Gellért, Mercédesz
4 °C
17 °C

Sólyom politikaformáló erő akar lenni

2005. 08. 22. 12:32
| Módosítva: 2009. 04. 02. 18:34
Az új köztársasági elnök augusztus 20-i beszédében a Szent István-i mintához és állameszméhez mérten fejtette ki véleményét néplelkületi kérdésekről, Magyarország és az EU viszonyáról, a határon túliak ügyének újbóli felkarolásáról, az emberi szabadságjogok érvényesüléséről, valamint a hazai politikai viszonyokról. Kern Tamás politológus elemzése.

Sólyom László, a Magyar Köztársaság nemrégiben megválasztott elnöke augusztus 20-án mondott első alkalommal a széles nyilvánosság előtt beszédet. Sólyom szavai, beiktatási köszöntőjéhez hasonlóan, a kötelező protokolljelleg mellett megtartották világos programkijelölő szerepüket.

Az új köztársasági elnök a Szent István-i mintához és állameszméhez mérten fejtette ki véleményét néplelkületi kérdésekről, Magyarország és az EU viszonyáról, a határon túliak ügyének újbóli felkarolásáról, az emberi szabadságjogok érvényesüléséről, valamint a hazai politikai viszonyokról.

Nem várt szugesztió

Az államfő nem várt szuggesztióval előadott beszéde csak tovább erősítette azt az elemzői feltételezést, hogy Sólyom - ellentétben azzal, ahogyan maga fogalmazott - valóban passzív és keveset beszélő elnök kíván-e lenni.

Sólyom aktivitását egyértelműen alátámasztja, hogy már első ünnepi beszédében kétségtelenül jelét adta annak, hogy politikaformáló erő akar lenni. Üzenete egyértelmű: új politikai filozófiára, új egyensúlyok megteremtésére van szükség a magyar társadalmi és politikai életben. Ilyen új egyensúly, egyfajta középút elérését látja szükségesnek az Európa-politikában, a határon túli magyarság érdekeinek képviseletében és a szomszédos államokkal kialakított partneri kapcsolatok harmonizálásában, valamint az állampolgári szabadjogok védelme és a globalizációból származó veszélyek (pl. terrorizmus) következtében előálló szabadságkorlátozás között.

A témamegjelölés talán nem véletlen. Egyrészt ezek a területek hangsúlyosan megosztják a pártpolitikai erőteret, másrészt annak a Sólyom Lászlónak a habitusából eredeztethetők, aki lelkes jogvédőnek és európainak vallja magát, illetve különös gonddal viseltetik a határon túli magyarság és a civil attitűd iránt.

Személyi garancia

A beszédből egyértelműen kirajzolódik, hogy az új egyensúly politikájának megvan a személyi és ideológiai feltétele. Sólyom a középút kialakításának személyi garanciáját a köztársasági elnöki intézményben látja, egyszersmind kivonva azt az aktuálpolitikai csatározásokból. Ahogyan az Alkotmánybíróság első elnökeként alkalmasnak mutatkozott a közjogi intézményt megerősítésére, és annak a társadalommal és az politikai elittel történő elfogadtatására, úgy most is van esélye arra, hogy a már amúgy is magas presztízsű intézmény támogatottságát tovább növelje, és azt egyfajta viszonyítási pontként határozza meg.

Sólyom László magát konzervatív liberálisként definiálta. Nem véletlen tehát, hogy az új egyensúly megteremtésnek ideológia alapjait is a magyar konzervatív és liberális hagyományra építi fel. Az államfő a két markánsan eltérő politikai ideológia közötti egyensúly megteremtést szelektív, de tudatos értékválasztás útján éri el. Így inkább a konzervatív, nemzeti politikai gondolatkörből merítve érvel a határon túliak ügyének rendezése mellett, de egyben elveti annak érzelmi alapon történő kezelését. Ugyanakkor liberális elvként az emberi szabadságjogok érvényesülését olyan kincsnek véli, melyet mindenkor oltalmazni kell, de globalizációkritikával élve, elveti a szabadságjogok védelmére hivatkozó és az emberekben rejlő félelmekre alapozó szabadságkorlátozást (pl. az USA-ban hozott rendkívüli intézkedéseket).

Hiányzó baloldali elemek

Szembetűnő ugyanakkor, hogy a beszéd témafelvetésben nem találhatók hagyományosan baloldali jegyek. Ennek feltételezhetően két oka lehet. Egyrészt, lehetséges, hogy az államfő konzervatív-liberális felfogása mellőzni igyekszik a szociáldemokrata momentumokat, másrészt elképzelhető, hogy az olyan, korábbi megnyilatkozásaiban tetten érhető, hangsúlyos baloldali elemek, mint például a szegénység kérdésében kialakított álláspontját a későbbiekben ismerteti a közvéleménnyel.

A beszéd a társadalom széles rétegeihez és a politikai elit tagjaihoz egyaránt szólt. A néprétegek esetében központi cél a mozgósítás, az öntudatos, morálisan erős, a fogyasztói értékrend kizárólagosságát elutasító társadalmi közösség kialakítása, azaz az új egyensúlypolitika társadalmi bázisának megalapozása. A köztársasági elnök megválasztása után világossá tette, hogy az államfői intézmény a pártpolitikai ütközések felett álló önálló struktúra, és kifejtette azt is: célja nem a pártlogikához történő feltétlen alkalmazkodás, hanem a saját értékrendjének és elképzeléseinek megfelelő feladatok végrehajtása. A beszéd ebből a szempontból felér egy politikai elit- és rendszerkritikával, amelynek több eleme a beszédben egyértelműen beazonosítható.

Így például a taszító stílusú politizálás helytelenítése, vagy a határon túli magyarság állampolgárságnak ügyében mutatott politikai megosztottság kárhoztatása.

Az új egyensúlypolitikai megvalósíthatóságának akadálya lehet ugyanakkor, hogy az államfőnek ezúttal nem egy, a rendszerváltás menetében formálódó, az akkor még közös célok vezérelte politikai közegben kell teljesíteni, mint ahogyan tehette azt az Alkotmánybíróság elnökeként, hanem egy immár több tíz éve megszilárdult, ellentétes pártérdekek által motivált politikai erőtérben kell eredményesnek lennie.