Amikor a siker kudarc, a kudarc siker

Nehéz mostanában Katona Kálmánnak lenni

Katona Kálmán nemrég Stockholmba kísérte Orbán Viktort, hogy legalább a repülőgép fedélzetén néhány szót válthassanak a tárcavezető jövőjéről. A miniszter és a kormányfő meghittnek aligha nevezhető kapcsolatát jól tükröző eset is azt jelezte: a miniszter már korábban is bizonytalannak érezte pozícióját, s mint utóbb kiderült, nem ok nélkül.

Az idén 52 éves, Fidesz által ,,delegált" szakminiszter elsőként szállt nyílt színi vitába a kormányfővel. Eddig ugyanis csak a kisgazda miniszterek (Torgyán József, Szabó János) mertek konfliktust kezdeményezni, de ők sem Orbán Viktort, legfeljebb a kormány általuk gyengébbnek vélt pontjait, Deutsch Tamást vagy Pokorni Zoltánt pécézték ki maguknak.

A mostani nyílt vita érdekessége, hogy Katona a kinevezésekor a HVG-ben önmagát ,,inkább konfliktuskerülő, nyíltan soha nem ütköző" típusnak jellemezte. ,,Elérem a célomat anélkül is" - hangoztatta.

Hogy konfliktussal, avagy anélkül és hogy egyáltalán elérte-e az MDF-ből 1993- szeptember elsején a Fideszbe frakcióba átülő miniszter céljait, azt az elmúlt két év története mutatja meg.

Amikor a siker kudarc, a kudarc pedig siker

Sajátos módon a miniszter kudarcai többnyire előnyére váltak, sikerei viszont többnyire kudarcként foghatók fel. Kifejezetten népszerűen került ki ugyanis a két ,,évszázados" katasztrófából: árvízi kormánybiztosként szinte mindenki elismerte teljesítményét. A vasutassztrájk kezelését is inkább pozitívan ítélte meg a közvélemény és annak formálói.

Katona Kálmán a börtönben

,,Első generációs értelmiségi édesapámat 1952-ben fiatal járásbírósági elnökként negyedik pere után lecsukták. Túl alacsonynak találták az ítéleteit" - nyilatkozta Katona Kálmán 1998-ban. A Puskás technikumot követő főiskolai államvizsgája előtt álló ifjú Katona 1971. március 15-én virágot helyez el a Petőfi-szobornál, amit - és egy spion szerint az akkor mondottakat - a bíróság egy év fogházzal honorálandó izgatásnak minősít, amiből fél évet le is tölt. Az esetről utóbb elmondta: ,,Március 15-e számomra szent volt. Vidéki fiú voltam Pesten, és valamiféle makacsság munkálhatott bennem, hogy én pedig odaviszem a magam virágait. Ezután arra kértek, hogy írjak jelentéseket az évfolyamtársaim beszélgetéseiről. Nem vettem komolyan, és nem is írtam semmit. Nem azért, mert hős volnék. Engem úgy neveltek, hogy abba az ilyesmi nem fért bele. Akkor újra behívtak a rendőrségre, és mondták, látják, hogy nem értek a szóból... A börtönben együtt voltam a köztörvényesekkel, de nem voltak konfliktusaim. Rémesek voltak viszont a körülmények, nem volt víz, se fűtés, télikabátban üldögéltünk, volt, hogy a WC-ből ittunk..." Forrás: HVG

Katona nevéhez miniszterként egyértelmű sikerként az 1800-as mobiltender lebonyolítása fűződik, amelynek eredményeként a világ legnagyobb mobilszolgáltatója, a Vodafone belépett a magyar piacra, horribilis összeget, áfával együtt csaknem nyolcvanmilliárd forintot fizetve a koncesszióért.

Ha viszont célnak tekintjük azt is, hogy ne épüljön Budapesten metró, ne épüljön egyetlen kilométernyi autópálya az országban, valamint ne szűnjön meg a Matáv monopóliuma idő előtt, akkor elmondhatjuk, hogy a miniszter jól teljesített.

Mindez persze gonoszkodás: autópálya-ügyben igazságtalanok lennénk, ha nem írnánk le, hogy - a sokat bírált, elmaradt fejlesztések ellenére - sikerült a magyar államnak a csődközeli helyzetbe került koncessziós társaságot felváltva az M1-esen csökkentenie az autópályadíjat, és közelebb jutottunk egy egységes díjrendszer kialakításához is.

Bár Katona hűen követte a Fidesz választási programjában elképzelt törekvést, vagyis ,,a ,,végső cél egy egységes, mindenki által megfizethető pályahasználati díj, ő maga a telefonos díjszabáshoz hasonlóan ezen a területen is az igényekhez igazodó díjcsomagok kialakítását vélte célszerűnek. Az első lépésben az M3-as matrica bevezetésével lényegében Gémesi György MDF-es gödöllői polgármester és a mögötte álló önkormányzatokat tömörítő szövetség ,,győzött", igaz, ez nem állt olyan messze Katona elképzelésétől, bár ő a matrica helyett inkább a bérletet erőltette. A kapuk meghagyása viszont a Katona és a ,,díjcsomagos, egyszeri fizetést is lehetővé tevő elképzelés sikere volt.

,,Ha én Matáv lennék"

Ami a Matáv monopóliumának koncessziós szerződésben rögzített 2002. január elsejei határidejét illeti, a korábban (1991-93 között) Matáv igazgatótanácsi tag, majd a Horn-érában a HÍF egyik vezetőjeként fungáló, és ezért a távközlési céggel minden bizonnyal jó kapcsolatokat ápoló miniszter többször hangot adott az előrehozott koncesszió-felmondás forszírozásának. Ám ehhez a társaság beleegyezésére lenne szükség.

A távközlési társaság ugyan belemenne a megoldásba, de ahhoz előbb módosítani kellene a hírközlési törvényt. Ugyanakkor, ha a KHVM-ben előkészített, új, egységes hírközlési törvényt el is fogadná a parlament, annak még a végrehajtási utasításait is meg kéne alkotni, s optimális esetben is csak fél évvel gyorsítaná meg mindez a monopólium feloldását.

A monopólium korábbi feloldása még ma is kérdéses, így a miniszter ,,erőfeszítései" is Janus arcúak. Hozzáállását egy - a HVG-nek adott - két évvel ezelőtti interjújában is utolérhetjük: ,,Azt hiszem, a mai monopóliumokat nagyon kedvezőtlenül érintené, ha egyik napról a másikra törne rájuk a verseny. Ha én ,,Matáv lennék", gyakorlásképpen legalább kisebb részpiacokra önként beengedném a konkurenciát."

A lassan haladó jogszabály-előkészítést a minisztériumban is elismerik, és nagyon sokan rebesgetik a Matáv erős lobbiját az ügyben. A tárca vezetői ugyanakkor fontosnak tartották a napokban az Indexnek hangsúlyozni, hogy a KHVM nem ellenezte, sőt pártolta, hogy a Matáv mellett megerősödjön a másik vezetékes telefonszolgáltató, a Vivendi is, amely az LTO-kat, vagyis a regionális koncessziós társaságokat fogja össze mind nagyobb konglomerátumba.

Hogy a miniszternek mennyire nem sikerült (vagy mennyire nem akaródzott) a Matáv-monopóliumot megtörtni, azt bizonyítja a napokban megerősített hír: mégsem szabadítják fel hamarabb a hazai távközlési piacot, így marad a felszabadítás korábban rögzített, 2001. december 31-ei időpontja. Ezt a már félig-meddig menesztett Katona Kálmán szakminiszter jelentette be, aki szerint "nem tudnak alkut kötni a Matávval, illetve túl sokba kerülne minden más megoldás". A miniszter hozzátette: május 23-án zárják le az egységes hírközlési törvény véleményeztetését, addig várják az érintettek, így az alternatív távközlési társaságok javaslatait.

Nem akartam, hogy azt higgyék, cinkos vagyok

Ennek ellenére Katona már évekkel ezelőtt a Matáv ,,túlprivatizálását" hangoztatta: szerinte ugyanolyan jó kisebbségi tulajdonost is lehetett volna találni, mint amilyenek a mostani stratégiai befektetők, vagyis a cég ma is többségi magyar tulajdonban lehetne. A külföldi kézbe adáskor nem fordítottak kellő figyelmet sem a távközlési kutatóintézetre, sem a nemzetbiztonsági problémákra. ,,Ugyanezeket a hibákat az Antenna Hungária (AH) részleges magánosítása során nem szabad elkövetni" - hangsúlyozta 1998-ban a miniszter, aki szerint szükség lenne egy nemzeti távközlési vállalatra, amely akár az AH bázisán is létrejöhet.

Katona Kálmán 1990-ben az MDF szineiben juott be a Parlamentbe, ahol a távközlési albizottság vezetője volt. 1993. szeptember elsején akkor ült át a Fideszbe, amikor a digitális rádiótelefon-rendszer magyar versenytárgyalása zajlott. A cserénél arra hivatkozott, hogy nem tud egy pártban maradni a döntést hozó közlekedési miniszterrel.

,,Megmondhatom, Schamschula felborította a távközlési privatizáció teljes struktúráját. Akár egy elefánt a porcelánboltban. Nem akartam, hogy azt higgyék, cinkos vagyok. Senki le nem mossa rólam, ha a miniszterem dönt, én meg csendben ülök a frakcióban. Azt is elárulom, hogy a Fideszbe azóta sem léptem be" - nyilatkozott utóbb, ám ehhez hozzátesszük: egy ideig nem csupán a fiatal demokratákhoz, de a Parlamentbe sem lépett be, miután 1994-ben a Fidesz-lista sokadik (37.) helyén hiába várta az országgyűlési mandátumot. 1998-ban egyébként nem is indult a választásokon.

Ugyanakkor 1995-től, a Horn-kormány idején Katona Kálmán a Hírközlési Főfelügyelet elnök-helyettesi pozíciójáig jutott, 1998-ban pedig a polgári kormány miniszteri bársonyszékéig emelkedett, amitől most már szinte biztos, hogy megválni kényszerül.