Ambrus
-7 °C
3 °C

Az In-Forrás Kht. végelszámolása: 'Vörös csapat'

2003.04.09. 09:11
A végelszámolás megkezdése után sem csillapulnak a politikai viharok az In-Forrás XXI Kht. körül: február végén kiderült, hogy a megszüntetésre ítélt társaság 322 millió forintot költött egy kormányzati adatmentési projektre. A Magyar Narancs birtokába került dokumentumok tanúsága szerint a Proware Kft. javaslatára az In-Forrás - a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Országgyűlés költségvetési bizottságának bizonyos vezetőivel történt szóbeli egyeztetés után - a Kopint-Datorg Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank bevonásával Nemzeti Adatvagyon-védelmi Központ és egy "vörös csapat" létrehozására készült; a titkos projektre további 6 milliárd forintot szántak.

A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) által 2001 augusztusában "a tudásalapú társadalom megteremtésére és az információs társadalom kihívásaira válaszul" alapított In-Forrás XXI Közhasznú Társaság viselt ügyei nem először kerülnek a nyilvánosság elé. Az In-Forrás a kormányváltás után az elsők között került Keller László közpénzügyi államtitkár célkeresztjébe; első ügyvezetőjét, a még Stumpf István által kinevezett Kornya Lászlót - a társaság Proware Kft. általi átvilágítása után - leváltotta a MEH. Az új ügyvezető, Tarjáni István különösen nagy értékre vonatkozó hűtlen kezelés, hűtlen kezelés, magánokirat-hamisítás és sikkasztás bűncselekményének gyanúja miatt egész sor feljelentést tett elődje ellen - ahogyan erről korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk (lásd: Meleg váltás, Magyar Narancs, 2003. február 20.). Kiss Elemér akkori kancelláriaminiszter 2002. december 31-én a kht. jogutód nélküli megszüntetését, végelszámolását rendelte el.

Idén február végén a Magyar Nemzet cikkéből kiderült: a végelszámolás alatt álló In-Forrás 340 (a Narancs birtokába került dokumentumok szerint 322) millió forintot fordít informatikai eszközbeszerzésre egy titokzatos adatmentési projekt keretein belül. A jobboldali napilap ezután cikksorozatban támadta a projektet és az In-Forrás feletti tulajdonosi jogokat gyakorló Baja Ferenc államtitkárt.

Hívásátirányítás
Sajtótájékoztatón cáfolta Baja Ferenc a Magyar Nemzet azon állítását is, miszerint ő választott volna új alvállalkozót a korábban az In-Forrás által pénzelt összkormányzati call center működtetésére. Az évi 440 millió forintos büdzsével működő call center feladata a kormányportállal és az informatikai pályázatokkal kapcsolatos tájékoztatás volt, Baja azonban februárban utasította a végelszámolót: mivel üzemeltetése okafogyottá vált (a kormányportál a Kopint-Datorghoz, a pályázatok az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz kerültek), szüntesse meg a szolgáltatást. Baja Ferenc hivatalának tájékoztatása szerint a call centert működtető alvállalkozóval, az Apak-Tel Kft.-vel kötött szerződés felülvizsgálatakor feltűnő értékaránytalanság gyanúja merült fel: az In-Forrás az előző kormány idején több azonos célú szerződést kötött az Apak-Tellel, a választások előtt pedig meghívásos közbeszerzési eljárás alapján létrejött szerződéssel a szolgáltatási díjat havi szinten mintegy négyszeresére emelték. Az Apak-Telnek mintegy 240 millió forinttal maradt adósa az In-Forrás, miközben a call center működtetését az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány megbízásából 228 millió forintért a GKK Kft. vette át - ám Baja Ferenc szerint erről a közalapítvány közbeszerzési eljárás keretében, teljes önállósággal döntött, hiszen ő még csak a kuratóriumnak sem tagja.

Baja Ferenc, a MEH politikai államtitkára, kormánymegbízott az ügy kipattanásától fogva cáfolta, hogy ő adott volna megbízást a több száz milliós eszközbeszerzésre: állítása szerint ez Tarjáni István magánakciója volt, aki "önmagát titokgazdának kinevezve" a beruházás természetét sem a tulajdonossal, sem a végelszámolóval nem közölte. A Baja által az ügyről kiadott háttéranyag szerint a felügyelőbizottság megállapította: az ügyvezető a projekttel kapcsolatban nem rendelkezett sem megbízással, sem felhatalmazással, sem pedig a beruházáshoz szükséges fedezettel. "Mivel nem járt el a vezető tisztségviselőtől elvárható gondossággal", Baja Ferenc március 7-én felmentette Tarjánit a munkavégzés alól, és vizsgálatot rendelt el a felelősség mértékének tisztázására. A Magyar Nemzet ellen személyiségi jogi pert helyezett kilátásba (ám értesülésünk szerint eddig nem indított) az államtitkár, mert szerinte a lap valótlanul állította, hogy ő jogosulatlanul avatkozott volna be az In-Forrás Kht. gazdálkodásába.

Proware először

A Narancs birtokába került dokumentumok és a Miniszterelnöki Hivatalhoz közel álló, nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint azonban roppant valószínűtlen, hogy Tarjáni a saját szakállára vágott volna bele egy ilyen volumenű projektbe, ráadásul nem ez lenne az első eset, hogy Baja jogilag tisztázatlan körülmények között matat az In-Forrás körül: ő rendelte meg a társaság tavaly augusztusi, a Proware Kft. által végzett átvilágítását is, melynek eredménye az előző ügyvezető, Kornya László leváltása lett.

Egy megbízólevél tanúsága szerint Baja 2002. augusztus 6-án "mint a tulajdonosi jogokat gyakorló dr. Kiss Elemér képviselője" bízta meg a Proware-t az átvilágítással, mert az In-Forrás "elszámolási kötelezettségének sem az eredeti, sem a módosított határidőre nem tett eleget, és a közhasznú beszámolóját sem nyújtotta be". A vizsgálócsoport vezetésével a Proware gazdasági igazgatóját, Tarjányi Bélánét bízta meg, továbbá a magáncéget feljogosította arra is, hogy "a Kht. valamennyi telephelyén minden dokumentumba (beleértve az üzleti titkokat képezőket is)" betekintsen. A dokumentumok szerint az átvilágításért utólagos szerződéskötéssel, két részletben, összesen bruttó 20 millió forintot fizetett az In-Forrás a Proware-nek, méghozzá a Széchenyi-terv keretében, amennyiben a tételt az SZT-IS-3 projektre terhelték - ahogyan "KAP" címszóval ide könyvelték a titokzatos adatmentési projekt 322 millió forintját is.

Az SZT-IS-3 pályázat eredeti célja 12 ezer köztisztviselő számítógéphez juttatása volt; 2001-ben, a Fidesz-kormány alatt 880 millió forintot szánt erre a MEH. A pályázat elszámolásának határideje 2003. februárra esett, és az In-Forrás által benyújtott elszámolásban a Proware 20 milliója és a "KAP" 322 milliója is feltűnik a számlás tételek között. A KAP-hoz lábjegyzetben annyit fűzött az elszámolás összeállítója, hogy a "szóbeli tájékoztatást a kijelölt végelszámoló megkapta". A végelszámolóul kijelölt Reorg Rt. részéről delegált Kovács Ferenc végelszámoló Baja Ferencnek írott februári feljegyzésében azonban arra panaszkodik, hogy bár a "kormányzati adatvédelmi és adatmentési projekt" eszközbeszerzése megtörtént, az eszközöket leszállították, a kht.-nek számla jött, a végelszámoló az eszközök hollétét nem ismeri, a számlákba nem tekinthet be, mivel ezeket a titokgazda - az In-Forrás ügyvezetője - kezeli.

Proware másodszor

A Narancs birtokába jutott dokumentumok tanúsága szerint a projekt ötletgazdája az In-Forrással az átvilágítás után is kapcsolatban maradó Proware Kft. volt, amely 2002. november 21-én nyújtotta be a kht.-nak a Nemzeti Adatvagyon- védelmi Központ (továbbiakban: NAVK) és a Hungarian Red Team (továbbiakban: HRT) létrehozásáról szóló koncepcióját.

A leírt elképzelés lényege egy olyan egységes kormányzati adatvédelmi rendszer létrehozása, amely egy váratlan katasztrófa vagy informatikai probléma esetén is szavatolja, hogy a kormányzati szervek és a költségvetési intézmények adatai ne vesszenek el. E célból egy budapesti "elsődleges gyűjtő pont" és egy Budapesten kívüli "adatgyűjtő központ" létrehozását tűzi ki célul, melyek rendszeresen mentik a kormányzati gerinchálózatba kapcsolt szervezetek - sőt a szolgáltatást esetleg piaci alapon igénybe vevő vállalatok - archiválásra kijelölt adatait. A HRT pedig egy "speciális küldetéssel rendelkező informatikai csoport" volna, amely az NAVK-ban székel, és az állami szervezetek, egyéb hivatalok, vállalatok informatikai biztonságát ellenőrzi, biztonsági auditokat, "penetrációs vizsgálatokat" végez, nem visszariadva az "etikus hackelés" módszereitől sem.

A Proware koncepciója szerint az NAVK és a HRT az In-Forrás és a kormányzati gerinchálózatot üzemeltető Kopint-Datorg Rt. koprodukciójában jönne létre. A koncepció gazdasági hátterének megteremtésére a Proware - még a koncepció írásba foglalása előtt - kezdeményezte a részt vevő szervezetek egyeztetését a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) illetékes vezetőivel; a tárgyalások eredményeként az MFB "előzetes szóbeli ajánlatot tett" 6 milliárd forint kedvezményes konstrukcióban történő folyósítására, két lépcsőben: 2003-ban 4 milliárd, 2004-ben további 2 milliárd forintot szántak a projektre. A Proware az MFB-keret "gyors és rugalmas" lehívhatóságának érdekében egy sürgős pilot projektet javasolt, melyet az érintett szervezeteknek (In-Forrás, Kopint-Datorg) önerőből kell megvalósítaniuk.

Proware harmadszor

A Proware koncepcióját Tarjáni 2002. december 3-án terjesztette a MEH döntésre jogosult vezetője elé, majd amikor - az ügyvezető 2003. március 3-án, a botrány kipattanása után kelt összefoglaló jelentése szerint - "a MEH-től a projektre megnevezett kontaktszemély visszaigazolta a projekt végrehajtásának megkezdhetőségét, a projekt realizálása megkezdődött". Első lépésben megvalósíthatósági tanulmány készült "kormányzati szervek informatikai infrastruktúráját átfogó biztonsági szervezet kialakítására" nettó 7 millió forintért, melynek elkészítésére három cégtől kértek ajánlatot. A nyertes ajánlattevő ismét a Proware Kft.; az elkészült tanulmány Tarjáni fent hivatkozott jelentése szerint "az engedélyező MEH vezető felé megküldésre került".

Bírói tiltakozás
Akadt furcsaság az In-Forrás másik számítógéposztó pályázata, a bírákat, ügyészeket, valamint bírósági és ügyészségi alkalmazottakat számítógéphez juttató SZT-IS-16 lezárása körül is. Bár a pályázatot már tavaly lebonyolították, és a nyertesek 2002 márciusában át is vehették az eszközöket, a Narancs birtokába került levél tanúsága szerint dr. Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke 2003. februárban írásban tiltakozott a kancelláriaminiszternél amiatt, hogy a Fővárosi Bíróság Cégbíróságának három bíráját 2002. december elején "megkereste" az In-Forrás munkatársa. A kht. ajánlata értelmében lehetőségük lett volna pótlólag pályázni, mert bírák részére még néhány gép kihelyezhető. Mindhárom megkeresett bíró feladatkörébe a közhasznú társaságok bejegyzése tartozik, egyikük az In-Forrás bejegyzője volt, viszont egyikük sem pályázott annak idején, így még a sikertelenül pályázók listáján sem szerepelhettek. Gatter más bíróktól és igazságügyi alkalmazottaktól is kapott olyan jelzést, hogy az In-Forrás még mindig gépeket oszt. A cégbíróság megkeresett bírái elfogadták, majd Gatter felszólítására januárban visszaadták a gépeket az In-Forrás képviselőjének.

Második lépésben az In-Forrás december elején a központosított közbeszerzés keretein belül rendelte meg a szükséges eszközöket: két nagy teljesítményű Sun adatbázisszervert bruttó 322 millió forint értékben. A "RISC alapú nagy rendelkezésre állású adatbázis kiszolgáló, és a hozzá tartozó nagykapacitású tároló, mentő és archiváló rendszer megvalósítása" tárgyú beszerzési pályázatra három céget (Sun Microsystems Kft., Bull Magyarország Kft., Delta Elektronik Kft.) hívtak meg. A bírálóbizottságnak tagja volt Szittner Károly, az In-Forrás felügyelőbizottságának elnöke is. A szervereket 2002. december 9-én a nyertes ajánlattevő Delta Elektroniktól rendelték meg.

2003-ban azonban gellert kapott a projekt: Kiss Elemér akkori kancelláriaminiszter 2002. december 31-én az In-Forrás jogutód nélküli megszüntetését, végelszámolását rendelte el. Kiss Elemér nemsokára megbukott - ebben forrásaink szerint nem kis része volt a MEH-es politikai államtitkárok hatáskörének szabályozására irányuló törekvéseinek - és ügy lett az APEH-es adatmentésből is. Február végén a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta az In-Forrás nagy értékű szervereiről szóló információit, március 7-én pedig Baja Ferenc - mint fentebb írtuk - felmentette Tarjáni Istvánt a munkavégzés alól. Baja hivatalának tájékoztatása szerint a "magánakció" le lett állítva: a megrendelt számítástechnikai eszközöket a szállító jelenleg is saját telephelyén tárolja, sem azok üzembe helyezésére, sem pedig a számlák kifizetésére nem került sor. A Narancs úgy tudja, hogy az In-Forrástól elbocsátották a projekt végrehajtásával foglalkozó munkatársat is.

Ki viszi el a balhét?

Schäffer István, a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságának (MKGI) főigazgatója megkeresésünkre úgy nyilatkozott: az In-Forrásnak a 322 millió forint értékű beszerzésre nem érkezett csatlakozási kérelme az MKGI-hez, tehát az mindenképpen szabálytalanul zajlott. "Amennyiben a szállító keretszerződéses partnerünk, úgy neki is kötelessége lett volna meggyőződni arról, hogy az illető cég rendelkezik-e aláírt csatlakozási kérelemmel" - mondta Shäffer.

A Narancsnak nyilatkozó államigazgatási szakemberek további furcsaságokra is felhívták a figyelmünket: Baja Ferenc 2002. december 12-én kapott megbízást Kiss Elemér kancelláriaminisztertől az In-Forrás feletti tulajdonosi jogok gyakorlására. E nap előtt tehát szabályosan nem rendelhette volna meg a Proware szolgálatait, utána viszont hivatalból is értesülnie kellett a Nemzeti Adatvagyon- védelmi Központ létrehozásának előkészületeiről. Szittner Károly, az In-Forrás felügyelőbizottságának elnöke pedig a pályáztatásban is részt vett.

Az "adatvédelmi központon" kívül értesültünk sok más új keletű furcsaságról is az In-Forrás körül: az összkormányzati call centerről és a bíróknak utólagosan juttatott számítógépekről lásd keretes írásainkat.

Bodoky Tamás

Forrás: Magyar Narancs