Jolán
0 °C
6 °C

Gyurcsány: Nem tudom egyedül végig csinálni

2008.03.21. 14:45
A jövő pénteki elnökségi ülésen dönti el a szocialista párt vezérkara, milyen konkrét lépésekkel viszi tovább az egészségügyi reformot, illetve milyen tervekkel megy a március végi, kétezer embert felvonultató pártértekezlet elé. Felmerült a biztosítók tőzsdére vitele és az állami és privát biztosítók párhuzamos működtetése is. A testület ma hajnalig tartó informális ülése ugyanis inkább az utóbbi két év helyzetértékelésével, az egészségbiztosítás körül kialakulni látszó patthelyzet taglalásával telt.

Kisebb léptekkel, de tovább a reformúton, és szigorúan együtt, ez az MSZP informális elnökségi ülésének konklúziója. A résztvevők legalábbis azt érzékelték, hogy az elnökség felsorakozott Gyurcsány Ferenc mögé, és a miniszterelnök is együttműködést ígért. Magyarán az az álláspont született, hogy ezentúl a szocialista vezérkar (a többletfelelősséget is viselve) csapatjátékot játszik a miniszterelnökkel. A csapatnak ugyan Gyurcsány kiemelkedő tagja, de a jövőben nem a kormányfő dolgozószobájából dőlnek el a dolgok egy-két nagy MSZP-s bevonásával.

Egyedül nem megy

Úgy tudjuk, a miniszterelnöki is az együttműködés erősítéséről beszélt. Kijelentette, hogy egyedül nem tudja végigcsinálni a következő két évet. A vezérkar biztosította, hogy nem lesz egyedül. Világossá tették, hogy bár nem tudják mi lesz a küzdelem vége, azaz nyerhetnek-e, de nem adják olcsón a bőrüket. A pártszervezettel kapcsolatban is ez a csapatgondolat köszönt vissza: a jövőben nemcsak az országos központot kell építeni, hanem a helyi, területi centrumokat is meg kell erősíteni.

A beszélgetésen még Szili Katalin sem lógott ki a sorból, noha a március 15-én még élesen bírálta a kormányt. Akkor azt mondta, hogy sem a személyi feltételek, sem a népi támogatottság, sem a szakértelem nincs meg a változások végigviteléhez. Most viszont arról is beszélt, sajnálja, hogy számos konfliktus robbant ki az utóbbi időben a miniszterelnök és közte, de a két közjogi méltóság sokkal kevesebbet találkozott, mint az előző ciklusban, így a feszültséget nem sikerült oldani. Szili még azt is hozzátette önkritikusan, hogy nyilván ő is kezdeményezhetett volna konzultációkat.

A nagy átalakítások ügyében az elnökség nem volt túlságosan szerény, és többé-kevésbé sikeresnek nyilvánította az utóbbi két évet. Persze megjegyezték, hogy lehetett volna jobban is csinálni, több társadalmi párbeszéddel és több empátiával. A kérdés szerintük az, hogy mennyire folytatható a reformdiktatúra, boldogítható-e a nép akarata ellenére.

Megúszni a népszavazást

Ez a felvetés persze távolabbra mutat. Bele kell-e állni a várható, az egészségbiztosításból a magántőkét kiebrudalni akaró népszavazásba. A válasz egyelőre: aligha. Az elnökségi ülésen azért azt kimondták, hogy az egészségbiztosítás nagyon fontos része az egészségügyi reformnak, de a változás számtalan más dologról is szól.

Mindenestre a koalíció rohamtempóban gyártja a különböző javaslatokat, hogy elkerülje az újabb népszavazást. Az egyik tervezet szerint kettős struktúrát kellene kialakítani: lennének tisztán állami és vegyes tulajdonú egészségpénztárak is, és a polgár kedve szerint választhatna, hogy melyikkel szerződik. Ez az információink szerint a szabad demokratákhoz köthető javaslat azonban nem nyerte el az MSZP tetszését.

Eü. részvényt vegyenek!

A szocialisták egészségpolitikusa jegyez egy másik javaslatot: vigyék tőzsdére az egészségbiztosítókat. Kökény Mihály ugyanúgy népi részvényesekkel vásároltatná meg a pénztárak kisebbségi tulajdonrészét, ahogy Gyurcsány Ferenc Új Tulajdonosi Programja tenne sok-sok polgárt egyes állami cégek társtulajdonosává.

Ebben az esetben ugyan a magántőkét nem száműznék a rendszerből, de a Fidesz nem vádaskodhatna azzal, hogy az egészségügyet profitéhes befektetők kaparintják meg. Ezért az ötletért viszont információink szerint egyik kormánypárt sincs oda túlzottan.

Egyetlen előnye azonban számos politikus szerint tagadhatatlan: a pénztárak tőzsdére vitele sokkal szigorúbbá, átláthatóbbá és a nyilvánosság számára áttekinthetőbbé tenné ezen egészségügyi szereplők gazdálkodását. A tőzsdés megoldást tehát érdemes átgondolni, ugyanis megfelel annak a hatékonyságnövelési és átláthatósági elvnek, amiért az SZDSZ - többek között - ragaszkodott a magántőke bevonásához.

Szintén csak az ötletelés szintjén merült fel az a javaslat is, hogy a pénztárakba emeljék be a betegképviseleti és ágazati szakmai szervezeteket (még az ellenzékieket is), illetve a járulékfizetők érdekvédelmi társaságait. Így mindenki biztos lehetne benne, hogy árgus szemek figyelik az egészségügyi forintok útját.