Natália
-3 °C
7 °C

Látszatigyekezet a kisebb parlament felé

2005.09.05. 11:22
Ha 2005 végéig nem lesz megállapodás, akkor szinte kizárt, hogy a kampány forgatagában, még ebben a ciklusban döntés születhet a kisebb parlamentről. Egyetértésnek azonban még jele sincs. Elemzés.

Az első szabad parlamenti választások után a választójog reformját időről időre zászlajukra tűzték a parlamenti pártok. Az Antall-kormány idején az SZDSZ rukkolt elő elsőként a kisebb országgyűlés gondolatával. Az ügy azonban húzódott, és legközelebb csak a következő kormányzat alatt került elő, amikor Horn Gyula bejelentette: a szocialisták szerint a törvényhozás 220-250 képviselővel is működőképes lehetne. 1998-ban a Fidesz kormánypártként - megtartva az MSZP korábbi létszámjavaslatát - nyújtott be indítványt a választójogi törvény módosítására. Fölállt egy hatpárti bizottság, és fél évet kapott arra, hogy legalább öt pártnak megfelelő megoldást dolgozzon ki. Az 1999-ig elhúzódó kezdeményezésből semmi sem lett, de az európai parlamenti választásokon alkalmazandó magyar szisztéma alapjait, azaz az egyfordulós választási rendszer lényeges elemeit már ekkor elfogadta a pártok többsége. Legközelebb - a Medgyessy Péter-féle közjogi javaslatokat leszámítva - 2005 kora nyarán merült fel ismét a parlamenti létszámcsökkentés.

"Mindenki másképp csinálja"

A jelenlegi egyeztetési szakaszban a négy parlamenti párt eddig csak egyetlenegy kérdésben tudott megegyezni: az egyéni körzetek és kompenzációs listák együtteséből álló vegyes választási rendszer megtartásról, ez azonban nem nagy eredmény, hiszen - az MDF tisztán listás szisztémájától eltekintve - ez valójában nem is képezte vita tárgyát.

Az MSZP a német rendszer jegyeit (pl. a parlament létszámának nincs felső határa) is felvonultató egykamarás, egyfordulós választási rendszert és 290-300 fős országgyűlést látna szívesen. A Fidesz szintén egykamarás rendszerben gondolkodik, de annak működőképességét már 200-250 képviselő részvételével is elképzelhetőnek tartja, és a két fordulót akar. Szerintük a kisebb parlament kisebb számaránya mellett a területi listát már nem lehet fenntartani, ezért a Fidesz egy országos listát gondol el, ez töltené be a kompenzációs lista szerepét is. Álláspontjuk szerint a német modell gyengesége, hogy nincs megszabott létszám, továbbá megközelítőleg tisztán arányos rendszert eredményez.

A kis pártoknak mindenképpen jól jönne az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöb csökkentése. A Magyar Demokrata Fórumnak az egyfordulós választás lenne az üdvözítő, mivel csökkennének a párt kampánykiadásai, és mérséklődne az a lehetőség is, hogy szimpatizánsai átszavaznak a riválissá vált Fideszre. Az MDF kétkamarás parlamentet szeretne, ezzel az elképzelésével egyelőre, úgy tűnik, egyedül maradt.

Az SZDSZ 250 fős, egykamarás törvényhozást és kétfordulós választásokat sürget. Álláspontjuk szerint az egyfordulós rendszer azért nem jó, mert egyrészt szűkíti az állampolgárok választási lehetőségét, másrészt erősítené a kétpártrendszer kialakulását. A liberálisok modelljében 152 egyéni körzetből és 98 listás helyből álló parlament szerepel. Az SZDSZ megszüntetné a területi (megyei) listákat.

Az uniós recept

A legfontosabb kérdés, amit a parlament létszámával kapcsolatosan érdemes tisztázni, hogy mi a célravezetőbb: az, ha egy képviselőre kevesebb, vagy az, ha több állampolgár jut. Az előbbi mellett az szólhat, hogy a honatya elvileg közvetlenebb kapcsolatot ápolhat választóival, az utóbbi viszont azért tűnhet előnyösnek, mert a kisebb parlamenti létszám a közpénzzel való takarékoskodás látszatát kelti.

Persze a gyakorlat azt mutatja, hogy ezek teljesülésére egyáltalán nincs garancia. Ha az egy képviselőre jutó lakosok számát vesszük alapul (26683 állampolgár/képviselő), akkor nem lógunk ki a sorból, körülbelül az uniós átlagot teljesítjük. Ez tehát önmagában nem ok arra, hogy a parlament létszámát radikálisan csökkentsék.

Kampánytéma vagy politikai felelősségtudat?

Felmerül a kérdés: ha a kisebb parlament ügyében a pártoknak tizenöt év alatt sem sikerült dűlőre jutniuk, akkor mi készteti a politikusokat arra, hogy a kérdést újra és újra bevezessék a közéleti diskurzusba. Naiv dolog lenne azt hinni, hogy a pártok valóban a köz pénzét szeretnék megspórolni. Az Országgyűlés létszámának csökkentése adott esetben még növelheti is a kiadásokat.

ORSZÁG KAMARÁK KÉP. LÉTSZÁM LAKOSSÁG KÉPV. MEGOSZLÁS
Málta 1 69 400 ezer 5797
Luxemburg 2 81 443 ezer 5469
Ciprus Nincs önálló törvényhozás (lakosság: 780 ezer)
Észtország 1 101 1,4 millió 13861
Szlovénia 2 130 2 millió 15384
Lettország 1 100 2,3 millió 23000
Litvánia 1 141 3,6 millió 25531
Írország 2 226 3,8 millió 16814
Finnország 1 200 5 millió 25000
Szlovákia 1 150 5,3 millió 35333
Dánia 1 179 5,4 millió 30167
Ausztria 2 246 8,2 millió 33333
Svédország 1 349 9 millió 25787
Csehország 2 281 10,2 millió 36298
Magyarország 1 386 10,3 millió 26683
Belgium 2 221 10,3 millió 46606
Portugália 1 230 10,5 millió 45652
Görögország 1 300 10,6 millió 35333
Hollandia 2 225 16,3 millió 72444
Lengyelország 2 560 38,6 millió 68928
Spanyolország 2 609 43 millió 70607
Olaszország 2 915 58 millió 63387
Nagy-Britannia 2 1862 60 millió 32223
Franciaország 2 898 63 millió 70155
Németország A Bundestag és a Bundesrat létszáma változó (átlag 500-750 között), lakosság: 82 millió
* A kétkamarás parlamentek esetében a képviselői helyek száma két kamara együttes létszámát jelöli.

Az Országház rezsije bizonyosan nem lenne kevesebb, a képviselői fizetésekből adódó költségcsökkenés pedig a fordított arányban emelkedő szakértői kiadások miatt válna elhanyagolhatóvá. A kis létszámú törvényhozás további káros hozadéka lehet, hogy a honatyákat a jelenleginél több bizottságba kellene delegálni, ami elvileg a hatékony munkát lehetetlenítené el.

A pártok látszólag nem vesznek - vagy nem akarnak - tudomást venni arról, hogy a "kis parlament", és ennek következtében a választójogi reform koncepciójának illeszkednie kell egy átfogó államszervezeti reformhoz. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a régiók és a kistérségek felértékelődésével a jelenlegi megyére épülő területi lista elveszítheti létjogosultságát. A pártok úgy tesznek, mintha hidegen hagyná őket, hogy egy kisebb törvényhozás mérsékeltebben hordozza magában a pozícióelosztás lehetőségét. Ez a pártokon belüli, belső, főként személyes feszültségek fokozódásához vezethet, ami a választási kampány beindulásával különös veszélyeket rejt magában.

Súlytalan szakértők

A két nagy párt szempontjából azért sem tűnik valószínűnek a megegyezés, mert a választások előtt - főleg a Fidesznél - a konszenzus a gyengeség jele lehet. Ennek eredményeképpen a pártok olyan "névtelen" szakértő politikusokat (Héja András, Wiener György, Salamon László, Gulyás József) delegáltak a tárgyalóbizottságba, akik vélhetően jelentősebb politikai reputáció és felhatalmazás nélkül értekeznek nagyon komoly dogokról.

A pártokat tehát nem saját érdekeik, hanem valami más: leginkább a választói vélekedés sarkallja látszatigyekezetre. A Gallup idén februárban végzett közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 82 százaléka szeretne kevesebb képviselőt látni az Országgyűlésben. Az emberek túl soknak tartják a politikusi fizetéseket, és keveslik az értük végzett munkát. A pártoknak így elemi érdekük, hogy felszínen tartsák a kérdést, és lehetőség szerint kezdeményező szerepre tegyenek szert annak megoldásban. Amennyiben 2005 végéig nem lesz megállapodás a kérdésben, akkor szinte kizárt, hogy a kampány forgatagában, még ebben a ciklusban döntés születhet a kisebb parlamentről.

Kern Tamás
Századvég Politikai Elemzések Központja