Ne feszítsd meg magad, a kurva anyád!

2008.07.01. 10:06
Vértócsa maradt a kapualjban az elfogás után, az előzetesben falhoz állították, térdepeltették, szidalmazták, meztelenre vetkőztették a gyanúsítottakat. Felelős nem lett, újabb négy bántalmazással vádolt rendőrt mentett fel a bíróság hétfőn. Az egyik ügyben azért, mert a bíróság szerint jogszerűen és arányosan jártak el, a másikban pedig mert egyik vádlottról sem bizonyosodott be, hogy személy szerint is részt vettek a verésben.

Majdnem két évvel a 2006. őszi tüntetés- és zavargássorozat után sorozatban tárgyalják a bíróságok az akkor történt rendőri túlkapásos ügyeket. Eddig csak elvétve született jogerős elmarasztaló ítélet, például egy földön fekvő, megbilincselt férfit rugdaló rendőrt lefokoztak, és felfüggesztett fogházbüntetést kapott. A legtöbb esetben viszont hiába bizonyosodik be, hogy valakit rendőrök bántalmaztak, a tettesek ismeretlenek maradnak, a vádlottakat felmentik. A bírók szerint a rendőrök fedezik egymást, és a tárgyalóteremben nem emlékeznek semmire. Ez az eset is ilyen.

"Ne feszítsd meg magad, a kurva anyád!" - ezt ordította a rohamrendőr a már letepert és megbilincselt őrizetesnek, akit még négyen őriztek. Aztán ráhúzott egyet a tonfával. Mindez a Nyugati téren történt még 2006. szeptember 21-én hajnalban, az incidenst videofelvétel is megörökítette.

 

Az egykori őrizetes ekkorra már nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, ám a videón is megörökített rendőri intézkedést a Fővárosi Bíróság Kővári Tibor bíró vezette eljáró tanácsa - a felvétel többszöri megtekintése után - "jogszerű bántalmazásnak" minősítette, mert "a földön fekvő sértett ellenszegült a rendőri intézkedésnek, befeszült bilincselés közben", és vissza is anyázott.

A bíróság szerint tehát a videón megörökített ütés nem lépte túl a törvényesség, a szakszerűség és az arányosság követelményét, ezért a megvádolt rendőrt ebben a vádpontban bűncselekmény hiányában mentették fel.

Ugyanez a rendőr és további körülbelül kilenc társa, akik közül még kettőt azonosítottak a nyomozásban, nem sokkal később betörtek egy Teréz körúti bérház udvarába, ahol egy fiatalt úgy megvertek, hogy - a civil tanúk szerint - vértócsa maradt utána a kapualjban, és azonnali mentőorvosi ellátásra szorult. A rendőr vádlottak a bíróság előtt ártatlannak vallották magukat, és nem tudták felidézni az esetet.

A bekötözött fejű K. Áront és barátját, M. Ádámot ezután átszállították a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Nagy Ignác utcai "objektumába", ahol állításuk szerint az udvaron a falhoz térdeltették őket hátratett kézzel, miközben az őrök folyamatosan szidalmazták őket. Körülbelül fél óra elteltével bevitték őket az épületbe, ahol a többi letartóztatottal együtt felsorakoztatták őket egy folyosón, majd fejjel a falnak döntve terpeszbe állították őket. Akinél nem találták elég szélesnek a terpeszt, szétrúgták a lábát. Ebben a testhelyzetben egy órát kellett eltölteniük, aztán egyesével meztelenre vetkőztettek, és megmotoztak mindenkit.

K. Áron két hetet töltött előzetes letartóztatásban, szabadulása után a fogdában tapasztalt embertelen bánásmód miatt feljelentést tett a Katonai Ügyészségen. Az őrizetbevételkor elszenvedett bántalmazása miatt édesapja tett feljelentést a Budapesti Nyomozó Ügyészségen, sértetti képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért jogsegélyszolgálatában Pelle Andrea ügyvéd látja el.

A két fiatal ellen csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt indult eljárás, majd a gyanúsítást hivatalos személy elleni erőszakra módosították. A rendőrségi verzió szerint az Oktogonnál kihívóan közösségellenes magatartást tanúsítottak, zavarogtak, kődarabokkal dobálták meg a rendőröket. Később az intézkedő rendőrökkel szemben ellenállást tanúsítottak, majd a kapualjba menekültek, ott sikerült őket elfogni.

K. Áron és barátja, és további két, akkor a társaságukban lévő tanú viszont azt állította, hogy nem vettek részt a közelben zajló rendbontásban. K. Áron abban a házban lakik, ahonnan a rendőrök előállították. A fiúk a ház előtt beszélgettek, majd mikor rendőrsorfal közeledett, behúzódtak a kapu mögé, és onnan figyelték, mi történik. A rendőrök kiszúrták őket, ekkor az udvarba menekültek, ahol K. Áront és M. Ádámot elfogták, a másik két fiúnak sikerült elbújni a rohamrendőrök elől.

 

A Budapesti Nyomozó Ügyészség által lefolytatott eljárás a fiúk verzióját támasztotta alá: a zavargó tömegből valóban többen megdobálták a rendőröket, de ezek a fiúk nem voltak köztük, a tévétársaságok és a rendőrség által készített helyszíni felvételeken nem szerepeltek, az intézkedésben részt vevő rendőrök nem emlékeztek rájuk, a tömegben sem látták őket az elfogásuk előtt. Ezek alapján az ügyészség az ellenük zajló eljárást megszüntette.

A K. Áron által a fogdában tapasztalt bánásmód miatt tett feljelentés is eredménytelenül zárult. A nyomozásban kiderült, hogy a biztonsági kamerák felvételeit csak hat napig őrzik meg, és mire a nyomozás odaért, már törölték őket. Az egy nappal későbbi befogadásokról viszont még voltak felvételek, azokon nem látszottak jogsértések. "Különös véletlen, hogy az egy nappal korábbi kazetták már nem voltak meg" - mondja Pelle Andrea.

Az ügyvéd azt is furcsának tartja, hogy K. Áronnak 120 fekete-fehér arckép közül kellett volna kiválasztania a bántalmazó őröket, de a büntetés-végrehajtási intézet nem az akkori, hanem az egy hónappal későbbi, október 23-i szolgálatosok adatait adta ki. K. Áron végül az iwiw közösségi portálon bukkant az egyik bántalmazó őr fotójára, a hét hónappal későbbi szembesítésen azonban már nem emlékezett pontosan, hogy ez a személy tevékenyen részt vett-e az őrizetesek megalázásában, vagy csak nézte.

A Fővárosi Bíróság ítélete szerint az biztos, hogy K. Áront valóban rendőrök verték meg brutálisan. De az udvarba berontó tíz rendőr közül bárki elkövethette a bántalmazást, miközben a három vádlott egyikéről sem bizonyosodott be, hogy abban személy szerint részt vett, kollektív felelősség pedig nincsen.

A bíró szerint az ott jelenlévő rendőröknek, így a vádlottaknak is tudniuk kell, hogy ki verte véresre K. Áront, és ezt jelenteniük is kellett volna. Ezt azonban, "mint más esetekben is láthattuk, nem hajtották végre". Így bizonyítottság hiányában fel kellett őket menteni a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás és a könnyű testi sértés vádja alól.

Az ügyészség fellebbezett, a bűnösség megállapítását kérte.