Negyvennyolc év után keresik a prímás gyilkosát

A forradalom eseményeiről faggatózó karhatalmisták rugdostak halálra Kiszomboron egy makói cigányprímást. Az 1957-ben történt bűncselekményért senkit sem vontak felelősségre, az események után negyvennyolc évvel azonban újra keresik a tetteseket. A muzsikus fia kártérítési pert indított, amit a gyilkosság körülményeinek feltárásáig felfüggesztettek, írta a szegedi Délmagyarország néhány héttel ezelőtt.

Köpés vagy dér?

A makói és a kiszombori ötvenhatos események kutatói nem tudnak erőszakos eseményekről. A Maros-menti városban a forradalmat két elvhű szociáldemokrata vezette. "Józan, humanista emberek voltak, akik kézben tartották az eseményeket" - meséli Tóth Ferenc, a helyi múzeum egykori igazgatója. Apróbb kihágások voltak csupán, a kötelező szobordöntés mellett például a rendőrségről hoztak el iratokat a forradalmárok, azt sem erőszakkal.

A megtorlás 1957. február 23-án, a Vörös Hadsereg napján kezdődött. Az új karhatalom Makón ekkor mutatkozott először a nyilvánosság előtt. Az új rend emberei úgy gondolták, hogy az iskolaablakban könyökölő és őket bámuló gimnazisták rájuk köptek a magasból. A diákok azzal védekeztek, hogy a villanydróton megülő dér pottyant a karhatalmistákra, de azért bevitték őket a rendőrségre. Néhány nap múlva az egyik gimnazista figyelmeztette orosz tanárnőjét: "Ne tessék az órán politikai dolgokról beszélni, mert nekem azt jelenteni kell, hogy mit tetszett mondani".

Kiszomboron végül nem harcoltak

Tóth Ferenc nem tud arról, hogy Makón lett volna halálos áldozata a megtorlásnak, bár nevetve mondja, hogy 1990 után már több diák úgy emlékezik, hogy ő bizony köpött a gimnáziumi ablakból. De mi a helyzet Kiszomboron?

A Makótól néhány kilométerre fekvő falut nem rengették meg az események. A forradalom pesti kirobbanása után egy héttel tartották csak az első gyűlést a kultúrházban, és a helyi nemzeti bizottságnak volt egy elvetélt terve a fegyverek begyűjtéséről, de ebből, és a szovjet csapatok elleni harcból végül semmi sem lett. Halálos áldozatról Kiszomboron sem tud senki.

Mindenki sírt

Simon Géza cigányprímás második legidősebb fia abban a házban él, ahol édesapja meghalt. Az akkor négy éves László ma már csak arra emlékszik, hogy sír édesapja temetésén, nem mintha különösebben átérezte volna a történtek súlyát, de hát mindenki sírt körülötte. "Tudja, hogy van ez egy gyerekkel?" - kérdez vissza. A tragédiával nehéz élet kezdődött a Vásárhelyi úti házban. A hét gyermekét egyedül nevelő édesanya azzal tartotta egyben a családot, hogy a gyámügynek megmondta: "Ha egy gyereket is elvisznek tőlem, akkor felakasztom magam".

A helyi Mezőkernek dolgozott be, zsákokat foltozott, egy forintot kapott akkor is, ha egy, akkor is, ha tíz helyen volt lyukas a zsák. László nem tanulhatott, tizennégy éves korától dolgozott házépítéseken, ahol élesben tanulta ki a kőművességet.

Méltányossági alapon

Édesapja haláláról 1957-ben még sokat beszéltek városszerte. Elterjedt, hogy a makói ötvenhatos eseményekről szerettek volna terhelő vallomást kicsikarni az ismeretlen egyenruhások, de Simon Géza semmit sem mondott, ezért agyba-főbe verték a kiszombori Libanyak kocsma előtt. Kórházba csak a verés után két nappal ment, mert sebe elfertőződött. Miután ellátták, saját felelősségére hazaengedték. Két nap múlva halt meg.

Simon László már a hetvenes években elkezdte kutatni, hogy kik lehettek édesapja gyilkosai. A "Szabó Lászlós Kék fénybe" is írt egy levelet. Az 1956 utáni ügy adásba kerülésére semmi esély sem volt, viszont a szerkesztőségtől kapott válaszban rendőrségi forrásokra hivatkozva elárulták neki, hogy édesapja egyik gyilkosa Győrben él. A politikai klíma - hogy finoman fogalmazzunk - nem kedvezett a bűncselekmény tisztázásának. Kiszomboron dolgozva is kérdezősködött, különösen a Libanyak környékén, de akkor már senki nem tudott semmit. Rendőr nagybátyját is faggatta, ő azonban "szolgálati titokra" hivatkozva utasította el.

A rendszerváltás után, méltányossági alapon, négyszázezer forint kártérítést kaptak Simon Géza leszármazottjai az államtól édesapjuk elvesztése miatt.

Nem évül el

Az ügy akkor vett új fordulatot, amikor az ártatlanul bebörtönzött magyarcsanádi Gán fivéreknek a bíróság kártérítésként fejenként 1,2 millió forintot ítélt. Simon László a testvérpár ügyvédjét, Kotroczó Bélát bízta meg azzal, hogy indítson pert a magyar állam ellen. Tizenötmillió forintot szeretne kapni még élő testvéreivel a halott édesapa után.

A kártérítési pert azonban addig fel kell függeszteni, amíg ki nem derül, hogy pontosan mi történt Kiszomboron 1957. augusztus 31-én. De miért nem évül el az emberölés ennyi év után? "Simon Géza meggyilkolása az emberölés minősített esetei közé tartozik, ugyanúgy, mint az Ausztráliában élő, a gyanú szerint egy zsidó fiú életét kioltó Zentay Károly esete" - mondta Kotroczó Béla. Az ügy szempontjából mindegy, hogy kiderül-e, kik ölték meg a prímást, elég, ha a nyomozás megállapítja: tényleg karhatalmisták végeztek Simon Gézával.

Lószőrt lopott?

Simon László tavasszal tett feljelentése után az illetékes szervek egymásnak passzolgatják az ügyet. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság a Csongrád Megyei Ügyészség Nyomozó Hivatalához, a Hivatal a Szegedi Katonai Ügyészséghez "tette át" a feljelentést.

A Szegedi Katonai Ügyészség talált néhány eredeti dokumentumot. A kórházi papírokban az szerepel, hogy "Kiszomboron megverték, de nem tudja, hogy kik, mert italos állapotban volt". (Ne feledjük, 1957-ben járunk, ha valakit karhatalmisták bántalmaztak, nem valószínű, hogy a kórházban ezt el is árulja. Vagy, ha mégis, akkor az orvos ezt nem írja bele a kórházi zárójelentésbe. Ez megmagyarázza azt is, hogy Simon Géza miért csak akkor ment kórházba, amikor az állapota rosszabbodott.)

Az igazságügyi orvosszakértők az áldozat boncolásakor előzményként rögzítették: "Állítólag azért, mert egy ló farkából lószőrt lopott hegedűvonója számára, a ló gazdája és ismerősei megverték, fejét a vasúti sorompóhoz verték." (Ha viszont mégis igaz, hogy nem az 56-os eseményekkel összefüggésben verték meg a prímást, akkor valószínűtlen, hogy az ezek szerint ismert önbírásodókat nem büntették meg.) A Szegedi Katonai Ügyészség szerint "egyértelműen megállapítható", hogy az elkövetők nem voltak tagjai egyik honvéd karhatalmi alakulatnak sem.

A Szegedi Katonai Ügyészség a feljelentést ezzel visszaadta a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságra. A nyomozás folytatódik, persze negyvennyolc évvel ezelőtt lényegesen könnyebb lett volna kideríteni, hogy mi történt a kiszombori Libanyak előtt.