Árpád
3 °C
12 °C

A végéhez közelít az online népszámlálás

2011.10.16. 15:05 Módosítva: 2011-10-16 16:25:51

Azt a könyveskálmánját!

Találkoztam egy igazi, élő boszorkánnyal. Épp telefonált, de ezt leszámítva nagyon kedves volt, csak a cicára panaszkodott, hogy mindent összeszőröz.

Hamarosan elmesélem.

Előbb azonban jöjjenek módfelett fontos közszolgálati tudnivalók.

Szombaton véget ért a népszámlálás második hete, október elseje óta járja negyvenezer többé-kevésbé szorgos számlálóbiztos – köztük én – az utcákat, tereket, közöket, körutakat, sétányokat, lakásokat és kollégiumokat, munkás- és hajléktalanszállókat, hogy összeírjon mindenkit, aki Magyarországon tartózkodik. Vagyis dott. Október elsején, az úgynevezett eszmei időpontban.

Pontosabban nem is csak ezért: hanem többek között azért, hogy kivigye az úgynevezett adatszolgáltatási csomagokat – igen, a nagy borítékokat, amin nem a címzett neve van, hanem egy vadidegen emberé, aki történetesen a számlálóbiztos –, plusz kérdőíveket adjon az elrontottak helyett, illetve tájékoztasson a népszámlálásban való részvétel lehetséges módjairól.

No, hétfőtől ez az utóbbi programpont kiesik.

Most még háromféleképp lehet kitölteni a népszámlálási kérdőíveket (lakásonként egy lakáskérdőívet, és annyi személyit, ahányan abban laknak, függetlenül attól, hová vannak bejelentve). Egyrészt a papírokat önállóan kitöltve, másrészt az enepszamlalas.hu oldalon – a lakáskérdőíven lévő azonosító és kód segítségével –, harmadrészt a hagyományos módon: mi, számlálóbiztosok megyünk, kérdezünk, kitöltünk.

Hétfőtől csak ez az utóbbi lehetőség marad, a másik kettő határideje október 16-a éjfél (persze az önállóan kitöltött kérdőíveket egy-két napig még biztosan össze fogjuk szedni, de a netre már aligha tudnak bejelentkezni 17-én hajnalban). Szóval aki nem szeretné, hogy lakásában, annak ajtajában vagy akár csak a kertkapuban is keressük, az még most kattintgasson gyorsan (persze ikszelhet is, de akkor a kérdőívekért menni fogunk, vagyis nem ússza meg a találkozást).

A netes adatközlésről már sok mindent leírtam, a lényeg: ha egy lakásban úgy döntenek, hogy online adják le az adatokat, akkor ott a lakásban élő valamennyi személyről csak neten lehet nyilatkozni.

Egy talán már felmerült kérdésre közbevetőleg hadd válaszoljak máris: nem, nem tudom, mi van akkor, ha online leadta, de csak egy személyre, miközben ketten, hárman, akármennyien, de egynél többen laknak a lakásban. Ezt szerencsére nekünk, számlálóbiztosoknak nem kell tudnunk, nem tanították.

Ahogyan azt sem, hogyan néz ki az online felület, és hogyan kell kitölteni. Mostanában ugyanis többször szaladtam bele – és a levelek alapján nem egyedi a tapasztalatom – olyanba, hogy behívnak a lakásba, leültetnek, majd vagy konkrétan hozzák a laptopot, hogy "no, akkor válaszolunk, lépjen be, itt a kód", vagy olyanba, hogy elkezdenek kérdezgetni, hogyan kell "ezt a netes adatleadást" csinálni. Nos, nem tudjuk, legalábbis én nem tudom. És tök komolyan nem azért, mert nem akarunk segíteni, mert nem az a dolgunk, mert nekünk azért nem jár pénz – általános tanácsokat én szoktam is adni, hogy mire kell figyelni –, hanem azért, mert egyszerűen nem láttuk az online felületet.

Van nekünk mókánk a papírral is épp elég. És még inkább a válaszolókkal. Például a már említett asszonnyal.

Amint elkezdtünk kérdőívezni, megcsörrent a telefonja. Adták neki – később megtudtam, a fivére –, hogy "ez a munkahelyi"; ez furcsa volt, mert úgy fogadott, hogy most épp ráér, egyébként viszont attól, hogy nyugdíjas, van neki dolga nem kevés. Még furcsább volt, amikor dolgozni kezdett: "Üdvözlöm Irénke, miben.segíthetek? Jóslás, persze. Egészség, szerelem, pénzügyek? Igen, szerelem. Várjon, nézem a lapokat, mert tudja, Irénke, a sorsunk a kártyába van beleírva".

És innen úgy kérdőíveztünk, hogy "ez egy karmikus kapcsolat, Irénke; igen, iksz a villanyra; valami harmadik személyt látok; bojlerral és van közcsatorna; el fog válni, ó, már elvált; ketten lakunk itt". A hívás végül megszakadt, mielőtt megtudtam volna, Irénkétől vagy -ért, de meg is jegyezte a hölgy – mint ekkorra kiderült, az emeltdíjas tévés ezotéria nagyasszonya, jós és boszorkánymágus vagy mi –, hogy ő sem szereti az ilyet, "amikor felhív, és azt sem tudja, mennyi pénze van".

De visszatérve arra, hogy mi mit nem tudunk – mármint azon kívül, hogy kitöltsük az online adatlapot (pláne, ha azért szeretnék neten, mert a bedobott boríték "eltűnt valamerre a térben").

Életvezetési tanácsokat sem tudunk adni, szerelmi vagy pénzügyi ügyekben sem tudunk segíteni. És arra sincs időnk, hogy a házi feladatban segítsünk – egy számlálóbiztos kolléga mesélte, hogy egy gimnazista korú lány vetette fel: "te egyetemista vagy ugye? Nem értesz véletlenül a fizikához?", és valami képletet akart kiszámoltatni vele.

Apropó, képlet.

Nos, majdnem elég jó a memóriám, de eszem, az persze semmi.

Mert hát fel sem merült bennem, hogy az internetes világháló kínálta lehetőségeket kihasználva utánanézzek az egykori matekérettségis feladatomnak. Holott a neten bizony évtizedekre visszamenően fenn vannak a feladatsorok, így az a feladat is, amibe duplán belesültem: először a megoldásába, aztán az elmesélésébe. Köszönöm mindenkinek, aki elküldte.

Tehát a kérdés így szólt egészen pontosan (nem csoda, hogy nem tudtam felidézni, ma már felfogni sem nagyon sikerült):

"Egységnyi befogójú egyenlő szárú derékszögű háromszög egyik befogóján felvett pontból az átfogóra merőleges és egy, az átfogóval párhuzamos egyenest húzzon! Hol kell felvenni a pontot, hogy a keletkező trapéz területe maximális legyen?"

A megoldást nem lövöm le, és pláne nem égetem magam azzal, hogy én mit válaszoltam  Előbbit bizonyára szintén megtalálják a neten, utóbbi meg jobb, ha örökké egykori matektanárommal közös titkunk marad.

Mint a karmáé és a kártyáé Irénke sorsa.