Nagy Feró a Törzsasztalban

2001.10.15. 19:50
Kedd délelőtt 11 órától a Törzsasztal vendége Nagy Feró énekes, politikus, műsorvezető. A legendás Beatrice nem kevésbé legendás (ha szabad egy rockújságos klisét meglengetnünk) frontembere az utóbbi években inkább politikai szerepléseivel vonta magára a nagyérdemű figyelmét, nemrég pedig bejelentette, a MIÉP színeiben indul a 2002-es választásokon. Néhány napja - némi meglepetésre; ismeretlen okból - megvált a Pannon Rádiótól, ahol megalakulása óta műsorvezetősködött.
"Te, figyelj, ez nem nyugdíjasállás! Hagyd abba és menj tovább!" - üvöltötte 1978-ban a magyar rockszakma erősen ráncosodó pofájába egy tépett hajú, kefebajszos, babos kendős ember. A magyar rockszakma persze azóta sem ment sehova, és az üvöltő emberünk is meg van még: tépett féhosszú haj ugyan már nincs, bajusz kissé őszes, és a pöttyös kendő is csak ritkán kerül elő.

Egyébiránt emberünk már akkor sem tizenéves csodagyerekként lázongott a fogatlan rockpapák ellen: 1978-ban, amikor az idézett dal elhangzott, Nagy Ferenc előadóművész (1946, január 14., Letenye) már elmúlt harminc. (Számoljuk ki akkor, kedves gyerekek, hány éves az előadóművész ma!?)

1978-ban Nagy Ferenc előadóművészt már Nagy Feró néven ismerte az ország, illetve az ország lakosságának egy részhalmaza. 1978-tól 1981-ig tartott a Beatrice együttes hőskorszaka, amikor az ország ifjúságának egy része meg őrült a "szakadt zenészek szakadt zenéjéért", másik része gyűlölte az egészet, a többit meg nem érdekelte semmi sem az ég egy adta világon.

Nagy Feró mögött akkor már jó 15 éves zenei pályafutás állott, a Richmond Heads és a Zárvatermők után került - benősülés útján - a csupalány Beatricébe, amelynek fazonját az akkori hagyományos slágerzenéből egyre progresszívebbre igazította, 1977-ben mégis egy diszkóslágerrel, a Gyere, kislány, gyere! cíművel került az országos siker közelébe. De csak a közelébe, mert az igazi siker csak nem jött, a Beatricét valamiért nem hívták meg a Metronom '77 fesztiválra, Feró elkeseredettségében föloszlatta a zenekar, új társakkal teljesen más műfajba kezdett, a zenekarnevet azonban megtartotta.

A profi, de gyakorlatilag sikertelen zenészekből (Feró mellett: Gidófalvy Attila, Miklóska Lajos, Lugosi László, Donászi Tibor) verbuválódott új Beatricét egy ausztráliából kapott AC/DC-kazetta inspirálta: nyers, kemény rockzene és az ehhez illő szövegek, semmi sunshine és semmi love. A Rice szinte hetek alatt gyűjtött magának jelentős rajongótábort: a Piramis tinis világából kinőtt, kikeményedett "csövesek", a sehol és senkinek nem számító, intézetis, szipus gyerekek, az akkori szocitársadalomból kilógó, lázadni próbáló értelmiségipalánták kattantak rá Feróék őszinte kőkemény rockjára. Alig fél éves működés után a Beatrice a hetvenes évek legnagyobb rockbotrányát is szállította: 1978 nyarán a Budai Ifjúsági Parkban - amíg a rendezők az argentínai futballvébét nézték az irodában - egy fellelkesült rajongólány önkéntes erotikshowja után, bőrös-hosszúhajú Ricések másztak a színpadra. A botrányt jól fölfújta a kor nem éppen rockbarát és nem éppen elfogulatlan sajtója, a kultúrkáderek fölfigyeltek a Rice szövegeire, kész volt a politikai ügy, a rendszerellenes botrányzenekar mítosza. Ezzel az együttes népszerűsége csak nőtt, de létfeltételei egyáltalán nem javultak, sőt. Lemezlehetőséghez nem jutottak Feróék (ugyan az Omegával és az LGT-vel közös koncertjükről jelent meg felvétel), koncertlehetőségeiket erősen korlátozták, és hiába látszott oldódni többször is az ideológiai blokád (például a "Nem nekem tanulsz" című dalt a KISZ is díjazta), 1981-ben elegük lett: feloszlottak.

Az oszlás után meglódulhatott Feró karrierje. Az 1981-ben megalakult Bikini ugyan sosem közelítette meg a Beatrice népszerűségét, de 1983-ban kihozta minden idők egyik legjobb magyar rocklemezét ("Hova lett?"), majd még egy emlékezetes darabot (XX. századi híradó - 1985). Feró szerepet kapott az István, a király rockoperában (Laborc), majd kecsméten játszott Hamletet Jancsó és Hernádi híres-hírhedt színházában.

1987-ben már eléggé felpuhul a helyzet a Beatrice újjáalakításához, 1988-ban megjelenhet a tíz éve várt nagylemez is. A forradalmi mítosz ugyan oda, de a közönség jól veszi a kicsikét nosztalgikus, de még nem fáradt Ricét. Az új felállású zenekar a korábbiaknál szoftabb, zeneileg visszafogottabb slágerekkel jön elő (Pancsoló kislány, Nyolc óra munka_). Megjegyzendő, hogy a legklasszikusabb Beatrice zenei eszköztárában is ott volt a rockosított operettcirkusz.

A legújabb Beatrice pályáját Feró politikai szereplése törte ketté: az eleinte még SZDSZ-rendezvényeken feltűnő énekes fokozatosan pártolt Csurka István, majd a megalakuló Magyar Igazság és Élet Pártja mellé. (A Kikicsoda adatai szerint indult az 1990-es prlamenti választáson, de erre vonatkozó információt nem találtunk választási adatbázisunkban) A zenésztársak nehezen viselik Nagy Feró egyre határozottabb politizálását, a Rice hamarosan szétesik. Két újjáalakítási kísérlet után egy "fiatal, vidéki zenészekből" álló Feró-kísérőcsapat marad meg, és koncertezik a mai napig, ha komolyabb sikerekről nem is tudunk beszámolni.

A politika mellett az professzionális médiaszereplések is egyre sűrűsödtek Nagy Ferenc előadóművész programjában 1989 óta. Először a Garázs című, roppant népszerű rádióműsort indítja a Petőfin, részt vesz a Rockkalapács tévéműsor készítésében, időről időre lehetőséget kap a Magyar ATV-n, majd a BpTV-n, szerepel vagy tucatnyi filmben.

2000-ben ismét a régi ricsés Gidófalvy oldalán tűnik fel, mint az induló és a MIÉP szellemi holdudvarába tartozó Pannon Rádió egyik műsorvezetője. Idén bejelenti, hogy indul a 2002-es országgyűlési választásokon, természetesen a MIÉP színeiben, alig néhány napja pedig megválik a Pannon Rádiótól. A válás okai egyelőre nem ismertek.

Kérdezzen Nagy Ferótól!