Mária
-7 °C
3 °C

A 'kedves, mosolygós bácsira' emlékeztek a kommunisták

2005.07.02. 16:04
A Fiumei úti Nemzeti Panteonban Kádár János sírjánál tartott nagygyűlést a Munkáspárt. A parlamentbe kerülésért töretlenül küzdő párt vezetői, tagjai és szimpatizánsai "méltó módon megemlékeztek" a tizenhat éve halott pártfőtitkár érdemeiről, majd megkoszorúzták a puha diktatúra első emberének sírját.

Fél tizenegy körül már szép számban gyülekeznek az elvtársak a Kerepesi temetőben, Kádár sírjánál majálishangulat, a munkásmozgalmi panteontól nem messze sátrak. Könyveket árulnak, adományokat gyűjtenek, szélen Moldova György dedikálja könyveit. A virágárusok nagyot kaszálnak a nyolcvanforintos szegfűvel, a szintén vörös rózsát azonban már jóval kevesebben veszik.

A hangszórókból mozgalmi dalok, "munkások, álljunk a nagy harcra készen", meg "föl vörösök, proletárok, csillagosok, katonák, nagy munka vár ma reátok, állnak még a paloták", a beszédekre várók többsége halkan együtt dúdolja-énekli a régi kedvenceket. Az eső szemerkél. Mint tizenhat éve azon a napon.

A megemlékezéssel egybekötött pártnagygyűlés tizenegykor kezdődik, addig bátran meg lehet tekinteni a munkásmozgalmi panteont, szól a pódium mikrofonjába egy hosszú hajú fiatalember, akiről később kiderül, ő a rendezvény konferansziéja. A föld alá nyújtózó építmény folyosóin sűrű félhomály, a kommunista hamvakat rejtő urnák között az egykor Európát bejáró kísértet lúdbőrözi a látogatót. ("KIMSZ-esek vágtak hajdan e tájnak, élükön Ságvári járt.")

Milka csoki, Bravo újság


Klikk a képre!

Tizenegy óra, József Attila, "a proletár költő" versével kezdetét veszi a munkáspárti nagygyűlés, legfeljebb ezren hallgatják, hogy úszik el a dinnyehéj. Az első szónok köszönetet mond Moldovának, hogy évről évre megtiszteli a rendezvényt jelenlétével, majd az elhunyt vezetőről megemlíti, hogy a jelenlegi és korábbi kormányok folyamatosan mocskolják emlékét és munkásságát. Pedig míg ő élt, fontos volt az ember, a munkás a gyár kapuján belül és nem kívül, és tisztességes munkáért, tisztességes bér. Taps.

Delikát Dóra, harmincéves, gyesen (ami Kádár-vívmány) lévő anyuka kap szót, nem túl távoli emlékei közül felhozza kamaszkori eltévelyedéseit (Milka csoki, Bravo újság), majd a fiatal felnőttként megélt szemfelnyílást, ami után már jól látta, hogy a rendszerváltás nem volt más mint "tőkés ellenforradalom". Emlékeinek búzakalászos fényében jelenik meg a temetői tömeg előtt a "kedves, mosolygós bácsi, csupa nagybetűvel: KÁDÁR JÁNOS".

Az anyukát követi Bánhegyi elvtárs, aki szerint "ebben az országban csak két embernek mondták azt, hogy a mi apánk, az egyik Kossuth, a másik Kádár". Majd aktuálpolitikailag bekeményít: "lehullott a lepel az egykori népfrontos Pozsgay Imréről" (szórványos fújolás), aki igazán megtehetné, hogy azért néha kiáll a munkás-paraszt érdekek mellett.

Magyar Kommunista Munkáspárt


Klikk a képre!

A hosszabb lélegzetű beszédbe kezdő Thürmer Gyula bizakodik: "eső után mindig süt a nap", a választásokra készülő pártjának jó esélye van a parlamentbe kerülésre. A Munkáspárt elnöke a vezetőség megújítására törő "belső ellenzéket" szapulva leplezi le, hogy ellenfeleik már beépültek a pártba, belülről próbálják bomlasztani az egyetlen baloldali pártot és céljuk, hogy az MSZP-nek vigyék a szavazatokat 2006-ban.

"Jó volt-e a Kádár rendszer? Jó volt!" Kádár "tudta, hogy az ellenforradalmat le kellett verni, de sohasem ünnepelte e napot" (...) 32 éven át mindent megtett azért, hogy 1956 sebeit begyógyítsa és ne ismétlődhessék meg október 23., ne ossza meg a nemzetet egy újabb nemzeti tragédia". Szemben a mai rendszerrel a Kádár-rendszernek összehasonlíthatatlanul több nyertese volt mint vesztese, vonja le a konzekvenciát Thürmer, aki mondandójának végszavaként arra buzdítja híveit, hogy pártszavazáson döntsenek az új névről: "szavazzon mindenki arra, hogy a párt új neve Magyar Kommunista Munkáspárt legyen".

A nagygyűlést ezután a koszorúzás zárja, a központi bizottság, az elnökség, a megyei szervezetek, majd a szlovák kommunista párt képviselői is a vörös márványtömb elé járulnak. A szlovák elvtársaktól egyébként még a határon elvették a koszorút, amin önkényuralmi jelképet találtak a vámosok, így ők csak nemzeti lobogójuk meghajtásával tisztelegnek. Mint utóbb kiderül, náluk némileg rosszabbul járt a Munkáspártból kizárt Vajnai Attila exalelnök, aki a rendezvény előtt akart koszorút elhelyezni Kádár sírjánál. A koszorún vörös csillagos szalag volt, ami miatt végül a rendőrök megbilincselve vitték el, hogy ellene tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt eljárást indítsanak.