Az én házam, az én váram

Vajon kinek kedvez a májusi szerencse?

Képviselőként könnyebb bejutni a parlamentbe, mint a miniszterelnöki nyílt napon, amikor előjátékként négyezer másik emberrel közösen várjuk a közjegyző sorsolását: vajon kinek kedvez a májusi szerencse. A felhívást az m1 híradójában tették közre hivatalosan, de ebből még ne vonjunk le konzekvenciát a színes látogatóhadról, mert például a kilences csoportban is voltak olyanok, akik a Sláger Rádióban hallottak a piknikről. Például Vidékiné Almási Zsuzsanna is ott hallotta. A szabadságon lévő hölgy Hódmezővásárhelyről érkezett, hogy megkérdezze Orbán Viktortól: melyik a kedvenc könyve, hallgat-e operát, és nevet-e a Heti Hetes viccein.

- Ötvenéves vagyok, és még sohasem voltam a parlamentben. És ha az ember a miniszterelnökkel kezet is foghat: az nem valami? - kérdez vissza kissé furcsán Vidékiné Almási Zsuzsanna, majd átadja a szót Kissné Varga Valériának, aki levelet hozott a miniszterelnöknek. A levélben lakást szeretne kérni a harmincéves hölgy, de "nem biztos, hogy átadom, attól függ, hogy lesz-e lehetőségem rá."

"Ma nagyon pörög"

Pogácsa

Ezt nem merjük megtippelni, végülis a miniszterelnök nem egy levelesláda, bár az Index találkozott Ibolya nénivel is, akinek Orbán Róza születésnapjára küldött köszöntőlapjára Orbánné küldött fényképes viszontköszönőlevelet. Lévai Anikó azonban nem csak képletesen volt jelen, hanem két kosár pogácsában is, amelyet saját kezűleg sütött, és saját kezével küldött a látogatóknak. Jó - véleményezi a pogácsát Kovacsik Tamás gépészmérnökhallgató, és a mondathoz csatlakozik Márta néni is, aki tanárnő, aki gyömrői, és aki "igaz szívéhez egészséget" jött kívánni a miniszterelnöknek.

Az utolsó nyílt nap '99 augusztusában volt, hasonló érdeklődés mellett: bejött, az országban azóta is lehet olyan volt látogatót látni, aki bizonytalan időközönként elszáll a parlament irányába. A Kiskegyednek dolgozó fotós mellett a saját, kilences csoportunkat várjuk, nagy a csúszás, a miniszterelnök ma "nagyon pörög, élvezi a beszélgetéseket". Egyelőre azonban a társalgóban hallgatjuk az idegenvezető mondatait, hogy pölö mekkora a szőnyeg, meg, hogy melyik a mű és igazi márvány a látszatra egyforma oszlopok közül.

Hol ül Torgyán József?

Viktória idegenvezetőnk azonban bármit mondhat

A parlamenti ülésterem már több izgalmat tartogat. Viktória idegenvezetőnk azonban bármit mondhat: a huszonhárom csoporttagból a tíz férfi Viktóriára fókuszál, a nőre, mert Viktória szép, mint egy aranyalma. Az Index persze kérdez is, hogy nem unalmas-e folyamatosan művészettörténet-órákat tartani vadidegeneknek. A válasz, nem, majd rögtön a rögvalóság: a látogatók kilencven százaléka meg szokta kérdezni az ülésteremben, hogy hol ül a Torgyán József. (A beszélgetésünk pillanatában Torgyán József éppen az Indexben ül, de ez most mellékszál, és ezért itt elvágjuk.)

"Nem kell nagy istálló"

A miniszterelnök onnan jön, ahonnan nem várjuk, mosolyog a világosszürke öltönyében, és amíg a Kiskegyedes fotóskolléga kettőt kattint, már le is jattolt a csoport tagjaival. Orbán Viktor dolgozószobája kisebb a vártnál, viszont tele van meglepetéssel. Például, hogy "ebbe a székbe utoljára Torgyán elnök úr ült", meg "a szekrények javarészét a pincéből hoztuk fel", illetve "ma már van millenniumi és a magyar zászló is, amely '94 és '98 között eltűnt a szobából". A dolgozóasztal mögé kerülni a biztonsági emberektől lehetetlen, így csak az egymás mellé rakott könyvek közül látunk néhányat. A kommunizmus fekete könyve alapműként feszít az asztalon, plusz egy-két mívesebb és egy gagyi toll a tolltartóban.

Orbán Viktor profiból van: egyszerre szellemes és határozott

- Jó munkához nem kell nagy istálló - von párhuzamot a kormányfő a szoba nagysága, és az eltelt hároméves kormányzati idő között, és erre mindenki egyetértően bólogat. Orbán Viktor profiból van: egyszerre szellemes és határozott, a legapróbb részletekre is odafigyel. Apró élettörténetek és vicces sztorik zúgnak a levegőben itt-ott elkap egyet az úttörőként szocializálódott, munkásőrként családot alapító, és jelen pillanatban stabil jobboldali szavazóbázist alkotó közönség.

A döntések születése

Miért nem vág vissza keményebben a kormány az ellenzéknek a folyamatos rágalmazások miatt? - kérdezi egy hölgy a kormány üléstermében, a kormányfő egyetért - úgy látszik, élnek itt a hazában emberek a Fidesz-kongresszus közönségén kívül is. Az persze kiderült, hogy a kormányülésen magázzák egymást a miniszterek, az öltöny pedig kötelező, ami így együtt komoly képet kölcsönöz, a külön-külön néha komikus kabinetnek.

- A döntéseken látszik, hogy miként hozták őket - utal a külsőségekre édesapja idézetével a miniszterelnök, és mi abban a pillanatban már nem is emlékszünk Deutsch fülbevalójára és a legendás szakállra sem.

Viktor és Viktória

A beszélgetések zöme azonban Viktóriáról szól, nem Viktorról

Orbán Viktor az Indexnek adott nyilatkozatában nem tudott olyan fene nagy blőd kérdést megnevezni, amivel valaha is meglepték a látogatók.

- Legtöbbször helyi ügyeket emlegetnek, és arról kérdeznek - mondta a miniszterelnök, majd visszament a szobájába, miközben a riporter azzal bajlódott, hogy kikapcsolja a telefonját, ami az interjú kezdetén kezdett a megközelíthetetlen zsebében csörögni. A kilences csoport a lebőgéssel együtt széled szét, mintha repülőgépektől kéne félni, minden nyak a freskók és a plafon felé fordul.

A beszélgetések zöme azonban Viktóriáról szól, nem Viktorról, és itt hagyjuk is abba, mert túl sok a párhuzam a két főszereplő között.