Vilma
-8 °C
3 °C

Lesz-e atomtemető Bodán?

2003.11.07. 08:45
Kapcsolódó cikkek (1)
A Baranya megyei Boda térségébe tervezi nagy aktivitású hulladékai tárolását a paksi atomerőmű. Az erőmű Oroszországba már nem szállíthat kiégett fűtőelemeket, és a vállalat csak ideiglenes elhelyezést tud biztosítani. Mivel ez utóbbiak időtartama csupán ötven év, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. mindent megtesz annak érdekében, hogy a kiszemelt terület lakói a legcsekélyebb ellenállást tanúsítsák az - elképzelések szerint húsz év múlva nyitó - atomtemetővel szemben.

n "Húsz év nagyon sok idő, a legtöbben már meg sem érjük, amikor ide először hoznak atomhulladékot" - érvelt Kovács Győző polgármester. Boda egy négyszáz fős zsáktelepülés Pécstől nyugatra. Az első ízben odalátogatót rögtön meglepi a község tisztasága, fejlettsége, természeti adottságai. Erről árulkodik Boda egyik nevezetessége is, a falu határában található halastó, egy kis szigettel a közepén, amelyre virágokkal kirakott, tökéletesen karbantartott híd vezet. Mindez nem véletlen. Ahogyan az egyik vállalkozó lapunknak megjegyezte: "Sokan és önerőből hoztunk létre nagyon sok mindent. A turizmusból élünk, s célunk, hogy minél több látogatót csalogassunk magunkhoz."

A sajtóban eddig megjelent információk alapján az itteni lakosok nem ellenzik a lerakóhely létrehozását. Csakhogy őket erről eddig senki sem kérdezte. A polgármesterüket viszont annál sűrűbben, aki szívesen nyilatkozik helyettük is. Bár a legtöbb falusi úgy tudja: Boda első embere ellenzi az atomtemetőt, Kovács Győző különböző fórumokon elhangzott beszédeiből ennek az ellenkezője derül ki. "Szerintem attól függ, hogy mit mond, hogy éppen hol van, és kinek nyilatkozik" - véli az előbbi vállalkozó.

A bodaiak nemigen mernek Kovács (ez ügyben számukra is zavaros) véleményével szembeszállni. Az azért kiderült számunkra, hogy Bodán korántsem akkora a lelkesedés a tároló iránt, mit ahogy azt polgármesterük oly szívesen szokta ecsetelni.

A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. (RHK Kht.) a 90-es évek elejétől folytatott különböző kutatásokat Bodán, melyeket aztán

2000-ben leállított

A térséget több szempontból is alkalmasnak találták atomhulladék-tárolónak, főként az itteni egyedülálló kőzet miatt. Ráadásul rengeteg használaton kívüli bányajárat található a környéken, ami a nagyobb mélységű fúrásoknál komoly segítség.

A kutatások lezárásának oka volt a folyamatos pénzügyi gond is: a központi pénzekből elsősorban az alacsony sugárkibocsátású hulladékok tárolására készült püspökszilágyi lerakó bővítését, korszerűsítését, valamint a Bátaapáti térségében létrejövő kis és közepes aktivitású anyagok elhelyezésére szolgáló tároló építését kell finanszírozni. A bodai atomtemetőre a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba (KNPA) a paksi atomerőmű által befizetett összegek nyújtanák a fedezetet. Ám a mindenkori kormány e milliárdok csupán töredékét költi atomhulladék-lerakók építésére. A KNPA-ból kivont pénzek természetesen nem vesznek el, hiszen azokat a kormányok csak "kölcsönzik", de kamatot ezért az állam nem fizet, ami tízmilliárdos tételeknél már komoly veszteség.

Az idő azonban az államot is sürgeti, hiszen Oroszországba legutoljára 1996-ban szállítottak kiégett fűtőelemeket. Azóta a nagy aktivitású anyagokat ideiglenes tárolókban helyezik el, amelyek élettartama legfeljebb ötven év. Ha e tényt szembeállítjuk azzal, hogy ezek az anyagok szerény becslések szerint is 120 000 évig sugároznak, rögtön világossá válik, milyen súlyú problémáról van szó. 2040-ig tehát mindenképpen kell valami megoldást találni.

A 2000-ben leállított kutatásokat az RHK Kht. még idén folytatni akarja. Tervezik egy új, föld alatti laboratórium kialakítását is a gyakorlati munkálatok első lépéseként. Körülbelül húsz évig kutatnának, majd hozzálátnának a tároló kialakításához. Bodán a lakosok többsége erről mit sem tud. 'k meg vannak győződve arról, hogy a kutatási munkálatok végérvényesen lezárultak. Ezt hallották a falu vezetőségétől, illetve a korábbi gyűléseken is határozottan ellenezték az atomtemető létrehozását. Népszavazás viszont nem volt, mindössze egy felmérést végeztek évekkel ezelőtt arról, hogy mit tudnak a környékbeliek az atomhulladékokról, illetve a Boda melletti előkészületekről.

A szomszédos településen, Kővágószőllősön tavaly tavasszal az RHK Kht. egyik irodahelyiségében összegyűltek a térség polgármesterei, és arról beszélgettek, hogyan tudnának hozzájárulni a kutatások folytatásához. És hogy miért éppen ők sürgetik ezt? A válasz: a kht. mindent megtett annak érdekében, hogy a települések vezetőit, befolyásos személyiségeit megnyerje magának. Például belengette, hogy nem jár rosszul az "egyszerű bodai lakos" sem, hiszen ha összejön a lerakó, kevesebb áramdíjat fizetnek majd. Továbbá: bár az atomerőmű munkatársai a helybélieknek több előadást is tartottak, a jelesebb önkormányzati dolgozókat mélyebb információkkal is ellátták. A mezőőrt egyenesen Paksig vitték - költségeit természetesen a hívó fél állta -, ahol különböző előadásokon győződhetett meg az atomerőmű és a tervezett atomtemető biztonságosságáról. A legjobban a polgármester járt: őt nem Paksra vitték, hanem többek között Kanada és Skócia volt a célállomás, s Kovács Győző Bodától több ezer kilométerre tanulmányozhatta a különböző atomerőművek működését. "A világon még nincs végleges tároló, ezért az emberek nem is nagyon tudnak nyilatkozni arról, hogy az mit takar" - summázta az utazás tapasztalatát Boda első embere.

Persze nem csak az esetleges ingyenutak miatt támogatják szívesen a falvak önkormányzatai az atomtemető építését. A kis lélekszámú, zömében idősebbek által lakott Boda az elmúlt tizenkét évben negyedmilliárd forintos fejlesztést valósított meg.

A település felfutása egybeesik

az első paksi kutatók megjelenésével. Volt ennek egyfajta intézményes kerete is: megalapították a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulást, amelyet az RHK Kht. finanszíroz, és amelynek az összes érintett településsel van szerződése. A társulás elnökéül Kovács Győzőt választották, aki egyik nyilatkozatában a következőképpen fogalmazta meg a szervezet feladatát: "A társulás 1996. április 23-án alakult azzal a céllal, hogy a települések lakosságát hitelesen, naprakészen és nyíltan tájékoztassa az önkormányzatok működési területén végzett és végzendő környezetvédelmi rehabilitációs munkákról. (...) Társulásunk mindent elkövet, hogy a működési területén élő lakosság időszerű, pontos és érthető információk birtokában reálisan meg tudja ítélni a helyszíni megalapozó kutatások súlyát és szerepét."

Amúgy korántsem egyedülálló a társulás: a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulás megalakulásával szinte egy időben, 1997-ben Bátaapáti kezdeményezésére (ahol, mint már említettük, a kis és közepes sugárzású atomhulladékot tervezik elhelyezni) is létrejött a hasonló elveket valló Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulás. Azon települések, amelyek nem tagjai a társulásoknak, nem kapnak abból a pénzből, amelyet a kutatásokra és az esetleges építkezésekre fordított összegből a helyi önkormányzatoknak juttat az RHK Kht. Bátaapáti térségében több község a társulás életre hívása után változtatott korábbi atomtemető-ellenes magatartásán.

Boda térségében mindegyik település azonnal csatlakozott a szövetséghez. Jelenleg az előzetes munkálatokra fordított összeg öt százalékát utalják át a társaságnak, amit tájékoztatásra kell fordítani - ami Boda környékén így néz ki: 2003-ban félmilliárd forintot fordítanak a kutatásokra -, és az összeg évről évre nő. Bátaapáti térségében 2002-ben 3 milliárd forintra taksálták az idei kutatás költségvetését. E számítást alapul véve kijelenthető: az elkövetkező években évi több száz millió forinton osztozhatnak a társulás tagtelepülései, ami az évi pár 10 millió forintos költségvetésű községek számára igen-igen nagy összeg. E pénzből elméletileg minden falu kiad egy újságot (például a Bodai Hírmondót), amelyben beszámolnak az atomtemető-munkálatok pillanatnyi állásáról. A havonta megjelenő, 2-3 fénymásolt oldalból álló kiadványban azonban ilyen jellegű információ nagyon régen nem volt. Ne feledjük: Bodán már korábban is folytak kutatások, és az azokra fordított több száz millió forintból is részesült a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulás.

Az irodában heti két alkalommal (kedd, csütörtök) tartanak félfogadást. Előzetes egyeztetés alapján más időpontok is kijelölhetők. Igaz, az információs irodát elérni nagyon nehéz: sem az internet, sem a belföldi tudakozó nem tud a társulás hollétéről, elérhetőségéről. Tanácsos a kővágószőllősi polgármesteri hivatalt felhívni; másodperceken belül beszélhetünk magával a polgármesterrel, aki segítségéről biztosít. "Az érkezésük előtt szóljanak rám mobilon, mert nélkülem biztosan nem fog menni, és szívesen tartunk tájékoztatást."

Bár az irodát pro forma valóban a tájékoztatásra szervezték, az önkormányzatoknak ennél jóval többet jelent. A települések fejlődése összefügg azokkal az összegekkel, melyeket az RHK Kht. a Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társuláson keresztül juttat az önkormányzatoknak. Ezt az érintett települések vezető tisztségviselői kertelés nélkül elismerik. "Ezt a pénzt nem emészti föl a kommunikációra szánt összeg. Nyilvánvalóan ebből épültek utak, ebből valósult meg a gázfejlesztés, vagy amire éppen szükség van. De hogy fejlődtek a települések ebből, az biztos. Nem kell ezt szépíteni, ez így van."

A világ első végleges

nagyaktivitású nukleárishulladék-tárolója valószínűleg Las Vegas mellett fog megépülni. Az atomtemető a nevadai sivatagban található Yucca-hegységben, a várostól 140 kilométerre lesz (nálunk a távolság a falvak és a tervezett lerakó között maximum 5-6 km). Csaknem 20 éves kutatás előzte meg a projektet; az elképzelések szerint 2010-ben "nyitna" a tároló. Nevada állam azonban ellenzi a tervet, és akaratának bírósági úton kíván érvényt szerezni. A lakosság elsöprő többsége ugyancsak az atomtemető ellen van.

Érdemes összehasonlítani a munkálatokat övező tájékoztatás magyarországi és amerikai gyakorlatát. Amerikában a kutatás létét soha nem titkolták; a környező településeket folyamatosan tájékoztatták; ennek érdekében kialakítottak egy olyan internetes oldalt, amelyen pontosan feltüntetik a tervezett atomtároló helyét, illetve azt az útvonalat, amelyen a kiégett fűtőelemeket a végleges helyükre szállítanák. Az érdeklődők egy kattintás után azt is megtudhatják, hogy városuktól mekkora távolságra halad ez az útvonal. Magyarországon sem a tároló pontos helyéről nem lehet információkat kapni, sem arról, hogyan vinnék oda az addigra felgyülemlő atomszemetet; pedig ez utóbbi is rendkívül lényeges, hiszen a nagy sugárzású fűtőelemek több településen át juttathatók csak el Bodára.

A Nyugat-mecseki Társadalmi Információs Társulásnak van mit pótolnia a korszerű tájékoztatás terén. Pláne, hogy olyan információkat sem oszt meg a lakossággal, amely az embereket közvetlenül érinti. Amikor 2000-ben (ideiglenesen) abbahagyták a kutatást, több illetékes azt nyilatkozta: a munkálatok végeztével a bányajáratokat "vízzel árasították el". A bányajáratokat valóban elárasította a talajvíz - csakhogy egy véletlen robbanás következményeként. Egy a munkálatokban részt vevő, neve elhallgatását kérő geológus szerint a közeljövőben ez még problémákat okozhat: a talajvízbe a robbanás miatt urán keveredett (korábban uránbánya működött itt), ami előbb-utóbb a felszínre tör. A jelenlegi számítások szerint a legveszélyeztetettebb Kővágószőllős térsége; szakemberek dolgoznak manapság is azon, hogy e fertőzött víz feltörését hogyan lehetne elkerülni.

A falvak vezetői az RHK Kht. meggyőző érveinek a hatására kiállnak az atomtemető tervezete mellett - a lakosok viszont félnek. Különösen Bodán, ahol már megtapasztalták, milyen károsak a veszélyes anyagok. "Nálunk a fél falu vagy leszázalékolt, vagy impotens, de valamilyen baja biztos, hogy van. Régebben itt uránt bányásztak, ez okozta a legtöbbjüknél a problémát. Köszönjük szépen, több rokkantra nincs szükségünk!" - fakadt ki egy olyan asszony, akinek a férje emiatt kényszerült rokkantnyugdíjba.

Azoknak is nehéz megmagyarázni az atomtároló biztonságosságát, akik földművelésből élnek. Egyéb megélhetési forrás híján a fél falu a mezőgazdaságból teremti elő minimális jövedelmét. Egy atomtemető gyakorlatilag eladhatatlanná tenné a térségben termesztett élelmiszeripari termékeket; még ha a helyiek be is látnák, hogy a lerakó abszolút sugárzásmentes, az ezzel ellentétes hiedelmeket alighanem senki nem tudná eloszlatni a társadalom többségében. És persze veszélybe kerülne a másik fontos megélhetési forma, a turizmus. Hiába a kiváló természeti adottság, nem kell jóstehetség ahhoz, hogy belássuk: nagyon kevesen választanának kikapcsolódásra olyan települést, amelynek a szomszédságában egy nukleáris-hulladék-lerakó terül el.

Mindezzel együtt az is kétségbevonhatatlanul igaz, amit a falvak vezetői hajtogatnak. Ahogy Kovács Győző polgármester fogalmaz: "Valahova úgyis kell atomtemetőt építeni. Ha nem hozzánk, akkor máshova. Mi vállaljuk ezt a hatalmas problémát, de természetesen ennek ára van. És ezt meg kell fizetni."

Ami rendben is volna, csak hát az ott élőket elfelejtették minderről megkérdezni, illetve korábban tájékoztatni. Az ő szerepük a bólogatásra és a halk beletörődésre korlátozódott. A végső döntéshez az Országgyűlés jóváhagyása is szükséges. Kérdés, hogy húszéves kutatómunka, többmilliárdos nagyságrendű eddigi befektetés után van-e realitása a nemleges válasznak.

Haulis Zoltán