Judit
-2 °C
8 °C

Törvény a pártalapítványokról

2003.06.25. 16:11
Kapcsolódó cikkek (1)
A parlamenti pártok hétfőn kivételes egyetértésben fogadták el a költségvetési támogatásra jogosult pártalapítványok felállításáról szóló új törvényt, és módosították a pártok gazdálkodásáról szóló jogszabályt is. A cél dicséretes: a politikai kultúra fejlesztése, a politikai háttérmunka és ismeretterjesztés színvonalának a javítása. Az évente mintegy egymilliárd forint kiosztásában tapasztalt négypárti konszenzust eközben némiképp beárnyékolja, hogy a pénzből csak az arról döntő pártok háttérintézményei részesülnek, ami a jelenlegi politikai erőviszonyok bebetonozódását segítheti elő. Nem oszlatja el viszont azt a gyanút, hogy e summát legalább részben párt- és kampányfinanszírozásra fordítják majd, hiszen az új alapítványok gazdálkodását - a pártokéhoz hasonlóan - az Állami Számvevőszék ellenőrzi majd, amely kellő jogi eszközök híján a kampányfinanszírozás visszásságainak felderítésében sem tud érdemi munkát végezni.

n "Minden olyan pénzre, ami politikatudományi és kutatási célokat szolgál, óriási szükség van, mert erre jut ma a pártoknál a legkevesebb energia" - foglalta össze a Narancsnak Török Gábor, hogy fenntartásai ellenére miért örül az új jogszabálynak. A politológus - aki 1998 és 2001 között a Szabad Demokraták Szövetsége számára készített háttéranyagokat - helyesebbnek tartaná, ha a közpénzből nem az egyértelműen a pártokhoz kapcsolódó szervezeteket, hanem független, meghatározott ideológiai irányokhoz, eszmerendszerekhez kötődő intézeteket, kutatóműhelyeket támogatnának. Elismerte ugyanakkor, hogy a pénz igazságos elosztása ez esetben is súlyos problémákat okozna. Török szerint az ördög a részletekben van: "Az egész pártalapítványosdinak akkor van csak értelme, ha mi, kutatók függetlenek tudunk maradni, ha nem az a cél, hogy a megrendelő szája íze szerinti anyagok szülessenek, vagy hogy csak a közvélemény-kutatásokat és a politikai marketinget finanszírozzák. Jusson a törvényjavaslatok véleményezésére, a nagy ideológiai háttéranyagok, politikai szakvélemények készítésére is."

Jelenleg ugyanis a legtöbb párt mellett a szakértőknek csak afféle páriasors jut: míg a kommunikátorokat a pártok kénytelenek jól megfizetni, a szakpolitika készítői, véleményezői néhány tízezer forintért dolgoznak eseti megbízásokkal. E felemás helyzet egyik következményeként az elmúlt években

a "párt közeli értelmiségiek"

munkáját (vagy rosszabb esetben lojalitását) a pártok a hatalomra kerülésüket követően a különböző "kifizetőhelyeken" állami megbízásokkal vagy éppen pozíciókkal honorálták. E párt közeli értelmiség munkamódszereit és kiválasztódását ezért remélhetőleg pozitívan befolyásolja, ha nem utólag kell majd a "kifizetőhelyeknél" kuncsorognia. Kialakulhat továbbá az a kívánatos rendszer, hogy a pártok programjai a kitűzött politikai célok és a választói igényfelmérések mellett komolyabb empirikus kutatásokon és szakpolitikai tanulmányokon alapuljanak; az utóbbi két pillér az általános pénzhiány miatt ugyanis az elmúlt években rendre hiányzott.

A politikatudománnyal foglalkozó nem állami kutatóintézeteknek a forráshiány miatt csak ritkán jutott megbízás, a pártok így a kormányzatban töltött idejüket igyekeztek arra is felhasználni, hogy minél több munkát, kutatást a közszféra intézményeivel végeztessenek el. Az új törvény egyik legpozitívabb hozadéka éppen az lehet, hogy a finanszírozás normatív jellege miatt gyengül a pártok függése a kormányzati apparátustól.

Ha Mádl Ferenc államfő a parlamenti pártok örvendetes konszenzusát látva enged a kérésüknek, és sürgősséggel kihirdeti a nyári szünet előtti utolsó ülésnapon hozott új törvényt, a pártalapítványok a jogszabály értelmében már a július elsejével kezdődő harmadik negyedévre megkaphatják az ez évi apanázs arányos részét. Ha a bíróságok is partnerek lesznek az alapítványok gyors bejegyzésében, akkor már csak a civil szervezetek szomorkodhatnak halkan, ugyanis a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló döntés a nagy törvényhozási versenyfutásban őszre tolódott.

Joggal fanyalognak

viszont a kis pártok képviselői, köztük Kupa Mihály. Az Országgyűlés elnökének írt leveleiben kifogásolta, hogy a pártalapítványokról szóló törvény diszkriminálja a parlamenti küszöbön elbukó szervezeteket. A júliustól érvénybe lépő szabályok szerint az alapítvány akkor jogosult a támogatásra, ha az azt alapító parlamenti párt képviselői az Országgyűlésben legalább két egymást követő országgyűlési választást követően képviselőcsoportot alakítottak. "Miért csak a nagy pártok privilégiuma a politikai kultúra fejlesztése?" - tette fel a tudósítónak a nehezen megválaszolható kérdést a Centrum Párt első embere.

És valóban, nehéz lenne objektív érvekkel megindokolni, hogy az SZDSZ pártalapítványa miért kaphat mostantól évente mintegy 100 millió forintot, szemben a néhány ezer szavazattal kevesebbet kapott MIÉP nulla forintjával. A mandátumarányos finanszírozás értelmében a liberális pártéhoz hasonló összegből gazdálkodhat majd az MDF háttérintézménye is, míg a két nagy párt alapítványai nagyjából 400-400 millióból. A Narancs kérdésére Kupa Mihály elmondta: pártja jogi szakértői még vizsgálják egy esetleges alkotmánybírósági beadvány lehetőségét, azt azonban, hogy a parlamenti pártok kizárólag maguknak szavaztak meg pluszpénzt, legalábbis amorálisnak tartja. Ezért fontolóra vették, hogy a Centrum Párt a köztársasági elnöktől a kihirdetés előtt az előzetes normakontroll mérlegelését kérje.

A pártalapítványok finanszírozási rendszerének másik problémája az, hogy nem eszmei irányzatokhoz, hanem pártokhoz kötődik. Ez azt feltételezi, hogy a jelenlegi pártok a mögöttük álló ideológiák létező legjobb gyakorlati megvalósítói, képviselői, márpedig épelméjű elemző ilyen kijelentést a magyar politikai kultúra és a pártok ismeretében egyik jelentős vonulat tekintetében sem tehet. Nem osztja viszont teljes mértékben ezt az aggodalmat Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese. "Az ideológiák nem teljesen képeződnek le az alapítványok által. A pártok mögötti eszmerendszereket kell megerősíteni. Ha a politikai kultúra fejlesztése, javítása a cél, akkor egy, a Fidesz által létrehozott kereszténydemokrata szellemiségű alapítvány munkájából a Kereszténydemokrata Néppárt is részesülhet, profitálhat."

Az új szabályozás tehát állandósítja az erőviszonyokat, további támogatást ad a már hatalomközelben lévő pártoknak, miközben (versenypozíciójuk gyengítésével) újabb akadályokat gördít a parlamenten kívüliek érvényesülése útjába. Márpedig mindez nem erősíti, hanem épp gyengíti a politikai váltógazdaságot, az eszmék és nézetek szabad terjedését, megmérettetését és leválthatóságát: elég, ha csak arra gondolunk, hogy a tragikus környezeti állapotú Magyarországon egy elkötelezett zöldpárt megerősödésének most tovább romlottak a politikai kilátásai.

Kupa Mihály szerint abban, hogy a parlamenti pártoknak ezúttal feltűnően maguk felé hajlott a keze, feltehetően szerepet játszott, hogy a tavalyi választási kampányok miatt megrendült a pénzügyi helyzetük, továbbá sürgetően hat rájuk a európai parlamenti választások közelsége is. Elismerte viszont, hogy a támogatás a kis pártoknál is elsősorban a pártépítést, az országos hálózat működtetését szolgálná. Kupa kijelentette: egymilliárd forintot a jelenlegi költségvetési takarékosság idején sokkal hasznosabb célokra is el lehetne költeni: "Kíváncsi vagyok, mennyit javul a politikai stílus a pluszpénzek hatására."

A fideszes jogászok által kidolgozott eredeti törvényjavaslat utóbb elfogadott módosításai közül az egyik legfontosabb az, hogy a támogatás mértéke és feltételei átkerültek az alapítványokról szóló törvényből a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvénybe. Ennek az a jelentősége, hogy bár a parlament a pártalapítványokról szóló törvényt is kétharmados támogatáshoz kötötte, és úgy is fogadta el, ezt a besorolást az Alkotmánybíróság a jövőben még megváltoztathatja. "A politikai verseny tisztasága megkívánja, hogy az alapítványokra vonatkozó alapvető szabályokat ne lehessen aktuálpolitikai érdekeknek megfelelően átszabni, ehhez pedig az szükséges, hogy azokat az Országgyűlés csak kétharmados többséggel módosíthassa" - érvelt az áthelyezés mellett expozéjában Hankó Faragó Miklós (SZDSZ). Az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára érzékelte ugyanis, hogy akkori formájukban a törvényjavaslatok az Alkotmánybíróság 4/1993. határozata tükrében csak részben feleltek meg annak a követelménynek, hogy a politikai verseny tisztaságát biztosítsák. Kérdés persze, hogy melyik parlamenti párt volna annyira botor, hogy a kifejezetten neki kedvező szabályokat megváltoztassa.

Másik fontos módosítás volt, hogy a képviselők - előrelátó módon - az alapítványok magántámogatását is szabályozták. Eredetileg ugyanis bárki bármilyen formában befizethetett adományt, míg a végül elfogadott verzió szerint ötszázezer forintot elérő adományokat a támogatók csak átutalással, saját pénzforgalmi számlájukról eszközölhetnek, és azokat a pártalapítvány köteles nyilvánosságra hozni. Bár az összeghatáron lehetne vitatkozni, ez a rendelkezés valóban tisztább viszonyokat teremthet.

Dávid Gyula, a törvényjavaslatot benyújtó négypárti képviselőcsoport szocialista tagja lapunknak kijelentette: a mandátumarányos pénzelosztást igazságosnak tekinti, mert szerinte az tükrözi legjobban a választói akaratot. A kis pártok mellőzését nem tartja alkotmányellenesnek, ugyanis a pártalapítványok finanszírozása hasonló elvet követ, mint maguké a pártoké: ott szintén nagy a különbség az országgyűlési választásokon az egyszázalékos támogatottság alatt, illetve az öt százalék alatt maradó és az azt meghaladó pártok pénzeszközei között. Mint mondta, boldogan hozzájárult volna, hogy a kisebb pártok alapítványai is kapjanak pénzt, de a jelenleg rendelkezésre álló források szűkössége azt nem tette lehetővé. Dávid megerősítette Kupa véleményét, miszerint a kis pártok ilyen jellegű, várhatóan alacsony összegű támogatása esetén fokozottan fennáll a veszély, hogy a pénzt nem a törvényben meghatározott célra, hanem pártépítésre költik.

"Ha az alapítványok csupán a parlamenti pártok egyik pénztárcájaként működnek és nem azok ideológiai megújulásának célját szolgálják, akkor nincs sok értelme az új rendszernek" - mondja Török Gábor. A veszély pedig valós: nehezen lehetne ugyanis egy rendezvényről (főleg kampányidőszakban) megállapítani, hogy azt a pártkampány vagy a politikai kultúra terjesztése céljából rendezték-e. De ugyanez vonatkozhat a pártalapítványok által megrendelt kiadványokra, szóróanyagokra is. Az alapítványokkal szembeni szkepticizmust fokozza, hogy a közterhek fizetésén túlmenően az APEH ellenőrei nem vizsgálhatják majd a gazdálkodásokat (például azt hogy a kibocsátott számlák mögött áll-e valós jogügylet, teljesítés). A pártokhoz, vagyis a közhatalom gyakorlóihoz való közelségük miatt ugyanis a jogalkotó úgy rendelkezett: a pártokhoz hasonlóan ne a végrehajtó hatalomnak alárendelt hatóságok, hanem az Országgyűlésnek beszámoló Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálja a működésüket.

Az MSZP-s Dávid Gyula szerint ezzel nincs semmi baj: az ÁSZ a vizsgálatokhoz felkérheti az adóhivatal és a társadalombiztosítás közreműködését, és így a vizsgálatok kellő mélységűek lehetnek. "Az ellenőrzésnek lehetnek hiányosságai. Igyekeztünk a törvényben világossá tenni, hogy a pénz ne legyen pártműködésre, kampányra fordítható. Ám mivel nehéz egy rendezvényről megítélni, hogy az milyen célt szolgál, a politikusokon is múlik, hogy megtartóztatják-e magukat" - fejtette ki álláspontját a Narancsnak a törvényjavaslatokat a Fidesz részéről jegyző Répássy Róbert.

Fontos ellenérv, hogy a pártok a számlaellenőrzés lehetőségeinek gyengítésével ne intézményesítsék házon belül

az áfacsalás lehetőségét

Annak idején például a Fidesz közeli vállalkozó Schlecht Csaba volt magánvállalkozásainak hátrahagyott köztartozásaiból a mai kormánykoalíció politikai tőkét kovácsolhatott. Az ÁSZ vizsgálatát törvényességi aggály esetén nem rendőrségi, hanem csak ügyészségi vizsgálat és bírósági eljárás követheti, ami egyrészt nagyon időigényes, másrészt a választók jogosan kifogásolhatják, hogy amiért a hatóságok őket vegzálhatják, azt a hatalom gyakorlói lényegében következmények nélkül megtehetik. Az is ésszerű elvárás, hogy azonos szabályozási kategóriába tartozó szervezetek, így az alapítványok között a törvény ne tegyen különbséget. Hankó Faragó Miklós parlamenti expozéjában hangot is adott azon óhajának, hogy a törvény ne korlátozza az APEH ellenőrzési jogosultságait a pártalapítványok háza táján, és egy, a kodifikátoroknak készült háttéranyagban az ÁSZ szakértői is ilyen irányú módosítást tartottak kívánatosnak - a sok helyen módosított törvényjavaslat gondozói azonban e ponton ellenálltak a változtatás igényének.

Miklósi Gábor

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.