További Belföld cikkek
- Karácsony Gergely: Budapesten csak egy esélyes jelölt van, az pedig én vagyok
- Már csak két fagyos hajnal, és visszatér a nyár
- Gyíkemberek és Moszad-ügynökök is szóba kerültek az Orbán Viktort halálra ítélő csoport tárgyalásán
- Többen rosszul lettek egy komáromi akkumulátorgyárban
- Fillérekért dolgoznak, nem ismerik a KRESZ-t – Wolt-futárok panaszai a vendégmunkásokról
Kovács: a történtek a jövő évi választásokról szóltak
Kovács László nézete szerint az a körülmény, hogy az MSZP nevében koszorúzókat gyilkosnak, az 1956 után halálraítélt Mécs Imrét, pedig hazaárulónak nevezték, egyértelműen azt bizonyítja, hogy a történtek nem 1956-ról, hanem a jövő évi választásokról szóltak. Az MSZP elnöke úgy véli, hogy a gyűlölet felszításában felelősségük van mindazoknak a politikusoknak, közéleti személyiségeknek és publicistáknak, akik az utóbbi hetekben ilyen hangnemben nyilatkoztak meg. "Minden jóérzésű ember aggodalommal teheti fel a kérdést: 11 esztendővel a békés rendszerváltás után merre tart Magyarország?" - áll Kovács László levelében.
A közjogi méltóságok mintha egyetértenek a történtekkel
Álláspontja szerint a kérdés feltevését az is indokolja, hogy a Nemzeti Sírkertben jelen voltak Magyarország legmagasabb rangú közjogi méltóságai, ám nem érezték erkölcsi kötelességüknek a magukról megfeledkezettek rendre utasítását. Úgy véli, hogy ezzel olyan látszatot keltettek, mintha egyetértenének a történtekkel.
Ezt a látszatot csak erősítette, hogy Dávid Ibolya igazságügy miniszter, amikor a parlament ülésén a kormány nevében válaszolt Mécs Imre SZDSZ-es országgyűlési képviselő felszólalására, megvédte a rendbontókat és ezzel még tovább is ment azon az úton, amelyre az ország igazságügy-miniszterének rá sem szabadna lépnie - fejti ki véleményét az MSZP elnöke az államfőnek írt levelében.
Dávid védelmébe vette a csőcseléket - véli a Nyilvánosság Klub
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete ezzel egyidőben szintén nyílt levelet írt Dávid Ibolyának. Úgy vélik, hogy a miniszter megmagyarázta a megmagyarázhatatlant. Védelmébe vette a csőcseléket és megvádolta a forradalom egyik résztvevőjét és szellemi örökösét. Nem tudják, miért osztották éppen Dávidra ezt a szerepet a múlt héten a parlamentben, nem tudják azt sem, hogy a miniszter miért vállalta, de akármiért történt is az, ami a parlamentben történt, utólag még szégyenletesebbé tette a Nemzeti Panteonban november 4-én lezajlott rendzavarást.
Arra ugyanis nincs és nem is lehet magyarázat, hogy az '56-os forradalom áldozataira emlékezve az összegyűltek egy csoportja gyalázni kezdje azokat, akik kegyeletüket rótták le a halottak előtt. Úgy vélik, hogy ahogy a kormány tagjai a Nemzeti Panteonban nem érezték szükségét annak, hogy kiálljanak az áldozatok mellett, úgy egy nappal később Dávid sem tartotta fontosnak, hogy a kormány nevében határozottan elítélje a nemzeti felkelés emlékéhez méltatlan viselkedést. Szerintük az MDF elnökének, csakúgy, mint a miniszterelnöknek, saját politikai célja előbbre való volt, mint a nemzet közös érdeke.