Kommunisták nem kaphattak olimpiát

A Népstadion kibővítése nyolcvanmillió forintért, húszezres Nemzeti Sportcsarnok építése százkilencvenötmillióért, versenyuszoda a Városligetben negyvennyolcmillióért, ötvenezres stadion húszmillióért, egyéb sportlétesítmények ötvenmillióért.

Ezek lettek volna a legfontosabb fejlesztések, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1955-ben Budapestnek ítéli az 1960-as olimpiai játékok rendezési jogát, derül ki egy, az Országos Testnevelési és Sportbizottság Terv és Beruházási Osztálya (OTSB) által készített tanulmányból, amit még az Orbán-kormány olimpiaterveinek idején Kosztricz Anna, a Magyar Országos Levéltár munkatársa publikált.

Más célra lefoglalt

Az olimpiai falut a III. kerületi Aranyhegy környékére tervezték, a területet később lakóteleppé alakították volna. A legnagyobb problémát éppen a szállás jelentette volna, mivel a régi szállodák jó része még romos volt, újakat meg nem építettek, mivel a turizmus az ötvenes években nem tartozott a húzóágazatok közé. A turisták elhelyezésére a "más célra lefoglalt" szállodák visszaállítása, három "nagy befogadóképességű" szálloda építése, valamint ideiglenesen turistaszállóvá alakított iskolák jelentették volna a megoldást.

A Terv és Beruházási Osztály figyelme a "sportolók gyors szállítására és mozgatására" is kiterjedt. "Ez szükségessé teszi, hogy a Fővárosi Autóbusz Művek ezen időpontra kizárólag a sportolók részére 150 db, nagy befogadóképességű, kifogástalan állapotban lévő autóbuszt biztosítson" - olvasható a Hornyák Endre főmérnök és Fritsi Tibor osztályvezető által jegyzett dokumentumban.

Valutában komoly bevétel

Nem feledkeztek meg a bevételi lehetőségekről sem. Ahogy az OTSB Adminisztratív Osztályának egy, Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez írt feljegyzése fogalmaz: "Az olympia megrendezése valutában igen komoly bevételt jelent".

A részvételi díjak 2,3 millió dollárt, a jegyek 2,5 millió dollárt hoztak volna a konyhára, a külföldiek pedig négymillió dollárt költöttek volna el az állami áruházakban és más helyeken. A hazai nézők 25 millió forintért vásároltak volna jegyeket.

Most 4600 milliárd forint lenne

A Fidesz-kormány hamvába holt terve után idén ősszel Magyarország legerősebb lobbicsoportja jött össze a budapesti olimpia támogatására. A 2016-os, illetve a reálisabb célként megjelölt 2020-as olimpia megrendezésével Magyarország a régió meghatározó országává válhat, véli a többek között az OTP, a Mol, a T-Mobile, a Trigránit és a Budapesti Értéktőzsde üzletembereiből álló társaság.

Számításokat még nem végeztek, viszont a PriceWaterhouseCoopers (PWC) könyvvizsgálócég 2002-ben már készített egy megvalósíthatósági tanulmányt az akkor 2012-re tervezett játékokhoz. Ez alapján az olimpia összesen 4600 milliárd forintjába kerülne az országnak.

Tiszteletjeggyel a megnyitóra

Budapest nem 1960-ban, hanem 1920-ban szeretett volna először olimpiát rendezni. Az 1914-es szavazáson a magyar fővárost huszonegyen, Antwerpent heten támogatták, mégis Belgiumban rendezték meg a játékokat, mert a vesztesek oldalán harcoltuk végig az első világháborút, büntetésből még az olimpián sem vehettünk részt.

"A magyar história egyedüli sikerágazata a nyári olimpiai játékok" - mondja Kertész István történészprofesszor, aki szerint a pályázatnak igazán nagy lökést az 1953-ban átadott Népstadion adott. "A szobafestő-mázoló nagybátyám is dolgozott az építkezésen, ezért a neki adott tiszteletjeggyel én is megnézhettem az avatóünnepséget - eleveníti fel egy személyes élményét Kertész. - Igaz, csak a délelőtti programot, a délutáni Budapesti Honvéd-Szpartak Moszkva meccsre nem volt érvényes a jegyünk."

Krajcsovics elvtársnak javasolták

Magyarországnak az olimpiai mozgalomban betöltött szerepe, az 1914-es kandidálás és a Népstadion mellett az 1954-es főiskolai világbajnokság sikere, valamint az 1952-es helsinki játékokon szerzett tizenhat aranyérem és a szocialista táboron belüli szerepünk is növelte esélyeinket.

A Szovjetunió csak 1952-ben vett részt az első olimpián, ezért a "Nagy Föld" eleve esélytelenül pályázott volna. Nem véletlen, hogy ilyen körülmények között a Szovjetunió is el tudott volna képzelni egy Magyarországon rendezendő olimpiát. Sőt, amikor úgy tűnt, hogy az 1956-os játékokat mégsem Melbourne-ben rendezik, "a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság helyettes elnöke, Andrianov elvtárs, aki egyúttal a NOB-nak is tagja, javasolta Krajcsovics elvtársnak egy olyanirányú javaslat megtételét haza felé, hogy Magyarország vállalja az 1956-os Olympiának a megrendezését" - írta Hegyi Gyula Farkas Mihálynak. Az OTSB-elnök még hozzátette, hogy sok esélyünk az 56-os rendezésre ugyan nincs, viszont az 1960-as kandidálásnál még jól jöhet egy próbálkozás.

Motiváltak voltak

A magyar sport különösen sikeres volt. A történészprofesszor szerint ebben nagy szerepük van azoknak, akik a háború miatt nagy lehetőségektől estek el, ezért most edzőként, sportvezetőként vagy idősebb versenyzőként áhítoztak a sikerre. Az arisztokrata származás (Markovics Kálmán, vízilabdázó) vagy az édesapa háborús bűnösként való elítélése (Szőke Kató, úszó) is plusz erőt adhatott.

Egyedülálló létesítménye a magyar sportnak az 1948-as londoni olimpia előtt épült tatai edzőtábor, ahol még az ötvenes évek legnagyobb nélkülözése idején is annyit ehettek a versenyzők, amennyi beléjük fért. És akkor még nem szóltunk a külföldi utazásokról, a ma már legendás csempészésekkel kiegészített jövedelmekről.

Mindenkinek jó lett volna

"A rendszer önmagába vetett hite Sztálin halála után kezd meginogni, ezért különösen fontos volt, hogy valami nagyot domborítson az ország" - mondja Kertész István. A kandidálás idején a Gerő-Rákosi-Farkas-vonal kezd háttérbe szorulni, Nagy Imre a miniszterelnök, megszűnik a jegyrendszer, a pártvezetés már nem gondolja úgy, hogy a harmadik világháború előtt állunk. A sport ugyanakkor alkalmas arra, hogy elfedje a rendszer számos bűnét.

A sikeres olimpiai pályázat az 1955-ben visszatért keményvonalas kommunistáknak éppúgy az érdekükben állt, mint a reformkommunistáknak. Az előbbiek elmondhatták volna, hogy nem volt minden rossz, amit 1953-ig csináltak, az utóbbiak meg az ország nyitásának örülhettek volna. A végső szavazáson Budapest elbukott Rómával szemben. "Nem volt győzelmi esélyünk, mert egy kommunista országnak nem adhatták volna oda az olimpiát - mondja Kertész István, pedig szerinte a létesítményeink és sportszakmai szempontok lehetővé tették volna a rendezést. - Ma éppen fordítva van, politikailag elnyerhetnénk a rendezést, viszont egyre kevesebb a sportoló és irreális összegű beruházásokat kellene megvalósítani."

Az utolsó volt

Egyébként alighanem az 1960-as olimpia volt az utolsó, amelyiket még horribilis nagyságú kötelezettségvállalások nélkül megrendezhettünk volna. A játékok résztvevőinek, az olimpiai sportágaknak a száma megnőtt, a kandidálók egymásra licitálnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól való költségek átvállalásában. Álmodni azért lehet.