Miklós
-7 °C
2 °C

John, Paul, Ringo, Ferenc meg a musicaldemokrácia

2006.04.10. 04:29
Gyurcsány Ferenc a magyar baloldal John Travoltája. Az talán kicsit furcsa, hogy közben paposan viselkedik, de attól még popsztárosabb. Amikor a közönség felé hajolva, csípőjét ritmikusan mozgatva, azt hörgi a mikrofonba, hogy egészen fantasztikus éjszakánk volt ma este, és erre több száz tini vagy ex-tini lány sikít, az a korai Elvist idézi. Tudósítás az MSZP-székházból, a választások éjszakáján tartott Gyurcsány Ferenc-koncertről.

Tényleg semmi jel nem utalt úgy este kilencig arra, hogy itt, vagyis az MSZP Köztársaság téri székházában és az előtte berendezett sörsátorban egy modern, európai értelemben vett szociáldemokrata popkoncerttel fogja ünnepelni a szocialista párt elnöksége, hogy nem szopott le a diszkóbaloldal, sőt akár még nyerhet is.

Az este első két-három órájában olyan fájdalmas volt a pangás a Köztársaság téren, hogy egy Vadász János-imitátor megjelenése komoly eseménynek számított. A pártvezetés mintha tartott volna az esetleges zakótól: a kádereket és a VIP-vendégeket, vagyis a holdudvart ugyanis hermetikusan elzárták a sajtótól a második emeleten. A székház alsóbb szintjein és a Köztársaság téren felállított sörsátor környékén így rengeteg tévés és közepes mennyiségű Amőba-aktivista mászkált, enyhén besörözve. Töményeket nem mértek, az egyetlen hangulatfelelős a téren alkalmanként átrohanó Puch pártpénztárnok volt, aki a szíve fölött a valaha volt leghülyébb kampánycsecsebecsét, a piros, világító LED-es bigyót viselte, amin általában az IGEN felirat villogott.

Feltűnést keltett még Berkes Gábor popzenész a világ legszarabb bőrdzsekijében.

Terry Black menyegzője

Az elején kicsit furcsa volt, hogy a politikusokat és a politikai megnyilvánulásokat mintha kihagyták volna ebből az estéből. Volt ugyan két rövid sajtótájékoztató, de Lendvai Ildikó észrevétlenül suhant át a horizonton. Azazhogy mégsem, de az nem őmiatta volt. Az történt ugyanis, hogy a nagy szabadtéri kivetítőn éppen a mediános Hann Endre nyilatkozott, amikor a jó ütemérzékű VJ Lendvai hangját keverte a borostás szociológus tátogó képe alá, hangos tetszést kiváltva a lassan gyülekező tömegecskében.

A legelején, amikor húsz százalékos feldolgozottságnál a Fidesz még jó öt százalékkal vezetett, az SZDSZ pedig rosszabbul festett, mint Mikola István Terry Black menyegzőjén, még egészen ijedt volt a közhangulat. Aztán olyan lelkesen ünnepelték az eredmény megfordítását, hogy világos lett, egyáltalán nem voltak biztosak benne.

Elemzők helyszíni értékelése szerint az MSZP az Amőba és a középgenerációs káderek gyermekei révén jócsaj-felhozatalban sokat hozott a Fideszen.

Ferenc fent izgult

Hogy mit csinált mindeközben Gyurcsány miniszterelnök? A szigorúan őrzött emeletre nem tudtunk feljutni, de fondorlatos módon bele tudtunk nézni egy fotós friss termésébe, aki pár perccel azelőtt járt a hadműveleti szobában. A baloldal Ferenc testvére felesége és úgy tíz másik közelálló társaságában bámult egy plazmaképernyőt. Elkerekedett szemmel néztük, amint a nemzet európai értelemben vett lelkésze egy izgatott robotpap mozgásával örvendezik azon, hogy az MSZP egyik jelöltje nyert. A képeken Ferenc északi imádkozósáska-tartásban mozgatja a kezeit, öklével a levegőbe csap, majd mélyen, emberi módon, helyben ugrándozva tapsikol. Jó érzés volt ezen a rettentő hideg estén egy őszinte emberi érzelem ilyen tiszta megnyilvánulását látni.

Egy Meg Nem Nevezhető Forrástól úgy értesültünk, hogy a kábé végleges eredmények láttán Gyurcsány azt mondta: "Hát, lesz még dolgunk!" Ezzel forrásunk szerint arra utalt, hogy ellentétben a négy évvel ezelőttivel, most a két forduló közben is kemény kampányt kell folytatniuk.

Zenés-táncos köztársaság

Szóval igazán felejthető előzmények után eljött a tizenegy óra, amikor kiderült a nagy titok, miszerint itt most nem az a fontos, hogy marad-e a ballib koalíció, vagy Orbánt pápává választják-e, hogy kétpárti, hárompárti, négypárti vagy nagykoalíciós, hanem, hogy ma este nem más lép fel, mint a Szexi Feri és a Dúdoló Elnökség.

A popkulturális akció azzal kezdődött, hogy a székház földszinti, a kazamaták fölött elhelyezkedő büféjében Révész operatőrrel kifizettük a négy pár debrecenit. Ekkor a mennyezet felől rettentő hangerővel megszólalt a "Magyarország, Magyarország" refrénű kampánydal, mire a pultos, a pénztáros és a konyhalány se szó, se beszéd, táncra perdültek és lelkesen tátogni kezdték a szöveget. A jelenségről megriadva kiszaladtunk az előtérbe, ahol egy hirtelen előhömpölygő tömeg magával ragadott minket. Az élen Ferenc és Klára asszony integettek, mögöttük furcsa szökkenésekkel nyomult az elnökség és a kemény mag, aztán meg mi és egy rakás egész jó amőbás csaj. Higgyék el, nem mindennapi élmény kisgidaként ugrándozó Baja Ferencet látni villogó piros diódákkal kidekorálva.

El tudták volna képzelni, hogy egy sörös dobozt lóbáló ifjú azt skandálja mámorosan, hogy "Mandúúúr Laci, Mandúúúr Laci"? Mi nem. Mintha egy baloldali Jézus Krisztus szupersztár forgatásán lettünk volna.

John, Paul, Ringo és Ferenc

A táncos menet átfúródott a hisztérikusan sikítozó tinédzsertömegen, a sörsátor belső végén felállított színpadig. Felmászott Ferenc, Klára, Gál Jr., és az egész pártvezetés, majd profi gospelcsapat módjára ritmikus csípőmozgatásba kezdtek, közben az "Igen, Igen/Igen, Igen" sorokat dalolták. Ferenc vitte a el a showt. Ámulva figyeltük úgy tíz méterről, ahogy a női szólamot is végigénekli a dalból, aztán amúgy Freddy Mercurysan behajol a csápolók fölé és rekedten vall a forró éjszakáról. Puch pénztárnok, aki civilben ismert antigyurcsányista úgy hullámzott, mint egy kezdő, de nagyon lelkes republicos és még Mandur László is igyekezett úgy tenni, mint a kövér, de jó hangú fiú a boybandből. A Frontember közben profin hergelte a közönséget, akik természetesen egy pillanatra sem akadtak fenn azon az állításon, hogy az MSZP direkt vágyakozott a négypárti parlamentre. Hogy is akadtak volna az elragadtatott sikítozás és helyben pattogás közben, ötvenedszer is elkántálva, hogy igenigen? A dal mindenképpen telibe trafálta a potenciális előadók igényeit.

Életem első atrocitása egy asszony kezeitől

Az addig is virgonc Amőbások magukon kívül voltak, mindenki magasra dobott kézzel táncolt, a tinilányok és örökifjú anyukáik úgy hullottak a meghatottságtól, mint a legyek, egy szemüveges asszony pedig megfogta az Index jegyzetelő tudósítójának a könyökét és megkérdezte: "Fideszes vagy?" Sejtelmesen elutasító nézéssel próbáltam válaszolni, mire Semjén Zsoltnál is kérlelhetetlenebb hangon azt kérdezte: "Írogatunk, írogatunk?", azzal megrázott, mint Krisztus a vargát és nyomatéknak odasziszegte, hogy húzzak a fenébe. A következő öt percben felhőtlenül élveztem, hogy az asszony meg-megújuló kísérleteket tesz az inzultálásomra, miközben Gyurcsány Showman volt olyan szemérmetlen, és kijátszotta a narancsos bukta-poént. Vagyis pár amőbás egy kazal buktát adott fel a színpadra, MC Feri pedig megszaporította a - muhaha és ezer LOL! - narancsos buktát és kiosztotta a csápolóknak. A földön henteregtünk volna a röhögéstől, ha Hiller Haver Pártelnök nem mondja azt, hogy "Bolzasztó, bolzasztó büszke vagyok látok". Így az ellentétes erők metszéspontjában állva maradtunk.

Musicaldemokrácia - mondtuk magunkban és a lelkes, sőt szegfűs sapkát viselő Terry Blacket otthagyva eloszlottunk a tömeggel együtt.

Bizonytalan finálé

Komolyabb politikai beszélgetést nem hallottunk semerről, de úgy tűnt, hogy a diszkózó tömegnek elég élmény a Baloldali Harmadik Út Robbie Williamse. Azon senki se rágódott, hogy ez akkor most tuti győzelem vagy kétesélyes második kör keserves kampánnyal felvezetve, meg hogy tényleg olyan frankó-e, hogy nem esett ki az Ibolya, aki néha majdnem megéljenezett a tömeg.

Mivel jól kitáncoltuk magunkat, lefejtettem magamról a lökdösődő nénit és hazamentünk.