Kovács nyílt levelet küldött Mádlnak

A legnagyobb ellenzéki párt vezetője nyílt levélben kéri Mádl Ferenc köztársasági elnököt, hogy foglaljon állást az 1956-os megemlékezésen történt incidenssel kapcsolatban. Levelében úgy fogalmaz, hogy ebben az évben több helyen is, így az Új Köztemető 301-es számú parcellájánál, néhány vidéki településen, november 4-én pedig a Nemzeti Sírkertben botrányos, a forradalom és a szabadságharc szellemével ellentétes megnyilvánulásokra került sor.

Kovács: a történtek a jövő évi választásokról szóltak

Kovács László nézete szerint az a körülmény, hogy az MSZP nevében koszorúzókat gyilkosnak, az 1956 után halálraítélt Mécs Imrét, pedig hazaárulónak nevezték, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a történtek nem 1956-ról, hanem a jövő évi választásokról szóltak. Az MSZP elnöke úgy véli, hogy a gyűlölet felszításában felelősségük van mindazoknak a politikusoknak, közéleti személyiségeknek és publicistáknak, akik az utóbbi hetekben ilyen hangnemben nyilatkoztak meg. "Minden jóérzésű ember aggodalommal teheti fel a kérdést: 11 esztendővel a békés rendszerváltás után merre tart Magyarország?" - áll Kovács László levelében.

A közjogi méltóságok mintha egyetértenek a történtekkel

Álláspontja szerint a kérdés feltevését az is indokolja, hogy a Nemzeti Sírkertben jelen voltak Magyarország legmagasabb rangú közjogi méltóságai, ám nem érezték erkölcsi kötelességüknek a magukról megfeledkezettek rendre utasítását. Úgy véli, hogy ezzel olyan látszatot keltettek, mintha egyetértenének a történtekkel.

Ezt a látszatot csak erősítette, hogy Dávid Ibolya igazságügy miniszter, amikor a parlament ülésén a kormány nevében válaszolt Mécs Imre SZDSZ-es országgyűlési képviselő felszólalására, megvédte a rendbontókat és ezzel még tovább is ment azon az úton, amelyre az ország igazságügy-miniszterének rá sem szabadna lépnie - fejti ki véleményét az MSZP elnöke az államfőnek írt levelében.

Dávid védelmébe vette a csőcseléket - véli a Nyilvánosság Klub

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete ezzel egyidőben szintén nyílt levelet írt Dávid Ibolyának. Úgy vélik, hogy a miniszter megmagyarázta a megmagyarázhatatlant. Védelmébe vette a csőcseléket és megvádolta a forradalom egyik résztvevőjét és szellemi örökösét. Nem tudják, miért osztották éppen Dávidra ezt a szerepet a múlt héten a parlamentben, nem tudják azt sem, hogy a miniszter miért vállalta, de akármiért történt is az, ami a parlamentben történt, utólag még szégyenletesebbé tette a Nemzeti Panteonban november 4-én lezajlott rendzavarást.

Arra ugyanis nincs és nem is lehet magyarázat, hogy az '56-os forradalom áldozataira emlékezve az összegyűltek egy csoportja gyalázni kezdje azokat, akik kegyeletüket rótták le a halottak előtt. Úgy vélik, hogy ahogy a kormány tagjai a Nemzeti Panteonban nem érezték szükségét annak, hogy kiálljanak az áldozatok mellett, úgy egy nappal később Dávid sem tartotta fontosnak, hogy a kormány nevében határozottan elítélje a nemzeti felkelés emlékéhez méltatlan viselkedést. Szerintük az MDF elnökének, csakúgy, mint a miniszterelnöknek, saját politikai célja előbbre való volt, mint a nemzet közös érdeke.