Vilma
-8 °C
3 °C

Kommunisták nem kaphattak olimpiát

2005.12.28. 22:38
Az 1960-as olimpia volt az utolsó, amelyik megrendezésére reális esélye lehetett volna Magyarországnak. Egy korabeli dokumentum sorra veszi, hogy milyen fejlesztést kellene végrehajtani a sikeres kandidálás esetén. Ma már ez semmire sem lenne elég.

A Népstadion kibővítése nyolcvanmillió forintért, húszezres Nemzeti Sportcsarnok építése százkilencvenötmillióért, versenyuszoda a Városligetben negyvennyolcmillióért, ötvenezres stadion húszmillióért, egyéb sportlétesítmények ötvenmillióért.

Ezek lettek volna a legfontosabb fejlesztések, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1955-ben Budapestnek ítéli az 1960-as olimpiai játékok rendezési jogát, derül ki egy, az Országos Testnevelési és Sportbizottság Terv és Beruházási Osztálya (OTSB) által készített tanulmányból, amit még az Orbán-kormány olimpiaterveinek idején Kosztricz Anna, a Magyar Országos Levéltár munkatársa publikált.

#alt#
Száznegyvenezresre bővítették volna (Fotó: mek.oszk.hu)

Más célra lefoglalt

Az olimpiai falut a III. kerületi Aranyhegy környékére tervezték, a területet később lakóteleppé alakították volna. A legnagyobb problémát éppen a szállás jelentette volna, mivel a régi szállodák jó része még romos volt, újakat meg nem építettek, mivel a turizmus az ötvenes években nem tartozott a húzóágazatok közé. A turisták elhelyezésére a "más célra lefoglalt" szállodák visszaállítása, három "nagy befogadóképességű" szálloda építése, valamint ideiglenesen turistaszállóvá alakított iskolák jelentették volna a megoldást.

A Terv és Beruházási Osztály figyelme a "sportolók gyors szállítására és mozgatására" is kiterjedt. "Ez szükségessé teszi, hogy a Fővárosi Autóbusz Művek ezen időpontra kizárólag a sportolók részére 150 db, nagy befogadóképességű, kifogástalan állapotban lévő autóbuszt biztosítson" - olvasható a Hornyák Endre főmérnök és Fritsi Tibor osztályvezető által jegyzett dokumentumban.

Valutában komoly bevétel

Nem feledkeztek meg a bevételi lehetőségekről sem. Ahogy az OTSB Adminisztratív Osztályának egy, Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez írt feljegyzése fogalmaz: "Az olympia megrendezése valutában igen komoly bevételt jelent".

A részvételi díjak 2,3 millió dollárt, a jegyek 2,5 millió dollárt hoztak volna a konyhára, a külföldiek pedig négymillió dollárt költöttek volna el az állami áruházakban és más helyeken. A hazai nézők 25 millió forintért vásároltak volna jegyeket.

Most 4600 milliárd forint lenne

A Fidesz-kormány hamvába holt terve után idén ősszel Magyarország legerősebb lobbicsoportja jött össze a budapesti olimpia támogatására. A 2016-os, illetve a reálisabb célként megjelölt 2020-as olimpia megrendezésével Magyarország a régió meghatározó országává válhat, véli a többek között az OTP, a Mol, a T-Mobile, a Trigránit és a Budapesti Értéktőzsde üzletembereiből álló társaság.

Számításokat még nem végeztek, viszont a PriceWaterhouseCoopers (PWC) könyvvizsgálócég 2002-ben már készített egy megvalósíthatósági tanulmányt az akkor 2012-re tervezett játékokhoz. Ez alapján az olimpia összesen 4600 milliárd forintjába kerülne az országnak.

Tiszteletjeggyel a megnyitóra

#alt#
Tornabemutató a Népstadion megnyitóünnepségén (Fotó: mek.oszk.hu)

Budapest nem 1960-ban, hanem 1920-ban szeretett volna először olimpiát rendezni. Az 1914-es szavazáson a magyar fővárost huszonegyen, Antwerpent heten támogatták, mégis Belgiumban rendezték meg a játékokat, mert a vesztesek oldalán harcoltuk végig az első világháborút, büntetésből még az olimpián sem vehettünk részt.

"A magyar história egyedüli sikerágazata a nyári olimpiai játékok" - mondja Kertész István történészprofesszor, aki szerint a pályázatnak igazán nagy lökést az 1953-ban átadott Népstadion adott. "A szobafestő-mázoló nagybátyám is dolgozott az építkezésen, ezért a neki adott tiszteletjeggyel én is megnézhettem az avatóünnepséget - eleveníti fel egy személyes élményét Kertész. - Igaz, csak a délelőtti programot, a délutáni Budapesti Honvéd-Szpartak Moszkva meccsre nem volt érvényes a jegyünk."

Krajcsovics elvtársnak javasolták

Magyarországnak az olimpiai mozgalomban betöltött szerepe, az 1914-es kandidálás és a Népstadion mellett az 1954-es főiskolai világbajnokság sikere, valamint az 1952-es helsinki játékokon szerzett tizenhat aranyérem és a szocialista táboron belüli szerepünk is növelte esélyeinket.

A Szovjetunió csak 1952-ben vett részt az első olimpián, ezért a "Nagy Föld" eleve esélytelenül pályázott volna. Nem véletlen, hogy ilyen körülmények között a Szovjetunió is el tudott volna képzelni egy Magyarországon rendezendő olimpiát. Sőt, amikor úgy tűnt, hogy az 1956-os játékokat mégsem Melbourne-ben rendezik, "a Szovjet Testnevelési és Sportbizottság helyettes elnöke, Andrianov elvtárs, aki egyúttal a NOB-nak is tagja, javasolta Krajcsovics elvtársnak egy olyanirányú javaslat megtételét haza felé, hogy Magyarország vállalja az 1956-os Olympiának a megrendezését" - írta Hegyi Gyula Farkas Mihálynak. Az OTSB-elnök még hozzátette, hogy sok esélyünk az 56-os rendezésre ugyan nincs, viszont az 1960-as kandidálásnál még jól jöhet egy próbálkozás.

Motiváltak voltak

#alt#
Az 1952-ben olimpiai bajnokságot nyert pólósok (Fotó: webenetics.com)

A magyar sport különösen sikeres volt. A történészprofesszor szerint ebben nagy szerepük van azoknak, akik a háború miatt nagy lehetőségektől estek el, ezért most edzőként, sportvezetőként vagy idősebb versenyzőként áhítoztak a sikerre. Az arisztokrata származás (Markovics Kálmán, vízilabdázó) vagy az édesapa háborús bűnösként való elítélése (Szőke Kató, úszó) is plusz erőt adhatott.

Egyedülálló létesítménye a magyar sportnak az 1948-as londoni olimpia előtt épült tatai edzőtábor, ahol még az ötvenes évek legnagyobb nélkülözése idején is annyit ehettek a versenyzők, amennyi beléjük fért. És akkor még nem szóltunk a külföldi utazásokról, a ma már legendás csempészésekkel kiegészített jövedelmekről.

Mindenkinek jó lett volna

"A rendszer önmagába vetett hite Sztálin halála után kezd meginogni, ezért különösen fontos volt, hogy valami nagyot domborítson az ország" - mondja Kertész István. A kandidálás idején a Gerő-Rákosi-Farkas-vonal kezd háttérbe szorulni, Nagy Imre a miniszterelnök, megszűnik a jegyrendszer, a pártvezetés már nem gondolja úgy, hogy a harmadik világháború előtt állunk. A sport ugyanakkor alkalmas arra, hogy elfedje a rendszer számos bűnét.

A sikeres olimpiai pályázat az 1955-ben visszatért keményvonalas kommunistáknak éppúgy az érdekükben állt, mint a reformkommunistáknak. Az előbbiek elmondhatták volna, hogy nem volt minden rossz, amit 1953-ig csináltak, az utóbbiak meg az ország nyitásának örülhettek volna. A végső szavazáson Budapest elbukott Rómával szemben. "Nem volt győzelmi esélyünk, mert egy kommunista országnak nem adhatták volna oda az olimpiát - mondja Kertész István, pedig szerinte a létesítményeink és sportszakmai szempontok lehetővé tették volna a rendezést. - Ma éppen fordítva van, politikailag elnyerhetnénk a rendezést, viszont egyre kevesebb a sportoló és irreális összegű beruházásokat kellene megvalósítani."

Az utolsó volt

Egyébként alighanem az 1960-as olimpia volt az utolsó, amelyiket még horribilis nagyságú kötelezettségvállalások nélkül megrendezhettünk volna. A játékok résztvevőinek, az olimpiai sportágaknak a száma megnőtt, a kandidálók egymásra licitálnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól való költségek átvállalásában. Álmodni azért lehet.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!