Bőrdzseki és színes tévé állami támogatással

"Megjelent a taggyűlésen egy úr, aki hallott már a pártról, és felszólalt: szívesen ad pénzt, ha cserébe ő lehetne az elnök" - emlékezik Povisel József, a Család- és Gyermekvédők Pártjának alapítóelnöke az 1994-es választást megelőző lázas hónapokra. A tagságot meggyőzte a fellépése, habár Poviselnek, a kitúrt elnöknek - az érintettség okán nem meglepő - "rossz érzése" volt. "Nem kell funkció a támogatáshoz, sőt, tisztább, ha a kettő szétválik", érvelt, de szavait a "naiv, jó szándékú párttagok" nem hallották meg. A párt közgyűlésén a mecénást elnökké választották.

Azóta nem látta senki.

Ez a kisebb baj, mivel a köd előttem, köd utánam elnök elvitte magával a párt közgyűlési jegyzőkönyvét és minden dokumentumot, amihez csak hozzáfért. A párt ezt a pofont soha nem tudta kiheverni. Megszűnt miután sem az 1994-es, sem az 1998-es választáson nem állított jelöltet. Povisel szerint pedig lett volna keresnivalójuk: "A rendszerváltás után minden elment a piacgazdaság irányába. A pszichológus, gyermekvédő alapítók szociális programmal szerették volna a pártot a parlamentbe vinni." Azért még lehet, hogy egyszer szavazhatunk a Család- és Gyermekvédők Pártjára, mivel Povisel József nemrég beszélt a volt alelnökkel, akivel abban maradtak: fel kéne éleszteni a mozgalmat.

Bőrdzseki és színes tévé a pártkasszából

A Család- és Gyermekvédők Pártja egyike volt annak a 179 politikai szervezetnek, amely a rendszerváltás utáni években a parlamentet ostromolta. A Legfelsőbb Bíróság 1998-as választások előtt készült nyilvántartásából nyárra sok párt kikerült, mert a törvény szerint törlik azt a politikai szervezetet, amely két egymást követő választáson nem állít jelöltet. Így járt az 1990. február 19-én alakult Magyar Realista Mozgalom is.

"Nem kaptuk meg az indulásra a kétmillió forintot" - osztja meg az Indexszel a párt legnagyobb sérelmét Mihály Miklós, aki a mai napig levelezget a Pénzügyminisztériummal. Arra a kérdésre, hogy a párt nevében a realista mit takar, azt a választ kapjuk, hogy "azzal kell reálisan gazdálkodnunk, amink van". A pártelnök példaként a "Magyarország alatt húzódó tenger" kihasználását, az ötvenes évek erőltetett iparosításának elhibázottságát és a külföldi primőrszállítmányok leállításának kívánalmát említi. Programjával a választópolgárok maradéktalanul egyet tudnának érteni: "Etessétek a juhokat, ha nyírni akarjátok."

Felmerül a kérdés: miért nem futott be mégsem a Magyar Realista Mozgalom? "Négy jelöltünk volt 1990-ben, de visszaléptünk, mert a XVI. kerületben az egyik párt csalással szedte össze a kopogtatócédulákat" - mondja Mihály, aki egy politikai krimibe illő esetet idéz fel: az egyik baloldali párt jelöltje, emlékezete szerint, "Add ide vagy szétlőlek!" felszólítással gyűjtötte a kopogtatócédulákat. A realisták 1994-ben már nem indultak, 1998-ban törölték őket a bejegyzettek listájáról. "Az a kétmillió nem egy nagy összeg, de hát papírmunkára csak kell valamennyi" - tér vissza régi sérelmére Mihály Miklós. Az elnök különben ismer olyan pártalapító-kollegát, aki az állami támogatásból vett magának bőrdzsekit, egy másik pedig színes televíziót.

Királypárti villamosmérnökök

"A pártszervezésre adott pénzt nem vettük fel, elvünk, hogy egy párt se éljen közpénzekből" - mondja az Indexnek a már megszűnt Magyar Legitimista Párt egykori elnöke, Pálos László. Programjuk, az ezeréves királyság visszaállítása nem talált különösebb visszhangra a választópolgároknál. A dicséretesen takarékos legitimisták királyság visszaállító érvei között szerepel, hogy az új rendszerrel meg lehetne spórolni az Alkotmánybíróságot, hiszen ezt a feladatot a király kabinetirodája látná el.

Ilyen előzmények után meglepő, hogy az 1990 januárjában, főleg villamosmérnökökből alakult Magyar Legitimista Párt az első szabad választáson nem került a parlamentbe, igaz, jelöltet sem állított. Négy évvel később a Kiegyezés Kisgazdapárt színeiben négy-öt legitimista nevét megismerhették a választópolgárok, az országgyűlésbe azonban egyiküket sem juttatták. A párt ma inkább hagyományőrző szervezetként működik, az utolsó magyar király, valamint József nádor emlékére koszorúznak minden évben.

Választópolgároknak másképp mondják

A pártok nyilvántartása a Legfelsőbb Bíróságról egy évvel ezelőtt az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz (OIT) került. Különös, de pontos, központi nyilvántartás a Magyarországon bejegyzett politikai szervezetekről nincs. Az OIT rendszerében ugyanis a pártra keresve nem jelennek meg azok, amelyek nevében nincs a párt szó. Így a Magyar Demokrata Fórumot vagy a Fideszt csak külön kereséssel érte el az OIT munkatársa, akinek az adatai szerint így legalább száznegyvenegy törvényesen bejegyzett párt működik Magyarországon.

"Maga honnan tud arról, hogy megalakultunk?" - teszi fel a kérdést az Index munkatársának Dobszay Károly, a Petőfi Nemzeti Néppárt elnöke. Az OIT adatai szerint ennek a pártnak a legfrissebb a jogerőre emelkedett bírósági bejegyzése, vagyis ez Magyarország legfiatalabb pártja. A programot firtató kérdésünkre az elnök egy katonás parancs után kérdésekkel válaszol, de szerencsére meg is válaszolja. "Gondolkodjon! Mi volt 1939-ben? Megalakult a Nemzeti Parasztpárt. Mi volt 1956-ban? Megalakult a Petőfi párt. Mi volt 1989-ben? Megalakult a Magyar Néppárt-Nemzeti Parasztpárt." Az új párt ezek nevét és szellemiségét használja fel, szellemi hátországuk pedig a Népi Írók Baráti Társasága nevű civilszervezet.

"Mi egy szétvert párt vagyunk" - árulja el önkritikusan Dobszay, ezért az európai parlamenti választáson még nem tudnak indulni. Az 1990-es választások előtt "az MDF-nek volt érdeke működésképtelenné tenni" a népi-nemzeti oldalon álló pártokat, 1994-ben - Dobszay szerint - Csurka István és Pozsgay Imre lehetetlenítette el a parasztpártiakat. A Petőfi Nemzeti Néppárt a 2006-os választáson az egy százalékos küszöb átlépését tűzte ki célul. Így már járna az állami támogatás, amelyből fedezni lehet a Népi Írók Baráti Társasága működését. Az Index kérdésére, miszerint hogyan tudnak összegyűjteni ezzel a programmal elég szavazót, Dobszay megejtő őszinteséggel így válaszol: "A választópolgároknak ezt nem így fogjuk mondani."