Lemarad a versenyben a magyar felsőoktatás?

A British Council 2006 végén indította útjára azt az öt országra kiterjedő projektet, amelyben Norvégia, Finnország, Litvánia, Szlovénia és Magyarország munkacsoportjai vetítik előre saját országuk felsőoktatásának jövőképét.

A szabad fordításban "A felsőoktatás átformálása a XXI. századra" névre hallgató projektet 2007 júniusában egy londoni konferencia zárja majd, ahol az egyes csoportok összefoglalják és prezentálják az országuk felsőoktatásával kapcsolatban megfogalmazott gondolatokat.

A British Council ezért hétfőn "A magyar felsőoktatás a XXI. században" címmel oktatási szakemberek közreműködésével rendezett kerekasztal-beszélgetést a Barabás Villában.

Oktatás és/vagy kutatás

A beszélgetésen a felsőoktatás céljai, emellett a hazai felsőoktatás globális versenyben betöltött szerepe és a finanszírozás is szóba kerültek.

A kezdeti problémafelvetések után világossá vált, hogy a jelenlévő szakembereket elsősorban a kölcsönösségen alapuló, az egyetemi szféra és az állam között létrejövő - nem jogi értelemben vett - társadalmi szerződés gondolata foglalkoztatja. Hrubos Ildikó, a Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese mellett Solti László, a Szent István Egyetem rektora is azon a véleményen volt, hogy elsőként azt kellene megnézni, a társadalom mit vár el az oktatástól.

Innen már csak egy ugrás a differenciálódás kérdése, amelyről elhangzott: amíg ugyanaz az elvárás a különböző egyetemeken, addig az oktató illetve kutató egyetemek differenciálódása nehezen valósulhat meg, hátráltatva ezzel a fejlődést. Semjén András, az MTA tudományos főmunkatársa is rámutatott, hogy az oktatásorientált intézményekben kisebb az aránya a magasszintű kutatásnak.

A cél tisztázatlansága

Többen egyetértettek abban, hogy a felsőoktatás közfeladat, nem "magánjószág", és bár e téren nem mindenki vallott színt, úgy tűnt, jelentős a tandíjat támogatók aránya. Gilly Gyula kevéssé cizelláltan úgy fogalmazott, hogy "nem nagyon szórakozna az ösztöndíjak elcseszésével", a fix összegű tandíj pedig nem teszi lehetővé az intézmények közti differenciálódást.

Hunyady László, a SOTE oktatási dékánhelyettese hangsúlyozta, hogy szükség van a tandíjra, szerinte elsősorban az oktatási költségekre kellene állami támogatásból diákhitelt adni a hallgatóknak. Solti László szerint tandíjnak, diákhitelnek és teljesítményorientált ösztöndíjnak együtt kell jelen lennie.

A differenciálás és tandíj mellett a szakemberek a mobilitás biztosítását tartották az egyik legfontosabb kérdésnek, bár arról eltérően vélekedtek, hogy mobilitás alatt az egyetemek közti szabad mozgást, vagy valami mást kell-e értenünk.

Jöjjenek is haza a diplomások

A skandináv "mindent finanszírozunk"-modell kapcsán felvetődött, hogy ha a finneknek megéri teljeskörűen támogatni diákjaik külföldi - akár Magyarországon folytatott - tanulmányait, nálunk ez miért nem lehetséges. Semjén András rámutatott, hogyha fontos az országnak, hogy diplomásai visszajöjjenek külföldről, akkor teremtse meg azokat a feltételeket.

A beszélgetés végére a mindvégig bölcsen hallgató Kondor Imre, a Collegium Budapest rektora tette fel a pontot, amikor szenvedélyes hangú felszólalásában rámutatott, hogy a felsőoktatás legnagyobb problémája a cél tisztázatlansága. Szerinte a cél annak a kiválasztása, hogy kik kompetensek a társadalom bizonyos pozícióit betölteni a jövőben.

Egy biztos, a projektben résztvevő munkacsoport számára komoly feladat lesz a sokszor egymásnak ellentmondó véleményeket koherens magyar állásponttá kovácsolni.