Miklós
-7 °C
2 °C

'Tényleg ismerem Ront'

2003.12.10. 22:53
Kapcsolódó cikkek (1)
Október eleji átszervezésekor a Kormányzati Kommunikációs Központ (KKK) feletti ellenőrzés a miniszterelnöki kabinettől átkerült Kiss Péter kancelláriaminiszterhez. Nem tudni, Medgyessy Pétert mi vitte rá, hogy népszerűsége mélypontján kiadja kezéből az általában stratégiai fontosságúnak tartott kormánykommunikáció irányítását, miként azt sem, hogy döntése milyen következményekkel jár: az új elképzeléseknek megfelelően átalakított intézmény csak a napokban kezdi meg érdemi működését.

Magyar Narancs: Milyen változások várhatók a kormányzat kommunikációjában?

Lévai Gábor: Valójában racionalizálásról van szó. Azt a célt tűztem ki a KKK átalakításával, hogy egy helyen, egységes csapattal, egységes kommunikáció folyjon. Eddig a munkatársak, akik a házon belül kommunikációval foglalkoztak, több helyen dolgoztak. Mostantól lesz egy nagyon professzionális és abszolút hatékony online médiafigyelés, lesz egy sajtókapcsolati egység, és ezeknek az embereknek egy helyen kell lenniük. Ha bármire reagálni kell, ha bármit meg kell oldani, ha bármilyen kommunikációs terven kell gondolkozni, akkor az csak úgy lehetséges, ha egy helyen vagyunk.

MN: Miért volt szükséges ez a racionalizálás? Milyen konkrét gondok voltak a korábbi rendszerrel?

LG: Nem áll szándékomban az előző rendszerről véleményt formálni. Nekem az a feladatom, hogy most egy olyan professzionális rendszert építsek föl, ami a szakmaiságot helyezi előtérbe.

MN: Mit jelent ez?

LG: Azt, hogy az irányításom alatt álló csapat minden feladatot jól el tudjon látni. Egy egységes, átgondolt rendszer fog működni.

MN: Engem a gyakorlati megvalósulás érdekel.

LG: Azért mondom annyiszor az "egységet", mert csapatként fogunk működni. Amennyiben új rendszert akarunk építeni, az csak úgy lesz működőképes, ha itt egy olyan kommunikációs csapat dolgozik, melynek tagjai pontosan tudják, hogy mi jelenik meg a médiában. Ezért van az egész rendszer mögött egy professzionális archívum. A sajtókapcsolattal foglalkozóknak pedig az a dolguk, hogy ezeket a kapcsolatokat ápolják, illetve abszolút nyitott, kétoldalú együttműködést teremtsenek, hogy lehessen tőlünk kérdezni, és bármilyen újságírói igény esetén korrekt válaszokat tudjunk adni. De a KKK nemcsak kifelé, hanem a kormánynak is szolgáltat. A mi feladatunk lesz a tárcákkal való kommunikáció. Nem mi irányítjuk a feladataikat, arra ott vannak a minisztériumi sajtóosztályok, de amiben tudunk, segítünk nekik.

MN: A különböző minisztériumok sajtóirodáin dolgozók szerint az átszervezés óta önök elengedték a kezüket, nincs egyeztetés, semmilyen útmutatást, információt nem kapnak, önt pedig még csak nem is látták.

LG: Most átmeneti időszakban vagyunk. Hamarosan új rendszer lép életbe, és az átmenet alatt nem lehet elvárni, hogy jobban működjön az egyeztetés, mint korábban.

MN: Miért érezhetik a tárcák sajtósai drámainak a helyzetet?

MN: Nagyon fontos az egyeztetés, hogy tudjuk, melyek az ő üzeneteik, és ők is tisztában legyenek a mi üzeneteinkkel. Vannak munkatársak, akiknek az a feladatuk, hogy ezeket az üzeneteket koordinálják. Lesznek heti egyeztetések, és valószínűleg azért érzik katasztrofálisnak a helyzetet a minisztériumokban, mert ezek még nem működnek.

MN: Miért nem?

LG: Mert most építem a rendszert, napi szinten kell helyrepofoznom a dolgokat, és meg kell oldanom a pénzügypolitikával és humánpolitikával kapcsolatos vezetői feladatokat. Ha az egész rendszer felállt, akkor működik majd ezerszázalékosan. Hozzám is eljutott, hogy a tárcák igénylik azt az együttműködést és azt a segítséget, amit mi tudunk nyújtani.

MN: Ez nem meglepő, hiszen ha van egy központi politikai akarat, akkor célszerű, ha az valamilyen kommunikációs terv mentén jelenik meg, és előre tisztázva van, hogy mondjuk a szóvivői tájékoztatót követően a szaktárcáktól ki, mikor, mit mond.

LG: Igen, ezek a kommunikációs tervek. Csakhogy ezek a kommunikációs tervek akkor jók, ha nem csak ül valaki és eldönti, hogy mi lesz adott esetekben az egységes kormányzati kommunikációs projektekben, hanem azt a szaktárcákkal közösen találja ki.

MN: Mi az, ami ebből az újfajta kommunikációs stratégiából már megvalósult?

LG: A munka folyamatban van. A feladatok megtervezése mostanra már befejeződött, tehát pontosan tudjuk, hogy mit akarunk. Elkezdtük a megvalósítást, most az építés folyamatánál tartunk, ami nem egyik napról a másikra történik. Némileg még tábori körülmények között vagyunk, ki itt, ki ott. Tudja, egy ilyen átszervezés mindig okoz felfordulást, de ez már csak napok kérdése, és januártól teljes kapacitással működünk.

MN: Mennyi az átalakítás tényleges költsége?

LG: Feltettük a hivatal honlapjára.

MN: Igen, ott egy 15 milliós összeg olvasható, de állítólag az archívum fejlesztésének, az új központ szoftver- és hardverigényeinek a kielégítése ennek a tízszeresébe is kerülhet.

LG: Én is hallottam ilyen számokat, de erről szó sincs. Szoftvervonzata a fejlesztésnek most nincs, és az eddig használt számítógépét viszi át mindenki magával. Egy sima átszervezésről van szó, aminek nem lehetnek ekkora költségei.

MN: Az is téves információ, hogy az átalakítás tényleges költségei máshová vannak bújtatva, például a Baja Ferenc vezette Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala költségvetésébe?

LG: Igen, téves információ!

MN: Ha már a pletykáknál tartunk, mi igaz abból, hogy az átalakítás eredményeképpen a KKK az amerikai választási kampányokból ismert egyterű kampányközpontokra, a "war room"-okra fog hasonlítani?

LG: Ezt már én is hallottam, de nem így lesz. Ez azért nem működik, mert nem jó, ha miközben a médiafigyelő munkatárs nézi a tévét, a sajtós munkatárs egy újságíróval beszélget. Persze lesznek nagyobb terek, például egy térben lesz a médiafigyelő csapat, de ez eddig sem volt másképpen. Lesz tárgyaló is, ahol összeülhet a vezetőség, hogy kitalálja, mi történjen.

MN: Igazából nem az elrendezésre, hanem a központ jellegére vagyok kíváncsi. Mi szükség van kampányközpontra két választás között?

LG: Fogalmam sincs róla, ezt eddig csak ön említette, én csak a működés racionalizálásáról beszéltem.

MN: Nem igaz, hogy lesz gyors-beavatkozási monitorrendszer? Hogy ha valamire egy médiafigyelő munkatárs szerint reagálni kell, akkor lámpa felgyújtásával jelez a vezetőknek?

LG: Arról, hogy mi lesz a szisztéma, még korai beszélni. De ha történik valami, a médiafigyelő munkatársnak jeleznie kell. Csak akkor működhet jól a rendszer, ha valamilyen esemény miatt azonnali reakcióra van szükség, akkor a médiafigyelők értékelik a helyzetet és szólnak.

MN: Hogyan lehet biztosítani, hogy a válaszok, a reakciók be is kerüljenek az adott médiumba? Üzenetekből eddig sem volt hiány, de az már más kérdés, hogy ebből a szerkesztők mit találnak fontosnak.

LG: Üzenetekből lehet, hogy nem volt hiány, de csökkenteni kell az üzenet megfogalmazása, azaz a reagálás és a célba juttatás közti időt. Ha most reagálunk egy eseményre, az még hír, két nap múlva már nem az. A kérdés az, mit tartalmaz a reakció, de fontos a reakció formája is, és egyszerű, érthető módon való eljuttatása az olvasóhoz. Arra természetesen nincs ráhatásunk, hogy meg is jelenjen, ez a személyes kapcsolatainkon múlik majd. Amennyiben pontosan tudjuk bemutatni a valóságot, akkor megkerülhetetlen lesz, hogy ha az egyik oldal megszólalt, akkor a másik is elmondhassa, miről van szó.

MN: Nem lesz abból információs káosz, ha a kormányszóvivői tájékoztatók mellett külön rendszer szolgálja az üzenetek informális célba juttatását?

LG: Nem lehet minden eseményre sajtótájékoztatót összehívni. A médiában időnként felröppenő negatív tartalmú üzenetekre viszont azon nyomban reagálni kell.

MN: Szerintem pont azzal adhatnak súlyt egy-egy kellemetlen állításnak, ha azonnal foglalkoznak vele. Miért olyan fontos foglalkozni az ilyen üzenetekkel?

LG: Pontosan azért, hogy ne csak a negatív vagy a hiteltelen félinformációk jussanak el az olvasókhoz! Nálunk a hitelesség nagyon fontos szempont.

MN: Hogyan fognak együttműködni a Gál J. Zoltán vezette kormányszóvivői irodával, ami szervezetileg továbbra is a kormányfő kabinetfőnökéhez tartozik?

LG: Abszolút együtt fogunk működni, befelé és kifelé is szolgáltatóközpont leszünk. Ki kell szolgálnunk a szóvivőt is, segítjük a munkáját, és természetesen neki is együtt kell velünk működnie. Nagyon kevés olyan dolog lesz, amiről nem tud az egyik csapat, de a másik igen. Nálunk is vannak olyan anyagok, amik az ő munkájához szükségesek, és nála is, ami a miénkhez.

MN: Hány ember fog az ön keze alatt dolgozni?

LG: Nem több, mint ahány eddig ott dolgozott; gondolom, erre volt kíváncsi. Van egy kis fluktuáció. Médiafigyelőink megmaradtak, a sajtókapcsolatoknál lesznek feladatátértelmezések.

MN: Hogyan lesznek kiválasztva a munkatársak?

LG: A szakmaiság szerint. A csapatépítésnél nálam az a fő szempont, hogy feladathoz keresünk embert, és nem emberhez feladatot. Vannak köztük volt újságírók, kommunikátorok, píárosok. A médiafigyeléshez és az archívumhoz viszont olyan emberek kellenek, akik azokhoz a területekhez értenek.

MN: Ön korábban egy autós tévéműsor producere volt. Miért önt választotta Kiss Péter?

LG: Erről nem ártana őt megkérdezni. Körülbelül tíz éve dolgozom a kommunikáció és a média területén. Van egy produkciós irodám, a múltban részt vettem több televíziós műsor gyártásában, ott voltunk több televízió és rádió indulásánál, felépítésénél. Voltak reklám- és píármunkáink, készítettünk marketing- és reklámtervet, díjnyertes reklámfilmet.

MN: A referenciái közé tartozott a Horn-kormány idején, 1997-ben a helyi kábeltévék részére készített híradó is, ami azért szűnt meg, mert az ORTT törvénysértőnek találta?

LG: Hogy referencia volt-e, azt nem tudom, de mi főként gyártóként működtünk közre a készítésében.

MN: Az októberi átszervezés egyik bevallott oka a kormányfő alacsony népszerűsége volt. A Gallup friss adatai szerint a miniszterelnök népszerűsége minden korábbinál alacsonyabb. Milyen kommunikációs eszközökkel fogják megfordítani ezt a trendet?

LG: Természetesen javulnia kell a kommunikációnak, növelni kell a népszerűséget, és lehetőség szerint a szakmai kommunikációt is.

MN: Gondolom megérti, ha egy kommunikációs szakértőből ennél kicsit konkrétabb választ szeretnék kicsikarni.

LG: Hogy milyen üzeneteket, kampányokat tervezünk, arról most még nem szívesen beszélnék. Sok még tervezési fázisban van. Továbbra is fontos elem marad az együttműködés Gál J. Zoltán szóvivői irodájával és a miniszterelnök nyilvános megjelenéséért felelős titkársággal, amit Braun Róbert vezet.

MN: A kormány üzenetei elég hamar el szoktak halni. Ön mint kormányzati főkommunikátor milyen kommunikációs eszközöket tud csatasorba állítani, hogy javuljon a kormány és a miniszterelnök megítélése?

LG: Mint említettem, erről egyelőre nem szívesen beszélnék. Természetesen vannak technikák, például a kommunikáció egyik egysége az a kampány, amit a reklámpályázat nyertese, a Leo Burnett cég tervez, illetve velük együtt tervezünk. Mi angol szóval "back office", azaz irodai háttérmunkát végzünk, a kormány arca továbbra is a szóvivői tájékoztató marad. A mi munkánkkal kapcsolatban viszont nem követelmény, hogy részleteiről a közvélemény értesüljön. Higgye el, tudjuk, hogy mit akarunk csinálni. Mindennek az az alapja, hogy legyen egy olyan csapat, amelyik mindenre adott időben valós választ tud adni. A válaszoknak pontosaknak kell lenniük, és olyanoknak, amit a média is elfogad.

MN: Mit fogad el a média?

LG: Ahhoz, hogy át tudjuk adni az üzeneteket a médiának, szükségeltetnek az olyan kapcsolatok, ahogyan most mi is itt ülünk.

MN: Ha őszinte akarok lenni, számomra ez a beszélgetés inkább azt mutatja, hogy káosz van, miközben ön már hónapok óta itt van, és napokon belül kezdődik az úgymond tényleges munka.

LG: A káoszt a rengeteg kusza információ gerjeszti. Például az én ittlétemet is inkább csak hetekben és nem hónapokban lehet mérni. A lényeg: tudjuk, hogy mit akarunk. Egyrészt fel kell építenünk egy rendszert, ami alkalmas arra, hogy kiszolgálja a kormány intézményeit, valamint a médiát információkkal lássa el, másrészt képes legyen viszonylag hamar, akár perceken belül is reagálni, és a reakciót eljuttatni a megfelelő helyre.

MN: Honnan fog származni a reakció politikai tartalma?

LG: Mindig az adott szakminisztériumból. Mi a reakciónak nem a politikai szakmai, hanem a kommunikációs szakmai részével foglalkozunk. A KKK Kiss Péter kancelláriaminiszter alatt működik, és napi egyeztetésben vagyunk mindenkivel. Az ügyekre általában fel lehet készülni, nagyon kevés akad, ami csak úgy beesik. Aminél nem lehet felkészülni, annál gyors politikai-szakmai konzultációra van szükség.

MN: Mi lesz a szocialisták kampánygurujának, Ron Werbernek a szerepe az új központban? Több független forrásból úgy tudom, hogy ő vezeti a csapatépítő tréningeket.

LG: Semmilyen szerződéses kapcsolatunk nincs vele. Nagyon sok emberrel beszélgetek mostanában, akik segítenek. Tényleg ismerem Ront, az ő véleményét is kikérem, meghallgatom, mint másokét. Nagyon jó szakember, rengeteg helyen dolgozott. De amit mond, azt baráti tanácsként kezelem.

MN: A későbbiekben sem fog pozíciót betölteni önöknél?

LG: Biztosan nem, nem is tervezünk vele hivatalosan semmilyen kapcsolatot.

Miklósi Gábor

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!