Stabil alap az ingadozásokhoz

A Nemzeti Kerekasztal létrejöttének történelmi jelentőségét méltatták és az azóta eltelt időszak társadalmi változásait is áttekintették az 1989. évi átmenet résztvevői szombaton Budapesten, a kerekasztal-tárgyalások egykori helyszínén, a Parlament Vadász Termében. Kónya Imre, aki a tárgyalásokon a Független Jogászfórumot képviselte, a rendszerváltás két nem teljesített ígéretét emelte ki megemlékezésében. "A rendszerváltás k ét dolgot nem hozott, nem hozott jólétet és nem hozott igazságot. Ez a rendszerváltozás két nagy deficitje, ezért gondolják ma az emberek, hogy itt nem is történt rendszerváltás, csak a hatalom leosztása történt", mondta. Kónya a tárgyalások után az MDF-hez csatlakozott, belügyminiszteri posztot töltött be Antall József kormányában.

Toleráns bizalmatlanság

A tárgyalásokon az MSZMP elnökeként részt vevő Nyers Rezső a kerekasztal mellett ülők egymás iránti toleranciájára emlékezett. Az MSZMP toleranciáját növelhette, hogy több résztvevő visszaemlékezései szerint is az állampárt erőszakszervei folyamatosan lehallgatták az ellenzéki egyeztetéseket.

"A sokszor éles viták végül is egy történelmileg jelentős eredményhez vezettek, a demokrácia felépítéséhez, olyan alap jött létre, amely az (_) ingadozások mellett azért a fő irányt meg tudta szabni", jelentette ki Nyers.

Öntömjén és történelmi felelősség

A tárgyalásokon szintén a diktatúrát képviselő, idővel jobbra sodródó Pozsgay Imre Nagy Imre újratemetését és saját történelmi tettét, az 1956-os forradalom újraértékelését emelte ki a rendszerváltás fő motívumaként. A szabad választások után az MSZP-ben marginalizálódott, majd a politikai élet egészéből kikopó, hajdan nagyreményű politikus a kerekasztal-tárgyalásokról nem emlékezett meg külön.

Szabad György, az első szabadon választott parlament MDF-es elnöke megemlékezésében azokat emelte ki, akik végül nem írták alá a kerekasztal-tárgyalásokon született megállapodást. A tárgyalások előtt és azzal párhuzamosan folyó Ellenzéki Kerekasztal tagjai között ugyanis szeptemberre visszavonhatatlanul megbomlott az egység. Míg az MDF és a jobboldal kiegyezett az MSZMP-vel a közvetlen államfőválasztás kérdésében - melynek esélyese a már állampárti tárgyalóként is a népi jobboldallal szimpatizáló akkori legnépszerűbb politikus, Pozsgay volt -, a miniszterelnöki kormányzást és a gyenge államfői jogosítványokat támogató SZDSZ és Fidesz kivonult a tárgyalásokról, bár a megállapodást nem vétózta meg.