A vérbírót megkímélték attól, hogy végignézze Nagy Imréék kivégzését

Előzmények röviden


• Két héttel a Nagy Imre-per teljes hanganyagának lejátszása előtt úgy tűnt, hogy az adatvédelmi törvény miatt meghiúsul az esemény>>>
• Néhány nappal később kiderült: az OSA Archívum és az 1956-os Intézet mégis lejátszhatja a hanganyagot>>>
• A múlt héten olvashattak a per még élő tanúiról, a saját ügyükben súlyos börtönbüntetésre ítélt Bohó Róbertről>>>
• és Regéczy-Nagy Lászlóról>>>
• Amit még tudni kell az ötven éve lefolyt Nagy Imre-perről és a per áldozatairól>>>
• Videó a hanganyag lejátszásáról>>>
• És mi lett a Nagy Imre-per képanyagával?
• Az első tárgyalási nap>>>
• A második tárgyalási nap>>>
• A harmadik tárgyalási nap>>>
• A negyedik tárgyalási nap>>>
• Az ötödik tárgyalási nap>>>
• A hatodik tárgyalási nap>>>

A hetedik, utolsó napon születik meg az ítélet, a halálra ítéltek nyilatkoznak a kegyelmi kérvényről, Nagy Imre elmondja szózatát a második utolsó szó jogán.

Kezdés 17:00 órakor, zárás – ötven éve és most, a Centrális Galériában (Arany János utca 32.) is – 18:00 órakor. Este 6-kor Gálfi László színművész olvassa fel a perről és a kivégzésekről tudósító, eredetileg június 16-án éjfélkor elhangzó rádióközleményt (az eredeti hangfelvétel nincs meg). Délután 2 órától a perről beszélgetnek a Centrális Galériába a meghívott vendégek.

A vasárnap részletes forgatókönyvét itt olvashatja>>>

Nagy Imre a második utolsó szó jogán elhangzott beszédéről A Kádári propagandafilmen nincs rajta Nagy Imre utolsó szózata, különös is lett volna, ha benne hagyják. Valószínű, hogy, bár Nagy Imre mániákusan és gondosan leírt mindent, amit el akart mondani, ezt mégsem írta meg előre. Bizonyára készült rá, hiszen nagy lelkierővel, összefüggően mondja el, még olyan nüanszra is figyelve, hogy nem a nemzetközi munkásmozgalomhoz fellebbez, hanem a munkáosztályhoz, vagyis ezzel finoman jelzi, hogy a regnáló szovjet típusú munkáspártokat nem tartja a munkásosztály autentikus képviselőinek többé, ami egy kommunista szájából amúgy igazi szentségtörés.

A népbírósági tanács kegyelmi tanáccsá alakulásának törvényességéről Az esti órákban a Vida vezette népbírósági tanács önmagát változatlan összetételben kegyelmi tanáccsá nyilvánította, és rövid tanácskozás után a kegyelmi kérvényeket – Gimes Miklós és Maléter Pál kért kegyelmet, Nagy Imre nem – egyhangúlag elutasította. A népbírósági törvény és a statáriális eljárásra vonatkozó szabályok ezt lehetővé tették. Vagyis nem lehetett fellebbezni, egyébként is ez a Legfelső Bírság Népbírósági Tanácsa volt, efölött nem is lehetett fellebbviteli bíróság.

Gyorsított eljárás esetén a kegyelmi kérvényt nem kellett felterjeszteni a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, mint rendes eljárás esetén. Ahogy mondani szokás, a dolog tehát jogszerű volt, noha a diktatúrák által foganatosított statárium önmagában nyilván minden elképzelhető jogállami elvnek és normának ellentmond. Ezért diktatúra egy diktatúra.

A kivégzésekről A tárgyalás utáni hajnalon Nagy Imrének, Maléter Pálnak és Gimes Miklósnak a Kozma utcai börtön udvarán felolvasták az ítéletet, majd a jegyzőkönyv szerint 5 óra 9 perckor elsőként Nagy Imrén hajtották végre az ítéletet, majd következett Maléter és Gimes. Az orvosok jelentése szerint Nagy Imre szíve 5 óra 16 perckor szűnt meg dobogni, Maléternél 5 óra 24 perckor, Gimesnél 5 óra 28 perckor állapították meg a halál beálltát.

Hogy ki hogyan viselkedett a kivégzéskor, arról semmit sem lehet tudni, annyira titokban hajtották végre. A börtönben a foglyok is csak utólag értesültek róla. Regéczy-Nagy László, a per egyik, saját ügyében súlyos börtönbüntetésre ítélt tanúja korábban azt nyilatkozta az Indexnek, hogy egy karhatalmista a börtönben elétette a Népszabadságnak a volt miniszterelnök haláláról tudósító számát. "Képzelheti, milyen erősek vagyunk, ha ezt megengedhetjük magunknak" – mondta.

Az összedrótozott, kátránypapírba tekert holttesteket arccal lefelé koporsóba tették, és jeltelenül elföldelték a börtön sétálóudvarában. 1961. február 24-én szállították át a koporsókat az Új köztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt - Nagy Imrét "Borbíró Piroska" néven - ismét jeltelen sírba tették őket. A sírokat csak 1989 tavaszán azonosította az exhumálást végző bizottság.

Miért nem volt ott Vida vérbíró a kivégzésen? A törvény előírta, hogy részt vegyen a bíró a kivégzésen. Vida Ferenc 1989-ben adott interjút Borenich Péternek, a Magyar Rádió riporterének. Borenich kérdésére – miért nem volt ott, ha a törvény előírja – ezt válaszolta: "Azt, hogy egy tanácsvezető [legyen jelen a kivégzéskor], de nem hogy ugyanaz a tanácsvezető kell kihirdesse, és engem, hogy úgy mondjam, megkíméltek ettől." Vida egyik általa kiszabott kivégzésen sem jelent meg, később sem.