Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Kis utazás: a '70-es, '80-as évek fesztiválja

2000.10.19. 16:27
Kapcsolódó cikkek (1)
Van egy gyanúsan kultikus film, meg egy számtani alapon szegregálódott csoport, a kettő találkozásából pedig fesztivál készül a jövő hétvégén. Konkrétan a '70-es, '80-as évek fesztiválja, tele a korból megmaradt emlékekkel, emberekkel, de leginkább az Almássy téri Szabadidőközponttal, ahol az emlékező-emlékeztető rendezvényt rendezik. A cél: bemutatni a harmincasok generációját, elmondani, hogy a Kádár-korszak gyönyörű együgyűségében azért csak jó volt élni is, és most meg pláne jólesik elmélázni azon, hogy az építőtáborokba menet hogyan írta fel az ember vastag filctollal, hogy Heavy Metal a szimatszatyrok éppen szabadon maradt zöld foltjaira.
Az a leggyanúsabb, amikor egy rendezvény valamitől markánsan elhatárolódik, hogy például politikamentes, mert akkor biztosak lehetünk benne, hogy ,,politikásabb" rendezvényt még minisztériumi rendelet alapján sem lehetne csinálni. Még kancelláriai rendelet alapján se.

Valami hasonló történik most is, mert a beharangozó sajtótájékoztató szerint a harmincasok generációjának fesztiválja nem kíván politikai dimenziókban mozogni. Pedig kénytelen, mert éppen a harmincasok vezetik az országot, jól-rosszul mindegy, de ez a generáció éppen mostanra ért be, gyökerei a nyolcvanas években, gyümölcsei pedig a kilencvenesekben, hogy kertészeti hasonlatokat is iderángassunk.

- Valóban nem lehet politikamentességről beszélni, de törekedni szeretnénk rá. Egyfajta védekezés ez azoknak a vádjaival szemben, akik minden harmincast nyomulós, törekvő embernek bélyegeznek. Ez a fesztivál fogja eldönteni, hogy tényleg létezik-e harmincasok generációja, amelyet - véleményünk szerint - akaratlanul is a Fidesz nyomott össze - mondta az Indexnek Pikó András, a fesztivál egyik szervezője.

Nosztalgia, nosztalgia, nosztalgia

A program összeállítása igazolja a törekvést. A kétnapos buli, és az azt bevezető reklámhadjárat már magában is egy nosztalgikus, de jó szándékú támadás azok ellen, akik már nem emlékeznek az építőtáborokra, a fénygömbös, travoltaanalóg Arató-féle discokra, akiknek már semmit sem jelent a pesti flaszteren való flangálás, és a ,,Wartburggal ki a Bükkbe kispajtások!"- jelmondatok különböző helyzetekben való felbukkanása. Mert, ha hinni lehet a sok derült szervezőnek, azért annak lehetett íze.

A fesztivál gyakorlatilag azt szeretné megmutatni, hogy fiatalnak lenni minden rendszerben jó, még akkor is, ha ez éppen egybeesik történelmünk egyik dicsfénytelen és matt korszakával. A lényeg: ,,Mi akkor csajoztunk, akkor rúgtunk be először, akkor voltunk fiatalok." Persze ettől még ,,szar volt a kádári palacsintában", de úgy tűnik puding volt a tetején.

A kis utazás: a nagy ötlet

Az ötlet egy filmmel kezdődött. A film a 31. Filmszemlén közönségdíjat nyert, és hogy nevesítsük is Búzás Mihály filmjét, A kis utazás-ról van szó. A cím parallel a Nagy utazással, (meg A kis Buddhával is persze,) de feltehetően a kultuszfilmeknek ilyen címet kell adni. A kultuszfilmeket pedig a modern reklámhadjárat legkifinomultabb és legárnyaltabb módszereivel kell bevezetni. Mint annak idején a Csinibabát, amely történetesen a '60-as éveket pécézte ki.

- Ez azért nem lesz olyan nagy kultuszfilm, mint a Csinibaba, de a film adja magát, és népszerű lesz, mivel olyan dolgokat mutat be, amelyek meghatározták a korszak szellemiségét - mondta Prukner Pál, a Budapestfilm reklámigazgatója. A fesztivál ötlete is a film miatt valósulhatott meg, mondhatni ez volt a mozgatórugója, az utolsó lökés a generációs öntudat kialakulásához. A szervezők három hónap alatt készítették elő, és valósították meg az elképzelésüket, amely a hetvenes-, nyolcvanasévek valamennyi mára már valóban kultikus dolgát kitárja és megmutatja.

Programhegyek között zakatol a vonat

Művészeti szamizdatok kiállítása a '70-es, '80-as évek szubkultúráinak kelléktörténete, nemzedéki fotópaletta, kerekasztalbeszélgetések médiáról, gazdaságról, szocialista autófelvonulás az Almássy sétányon, Commodore-terem, ahol tv-teniszt játszhat a nosztalgikus kompjútertisztelő, meg sportközvetítések, intervíziós hangulat, tűrés, támogatás, tiltás.

A Pesty-Archívból eredeti felvételekről tűnik vissza a tüntetések nemzedéke, a kor példaképei szintén ott lesznek, és hadd emeljem ki ezek közül önkényesen Ebedli Zoltánt, és nem azért, mert ő speciel hiányzott a mexikói aranycsapatból. Persze a programszámok között a mai kor is képviselteti magát, Kispál és a Borz, ahogy a Csinibabában, meg aztán DJ Palotai, és DJ Yonderboi, de ez már csak éjnek idején, amikor a harmincasok hazamentek, és a gyermekekre vár, hogy a ,,Ki az igazi vadóc májer?" játékot játsszák

Eljön-e a miniszterelnök?

Hogy valóban létezik-e harmincas generáció, ettől a ponttól pedig teljesen érdektelen, mint ahogy az is, hogy Orbán Viktor ott ül-e az első sorokban, vagy intéz-e szakmai kérdést Ebedli jobb lábához, vagy partalanul vitatkozik Seres Lászlóval, és a beszélgetés végén amolyan családi programként végigvezeti gyermekeit valamely fotókiállításon, akik eddig még sohasem látták a papa másik arcát.

Pedig mindenkinek volt, a kérdés csak az, hogy melyik a provokatívabb: ezt bevallani vagy ezt elhallgatni.