Adalbert
6 °C
22 °C

Kisegyházak: szakítópróba

2000.02.27. 18:50
Egységesen elutasítja a lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény módosítási szándékát tizenegy kisegyház. Szerintük a jelenlegi szabályozás is lehetőséget ad arra, hogy az esetleges visszaéléseket kezelni lehessen. Farkas Pál, a Buddhista Főiskola igazgatója szerint Semjén Zsoltnak sikerült a vallásilag egymástól távol álló felekezeteket összehoznia. Az állásfoglalás megfogalmazói nyilatkozatukat átadták a sajtótájékoztatón megjelent Arczt Ilona tanácsosnak, az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága képviselőjének.

Semjén Zsolt helyettes államtitkár a kisegyházak képviselőivel való találkozás után (január 21.) kijelentette, hogy többségük támogatja az 1990-es törvény változtatását. A kisegyházaknak a minisztérium az év elején küldte ki a módosító indítvány tervezett szövegét. A tizenegy kisegyház azonban csütörtöki sajtótájékoztatóján jelezte: egyáltalán nem értenek egyet a javaslattal, nincs meg az az állítólagos konszenzus köztük és a kormányzat között.

Farkas Pál, a Buddhista Főiskola igazgatója a Tan Kapuja Buddhista Egyház képviseletében megköszönte Semjén Zsoltnak, hogy így összehozta a különböző, egymástól vallásilag elég távol álló felekezeteket, mondván ez másnak, ilyen gyorsan biztosan nem sikerült volna. Úgy vélte, a törvénymódosítás szándéka magához a kormányhoz kapcsolható, amely "ezzel voksokat szerezhet", és a javaslat a kabinet számára már presztízs-kérdéssé vált.

Minden szervezet egyetértett abban, hogy nem a szabályozást, hanem a végrehajtást kellene módosítani. Szerintük a Legfelsőbb Bíróság kiadhatna egy végrehajtási útmutatót, bevonhatnának külső szakértőket, ami megkönnyítené a bejegyzést végző bíróságok munkáját, könnyebben dönthetnének egy-egy új egyház sorsáról. Szerintük az egyház-alapítási jog bármilyen korlátozása tehát a vallásszabadság korlátozását is jelentené, az esetleges visszaéléseket pedig a már meglévő eszközökkel is kezelni lehet, erre való a rendőrség, gyámhatóság, APEH.

Vankó Zsuzsa, a Keresztény Advent Közösség emberi jogi referense szerint nincs társadalmi igény a "szekták" elleni fellépésre, ez csak egy pontosan körülhatárolható politikai és vallási irányzat érdeke és akarata. Mesterségesen gerjesztik a szektaellenes hangulatot a társadalomban, miközben nincs is olyan jellegű és mértékű deviancia Magyarországon vallási téren, ami a hatalmas "vészharang-kongatásra" okot adna.

Többen említették egyes vallási vezetők, illetve Semjén Zsolt a keresztény Magyarország megteremtésére vonatkozó utalásait, ami szerintük nemzetközi megütközést keltett. Buda Péter az Emebri Jogok Határok Nélkül szervezet képviseletében elmondta: tavaly szeptemberben a bécsi EBESZ-konferencián mind az USA, mind az EU képviselői elítélték a módosítási törekvést, bár ez akkor nem keltett komoly sajtóvisszhangot.

Az Alkotmány Bíróság is több alkalommal foglalt állást a törvénnyel kapcsolatban. Ezek közül az egyik legfontosabb, miszerint "az állam, amíg ezzel a vallásszabadságot, s ezen belül az együttes vallásgyakorlás jogát nem sérti, belátása szerint határozhatja meg az egyház alapításának feltételeit és jogállását". Tehát a vallás szabad gyakorlásának elvét nem sérti, ha egy közösség nem teheti ezt intézményesen, jogi formát öltve, saját egyházat alapítva. Erre a határozatra hivatkozik azóta nagyjából minden szigorító módosító indítvány. Egy határozatában az AB kinyilvánította, hogy "az egyházak egyenlőkként való kezelése szintén nem zárja ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét", tehát nem alkotmányellenes, ha jogszabályban külön rendelkezéseket alkalmaznak a történelmi egyházakra. Ez alapján tehet különbséget a médiatörvény, a történelmi egyházaknak külön-külön helyet biztosítva a médiakuratóriumokban.

Az Orbán-kormány 1999 végén új verzióval ált elő. Korábban úgy tűnt, a Semjén-javaslat a kabinet hivatalos koncepciójává válik, de hirtelen Schanda Balázs, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma főosztályvezetőjének dolgozata vált a minisztérium hivatalos anyagává (keretes írás). A HVG információi szerint ez dolgozat annak idején egy folyóirat számára készült, de a tárca vezetői annyira jónak találták, hogy rögtön hivatalos rangra emelték.

A 92 nyilvántartásba vett egyház ma sajátos autonómiát élvez, ami például abban nyilvánul meg, hogy belső döntéseik bíróság előtt nem peresíthetők, vallásoktatást folytathatnak az állami-önkormányzati iskolákban, közszolgálati intézményeiket az államiakéval azonos mértékű támogatás illeti meg, igényt tarthatnak a személyi jövedelemadó (szja) 1 százalékára, lelkészeiket nem sorozhatják be.

Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök főtanácsadója szerint nem alkotmányellenes, ha az állam - hitéleti tevékenységük társadalmi hasznossának megfelelően - eltérő jogosítványokkal ruházza fel a különböző egyházakat. Hogy a "hasznosságot" milyen alapon, hogyan lehet eldönteni, egyelőre nem tudni, a javaslat szerint a jövőben egységesen egyetlen bíróság - például a fővárosi - intézhetné a nyilvántartásba vételt.

A törvény és akik mögötte vannak
Az 1990-es törvény kialakításánál a jogalkotók nem az egyházak, hanem a lelkiismereti szabadság oldaláról közelítették meg a problémát. '90-ben kizárólag az egyházak nyilvántartásba vételi eljárására vonatkozó szabályokat rögzítették. Ezek szerint akkor lehet az egyházat nyilvántartásba venni, ha az alapítók között legalább száz magánszemély van, alapszabályt fogadott el, s az alapítók nyilatkoznak arról, hogy tevékenységük nem ütközik az alkotmányba, illetve más törvényekbe. Elfogadása óta a törvényen több módosító javaslat is próbált szigorítani. 1993-ban négy országgyűlési képviselő javaslata szerint a bejegyzéshez szükséges személyek száma tízezer fő lett volna, illetve legalább százéves magyarországi működéshez kötötték volna a bírósági elismerést. A javaslatot akkor nem tárgyalta a parlament. 1998-ban a Semjén Zsolt (ma az egyházi ügyek kultuszminisztériumi gazdája), Lezsák Sándor és Medgyasszay László MDF-es képviselők nevével fémjelzett javaslat pont ugyanilyen feltételekhez kötötte volna az egyházalapítást. Mivel semmilyen módosítás nem lehet visszamenőleges hatályú, ez mindkét esetben alkotmányossági problémát vetett fel, és ez hátráltatta a kormány mostani, új javaslatának elkészültét is.

Schanda Balázs, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma főosztályvezetőjének enyhébb Semjén indítványánál. A vallásszabadságról szóló kétharmados törvény egyház-alapítási előírásain alapvetően csak némi pontosítást kíván végrehajtani. Ez alapján például az "egyház" elnevezést, illetve a "vallási tevékenység" kifejezést is pontosan kell meghatározni. Komoly változtatás abban lenne, hogy az egyházi státussal már nem járnának automatikusan együtt bizonyos többletjogosítványok.