Kezeletlen népbetegség

Megbecsülni sem lehet, hány ezer diszlexiás morzsolódik le évente Magyarországon a megfelelő segítség és a probléma korai felismerésének hiányában. A világ legfejlettebb országaiban készült oktatási felmérésből, az olvasnitudást vizsgáló PISA 2000 vizsgálatból tudható, hogy a magyar tizenötévesek 48 százaléka alig érti, mit olvas.

Már az elején elrontották

Ehhez hasonlóan magas arányt azokban az országokban mértek, ahol a magyar rendszerhez hasonlóan négyosztályos az iskolai alapozóképzés. A magyar tanterv szerint egy tízéves gyereknek már kifogástalanul kellene olvasnia. Ez még a jó képességű gyermekeknek sem sikerülhet mindig.

A diszlexiának számos oka lehet, a motorikus fejlődés késése, a mozgáshiány, az egyoldalú érzékszervi benyomások. Ezek önmagukban még ellensúlyozhatóak lehetnek, együttes jelentkezésük esetén megfelelő gondozás hiányában azonban végleges leszakadáshoz vezethetnek.

Pedig a diszlexiás gyerek nem butább társainál, a fogyatékosság olykor nagy szorgalommal, kimagasló tanulási készséggel párosul. Mégis, az olvasási nehézségek miatt a gyerek hamar a leghátsó padban találhatja magát. A feleletválasztós teszteken gyengén szerepel, házifeladatait nehezen oldja meg, a megkülönböztetés miatt összeomlik az önbecsülése, apátiába süllyed, és idővel végleg leszakad.

Tartós gondok

Mivel a diszlexia nem függ az intelligenciától és a tanultságtól, és még kinőni sem lehet, még a felnőtteket is sújthatja. A diszlexiás élete során folyamatosan hátrányokat szenved, ez hosszú távon karrierje, családja kárára mehet.

Pedig korai felismerés esetén a diszlexia kezelhető. Az iskoláskor előtt feltárt betegség mondókákkal, szótagolással javítható. Ezek során a gyerekben tudatosítani lehet, hogy a szavak hangokból állnak össze - így megalapozva a későbbi betűértést.

Intézményes segítség

Az EU országaiban a diszlexia általában a fogyatékosságok listáján szerepel, intézményes támogatási rendszer segíti a betegségben szenvedők beilleszkedését. Hollandiában és Franciaországban törvény garantálja, hogy minden rászoruló az oktatási rendszer keretében ingyenesen részesüljön fejlesztő képzésben.

Magyarországon nemhogy intézményrendszer nem épült még ki a diszlexia kezelésére, de még a diszlexiások egységes nyilvántartása, szűrése is várat magára. Ha létesülne az ilyen zavarokat felmérő egységes intézményrendszer, ki lehetne dolgozni egy kötelező tesztet, ami a diszlexia minden jellegzetességét feltárná, amivel egyértelműen el lehetne dönteni, milyen fejlesztésre, esetleg kedvezményre, iskolai felmentésre van az illető gyereknek szüksége.

Egy kis odafigyeléssel

Az EU-ban alig van olyan ország, amelyik a korai felismerés és diagnózis kérdésében ilyen rosszul állna. Ami annál is érthetetlenebb, mivel a diszlexiások kezelésének tekintetében kifejlett módszerek állnak rendelkezésünkre: ezek legnagyobbrészt egybevágnak a tanulásmódszertan készségeket, tanulási szokásokat megerősítő eljárásaival. A tanulásmódszertan Nyugat-Európában már kötelező tantárgynak számít. A tanulni tanulás mellett olykor a háttérben húzódó lelki problémák feltárása is elég lehet a diszlexia kezeléséhez.