Nem követett el bűnt sem Pintér, sem Lezsák, sem Szabó Iván

2000.08.23. 11:40
Kedden befejeződött a legfőbb ügyész által az olajügyekben elrendelt nyomozás első szakasza - jelentette be Polt Péter a Parlament plenáris ülésén szerdán. A legfőbb ügyész tájékoztatott arról, hogy a Nógrádi Zsolt tanúvallomása alapján indult vizsgálat semmilyen bizonyítékkal, alapos gyanúval nem szolgált a tanú által megvesztegetéssel, olajszőkítéssel, illetve azoknak elősegítésével megvádolt politikusok, így Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter (volt országos rendőrfőkapitány), Szabó Iván volt parlamenti képviselő (egykori pénzügyminiszter) és Lezsák Sándor parlamenti képviselő (volt MDF-elnök) ellen.
A Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal immár tíz ügyésszel vizsgáltatja az olajügyeket, akik elsősorban a televízióban is nyilatkozó Nógrádi Zsolt állításait próbálják tisztázni. Polt Péter bejelentette: hivatalból nyomozást indít, ha végleg bebizonyosodik, hogy valaki vagy valakik hamis vádakkal próbáltak meg a közéleti szereplőket befeketíteni.

Pintér Sándor
Nem találkozhatott a Nógrádi által megnevezett vállalkozóval
Az ügyészek a továbbiakban a Nógrádi Zsolt által ugyancsak olajügyekkel összefüggésbe hozott 137 személy esetleges szerepével foglalkozik, akik közül huszonhármat egyébként azonosítani sem tudtak a nyomozók.

Polt Péter elmondta, hogy a Nógrádi Zsolt ügyészségi kihallgatása során rendkívül sokszor módosította állításait. Így például Lezsák Sándor esetében nem tudta megmondani, hogy melyik telepen folyhatott olajszőkítés, amely telepet állítólag az MDF volt elnöke biztosított bűnözők számára.

Pintér Sándort érintő vádak kapcsán rendkívül sokrétű bizonyítási eljárás történt, és kiderült például, hogy Pintér Sándor nem találkozhatott a Nógrádi által megnevezett vállalkozóval az érsekhalmi kastélyban. (A vállalkozót - akit korábban már mindenki megismerhetett az országban - egyébként Flaisz Ferencnek hívják, és Nógrádi azzal vádolta, részese volt édesapja megölésének.) Polt Péter szerint azonban a vállalkozónak a Nógrádi által említett időpontban még nem volt birtokában az érsekhalmi kastély.

Nagy Sándor
"Rágalmak és hazugságok hangzottak el"
Nógrádi más állításait is megpróbálták tanúvallomásokkal és más bizonyítékokkal alátámasztani az ügyészek, azonban nem igazolódtak be a vádak. Így kiderült, hogy Szabó Iván volt pénzügyminiszter és egy olajvállalkozó közötti kapcsolatot sem sikerült bizonyítani (erre egyébként a hatóságok régebben már tettek egyszer kísérletet - szintén eredménytelenül).

Nógrádi állításaival ellentétben nem lehetséges olyan módon 750 millió forintot egy gépkocsiba rakni, ahogyan azt a tanú elmesélte korábban. Mint ismeretes, az ,,olajbróker" korábban arról beszélt, hogy az MSZP egyik pénztárnokának vittek volna az olajszőkítők ennyi pénzt.

Nógrádi Zsolt az ügyészségen állítólag arról is szólt, hogy csak az olajbizottság ülésén hallotta valakitől azt, hogy idén februárban újabb találkozóra került sor az érsekhalmi kastélyban. Nógrádi nem volt hajlandó, illetve nem volt képes megnevezni azt a személyt, akitől ezt az információt hallotta.

Csurka István
A média szerepét bírálta
Polt beszámolt arról, hogy más - nem Nógrádi állításaira alapozott ügyekben - az ügyészség az olajbizottság elnökétől (is) kapott információk alapján vádat emelt négy Békés megyei rendőrtiszt ellen. Azt azonban ezek a vizsgálatok sem igazolták, hogy közéleti személyiségeket megvesztegettek volna olajügyekben.

Mielőtt a parlament rendkívüli ülése megkezdte volna az olajügyek tárgyalását, napirend előtt Balsai István, az MDF frakcióvezetője kért szót. Balsai - szinte megelőlegezve a később elhangzottakat - sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy pártja korábban hozzájárult az olajügyeket vizsgáló bizottság felállításához.

A rendkívüli ülést kezdeményező három szocialista párti honatya nevében Nagy Sándor szólalt fel, aki bohózathoz, illetve operetthez hasonlította az olajügyben eddig történteket. Szerinte rágalmak és hazugságok hangzottak el, amelyeknek - akár igaznak, akár hamisnak bizonyulnak - következményekkel kell járniuk.

Csurka István, a MIÉP elnöke a média szerepét bírálta az ügyben. A Wehrmacht második világháborús irányítójának, Keitel német vezértábornoknak a nürnbergi perben való kivégzése és Maléter Pál magyar főtiszt 1956-os orosz elfogatása és későbbi kivégzése között vont párhuzamot, s azzal folytatta, hogy most a parlamenti képviselők nem golyót kapnak, hanem életfogytiglani médiatudósításokat. Ám - ahogyan fogalmazott - ez a magyarság pusztulásához vezet.

Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vezetője ez után arról beszélt, hogy felgyorsították az olajügyek vizsgálatát, és a bírósági folyamatban soron kívüli eljárással tárgyalják majd ezeket az eseteket. Solt hozzátette: a jövőben nem csupán a közvádas olajügyekben, hanem a magánvádas eljárásokban is gyorsabbá teszik az ügyintézést.

Stumpf és Pintér szerint ők megtettek mindent, amit lehetett

Stumpf István kancelláriaminiszter a kormány nevében arról beszélt, hogy a kabinet mindent megtett a szervezett bűnözés visszaszorításáért. Ennek érdekében hívták életre az APEH nyomozóhivatalát, szigorították a jövedéki és a vámtörvényt. Pozitívumként értékelte, hogy jövedéki termékké vált a bor, amivel elejét vehetik a hamisításnak. (A kormány egyébként a szőlősgazdák nyomására éppen megváltoztatni készül az erre vonatkozó szabályokat.)

Stumpf szerint a kormány eltökéltségét jelzi, hogy kiszorították az országból a szervezett bűnözés egyik hírhedt alakját, aki az USÁ-ban is közellenségnek számít. (A miniszter nem nevezte nevén, de Szemjan Mogiljevicsra utalt.) Stumpf István hangsúlyozta, szerinte a bűnözőknek az érdeke a zavarkeltés, a polgári kormány azonban mindent megtesz velük szemben.

Pintér Sándor belügyminiszter szerint azért lehet ma olaj-"ügyről" beszélni, mert a rendszerváltás idején egyik pillanatról a másikra bárkinek alanyi joga lett a külkereskedelemre. Erre a hatóságok akkoriban nem voltak felkészülve, mert nem volt megfelelő apparátusuk arra, hogy ellenőrizzék a hirtelenjében külkereskedővé lett 130 ezer vállalkozást. A cégnyilvántartás teljességgel átláthatatlan volt, ráadásul a személyi adatok megállapítása nélkül lehetett céget alapítani.

Pintér szerint tetézte a bajokat, hogy a behozatallal foglalkozó vállalkozásoknak se külkereskedelmi tapasztalata, se pénze nem volt. A belügyminiszter többször is hangsúlyozta, hogy az országos rendőrfőkapitány (aki akkoriban ő volt) mindig mindent megtett az olajszőkítés ellen. Például a főkapitány javasolta elsőként, hogy szüntessék meg a dízelolaj és a háztartási tüzelőolaj közötti árkülönbözetet.

Pintér szerint az is akadályozta a gazdasági bűnözők elleni fellépést, hogy 1990-ben megszüntették a rendőrségen belül működő gazdasági osztályokat, illetve szigorú feltételekhez kötötték a titkosszolgálati eszközök használatát. Ráadásul folyamatosan leleplező riportokat közölt a sajtó a titkosszolgálatokról. Mire megszületett a rendőrségi törvény, már nem dolgoztak a hatóságnál hálózati személyek, így újra kellett építeni mindent. Pintér kijelentette: azon nem lepődik meg, hogy a bűnözők megpróbálják folyamatosan besározni, arra azonban nem számított, hogy tisztességes, sőt köztiszteletben álló személyek teszik majd.

Ha csökken a szerelem ereje...
Miközben a Parlamentben arról beszélt Polt Péter legfőbb ügyész, hogy az olajügyek miatt milyen súlyos bűncselekményekkel gyanúsították meg - egyébként szerinte alaptalanul - vezető politikusainkat, az ellenzéki sorokban ülő Szalai István (MSZP), Szeged egykori polgármestere éppen a szerelem csökkenő erejéről szóló cikkeket tanulmányozta. Persze ő még sokkal békésebben unatkozott, mint Boross Imre, tárca nélküli miniszter, akire Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének, az Országos Igazságszoláltatási Tanács elnökének kellett rászólnia. Solt arra kérte a szónoki emelvény mellett ülő minisztert és beszélgetőtársait, hogy maradjanak csöndben, mert különben nem tudja elmondani a beszédét...