Árpád
-1 °C
9 °C

Enyhülő egyházi prüdéria

2001.03.21. 15:40
A XIX. század prüdériáját a harmadik évezred elejére levetkőzte az egyház is, és felfedezte, hogy a nemiség gyönyörérzése a házasságban igaz öröm forrása - nyilatkozta az Indexnek a megszentelt szexualitásról Boda László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai karának erkölcsteológiai tanára. Könyvében, Utad az esküvő felé (Mi világunk kiadó, Budapest, 1990) ír a katolikus egyház szerint elfogadott nemiségről. Boda a katolikus papok számára előírt cölibátusról úgy vélekedik, hogy nemiség nélkül lehet élni, de szeretet nélkül nem.

Boda László
-Megjelent a Szent szex című nem hivatalos vatikáni kiadvány, mely a katolikus egyház normái szerint ír a nemiséggel kapcsolatban olyan részletkérdésekről, amelyekre a hivatalos egyházi útmutatások nem térhetnek ki. Mi az Ön véleménye erről a könyvről?

- A könyvet és annak tartalmát nem ismerem. Sajnos az érdeklődők sem ismerik, csak szemelvényekben. A címével nem értek egyet. A ,,Szent szex" talán felkelti a figyelmet, de félreértésre is okot adhat. A vallástörténet például ismer olyan ősi mezopotámiai pogány vallásokat, melyekhez a templomi prostitúció hozzátartozott. A könyv persze nem ilyesmire céloz, de azért a francia teológusok által alkalmazott elnevezés, a ,,megszentelt szexualitás" jobb, hitelesebb ennél.

- Mit jelent akkor a ,,megszentelt szexualitás"?

Szexuálisan zaklatott apácák
A Vatikán szerdán elismerte, hogy papok apácákat szexuálisan zaklattak, ám úgy vélik, a probléma korlátozott. A katolikus egyház az Amerikai Egyesült Államokban megjelenő National Catholic Reporter vádjaira válaszolt. A hetilap öt dokumentált riportja szerint lelkészek apácákat teherbe ejtettek, majd abortuszra bátorították őket. A lap 23 országot sorolt fel, ahol hasonló jellegű eseteket jegyeztek fel. A legtöbb eset Afrikában történik, ahol az AIDS-től való félelem miatt a papok ,,biztonságos" szexuális partnernek tartják az önmegtartóztató apácákat.
- Ez a keresztények számára az Isten akarata szerint megélt nemiség, amelyet Jézus Krisztus és a Szentírás üzenete alapján az Egyház fogalmaz meg a hívők számára. Jó tudni, hogy a Bibliában található Énekek énekét az Egyház szent könyvnek tekinti, pedig az merész képekben szól a vőlegény és menyasszony kapcsolatáról. A keresztény etika alapvető megállapítása, hogy a nemiség a teremtés nagy ajándéka, amellyel lehet helyesen élni, de lehet vele akár nagyon súlyosan is visszaélni. Ez a nemiség házasságban teljesedik be, és az életadást szolgája. Ugyanakkor tudjuk, hogy a nemiség sokkal tágasabb ennél. Ezt a szexuálantropológia is így tanítja.

A házasságot megelőzően a szerelemben jelentkezik, amelynek egészen sajátos formája a már tízéveseknél is megélt ,,erosz", ez a különös lebegésű, delejes vonzódás, melyet az írók is csak nehezen tudnak megörökíteni, s amely ebben a formában már nem tér vissza. Az erosz tehát a nemiség átszellemültebb élménye, melyről már Platón is írt. Dante pedig ezt tette halhatatlanná a Beatrice iránt érzett szerelmében, amelyben nem lehetett szerepe a testi kapcsolatnak. A felnőtteknél viszont nem csupán ,,platóni" kapcsolat lehet férfi és nő között, a nemiség átszellemültebb síkján. A vallásos ihletű szerelem éteri fokán írta verseit Keresztes Szent János is.

A szeretetben átszellemült vonzódás magaslatán értjük meg Assisi Szent Ferenc és Szent Klára vonzalmát. A házasság szentsége megszenteli a szexuális kapcsolatot magát is. Utóbbi az erosz megszentelt formája, amely a freudi ,,szublimáció" fogalmi körébe sorolható. Általában ez úgy fogalmazható, hogy a nemiség az igazi szeretetben képes megszentelődni. A nemiség ,,öröméről" csak a szeretetben lehet beszélni. Kielégülést a nemi erőszak elkövetője is érez. Ennek azonban semmi köze az örömhöz, amely magasabb rendű lelki élmény.

- Mennyiben liberálisabb a katolikus egyház mai szemlélete a nemiség kérdésében a hagyományosnál?

- Az igazság az, hogy már Pál apostol megfogalmazta a maga ,,liberalizmusát", amikor azt írja: ,,Minden szabad nekem". De mindjárt hozzáteszi: ,,De nem minden válik javamra". Máshol pedig arról ír, hogy a szeretetben hogyan válik a szabadságunk ,,mások javára". Mindez pontosan megadja a képletét annak, hogyan használhatjuk a nemiség ajándékát magunk és mások javára, ha szabadságunkkal helyesen élünk, s azt értékesen használjuk.

A nemiség alapvető rendeltetése a házasságban és az életadásban teljesedik be. Az önző házastárs csak önmaga kényelmét keresi, és nem veszi tekintetbe a másik boldogságát. Van önző férfi, akinek nem kell a gyermek, hiába könyörög a másik. Sokan a vágyak beteljesítéséről beszélnek, és nem veszik észre, hogy mellékes vágyaik ára az, hogy föláldozzák a boldogság fővágyát.

- Egyébként a jelenben könyvek és írások jelennek meg arról, hogy a nemiség gyönyöre a maga etikailag helyes kereteiben jogos és Isten akarata szerint való. De ismétlem: a nemi kielégülés még nem azonos a nemiség örömével. Ez a házasságban a legteljesebb kölcsönös szeretetben és önátadásban van. A házasságon kívül pedig tükröződik férfi és nő sokszínű vonzásában, amelyben a másik jelenléte szépségével, kedvességével, szellemi sugárzásával önmagában ajándék. Olyan ez, mint amikor egy múzeumi festmény szemlélése gyönyörűség, anélkül, hogy birtokviszonyban lennénk vele. A szép érdek nélkül tetszik, mondta Kant. A nemiség kultúrája a birtokviszonyon túlra mutat. A házasságban a másik testéhez való jog maga is olyan jog, amely csak a másik hozzájárulásával, tehát a házastársi szeretetben érvényesíthető.

- Hogyan ítél az Egyház az abortusz esetében, és amikor már egy család nem bír el több gyermeket?

- Az abortusz nagyon súlyos bűn. Orvosi vagy pszichológiai szempontból is komoly következményekkel jár vagy járhat. A születésszabályozás egészségtanilag is drasztikus módszere. Tehát kemény próbatétele a női szervezetnek és a lelkiismeretnek. Az Egyház természetesen nem oldozhatja föl az abortusz mellett döntő anyát, ha az ilyen szándékkal megy gyónni.

Az abortusz után azonban irgalmas az őszinte bűnbánóhoz. Joggal hangsúlyozza viszont, hogy az abortusz döntésében nem csupán a feleségnek, a férjnek is vállalnia kell a maga felelősségét. Többgyermekes szülő esetében viszont előfordul, hogy a védekezés módja nem megengedett. Az őszinte bűnbánó azonban ilyenkor is elnyerheti a bűnbocsánatot. Nagyon fontos viszont, hogy a ,,normát" megkülönböztessük a ,,toleranciától". Az Egyház irgalma ilyenkor ,,tolerancia", miközben az erkölcsi norma érvényben marad. Jézus megmentette a házasságtörő asszonyt a megkövezéstől, de nem mondta, hogy nem követett el bűnt. Ezzel bocsátotta el: ,,Menj, és többé ne vétkezzél!".

-Mi a helyzet a katolikus papok cölibátusával és a nők papságával?

Boda László rövid életrajza
Boda László a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológiai karának erkölcsteológiai tanszékvezető tanára, ezt a tisztséget 1973-tól tölti be. Előtte filozófiát tanított a az esztergomi Hittudományi Főiskolán 1955-től kezdődően. Erkölcsteológiai tankönyveket írt, az Utunk az esküvő felé című könyv (Mi utunk kiadó, Budapest, 1990) pedig fiataloknak nyújt tanácsokat a katolikus egyház szelleme szerinti szexualitásban.
-A papi cölibátus már régóta ,,ostromállapotban" van a világ részéről. A válasz az, hogy a világi pap cölibátusa egyházfegyelmi rendelkezés, melynek értelmét Jézus Krisztus példája, továbbá a kötetlen Isten- és emberszolgálat motiválja. A küldetésnek való teljes odaadás. Ennek problémája az, hogy változnak az idők. S lehet, hogy a holnap meghozza a fakultatív választás lehetőségét. S ha a családokban elfogynak a gyermekek, akkor elfogynak a papi hivatások is.

Ha egy közösségben megrendül a hit vagy az emberek gyengesége nem képes a tartósan elkötelezett életformára, a papság válságba kerül, függetlenül a nősülés lehetőségétől. A cölibátus azonban az Egyházon belül a görög katolikus egyházban nem kötelező. Az Egyház mindkét életállapotot hiteles tanúiban szentnek, szentségnek tekinti. Különös viszont, hogy épp azokat a világiakat izgatja ennyire a cölibátus kérdése, akik nem botránkoznak meg az agglegényi életformán.

A korábbi Nyugat-Németországban - kerek számokkal - 5000 cölebsz papra körülbelül 450.000 nőtlen férfi esett, akik nem éltek házasságban, és nem is akartak. Az élvezeteknek kívántak élni, nem az áldozatos emberszolgálatnak. Micsoda különbség a számokban és a motivációban! A francia nyelv ironikusan ,,coelibatair"-nek nevezi az ilyen agglegényi életformát. Hát nem ez a társadalom igazi problémája? A szerzetesi élet az előbbivel szemben szükségképpen a cölibátussal jár együtt. S nem csupán a katolikus egyházban, hanem például az egykori kumráni esszénusoknál vagy ma a buddhistáknál is.

- A nők papságának ügye bonyolultabb kérdés. A válasz nem férne el pár mondatban. Talán arra utalnék, hogy Jézus és édesanyja, Mária esetében, és nagyon sok pap esetében is a nő, mint édesanya van szerves kapcsolatban fia papi hivatásával, s a hívek általános papságán belül egészen sajátos közvetlenséggel részese fia papságának. Kiemelkedő példája ennek Szent Ágoston és édesanyja, Szent Mónika.