Orbán Viktor áldott ünnepeket kívánt a sornak

A fiam meg fogja kérdezni tőlem egyszer: Apa, mit csináltál kétezerkettő december 21-én délelőtt? A boltokat jártam, mi mást is tettem volna. Talán éppen neked kerestem fából kirakható World Trade Centert, halált osztó Mikulást, domina Barbyt. És akkor egy könnyű, a burgonyamezőkről traktorillatot hozó tavaszi fuvallat a polcról leemel egy vékony kis kötetet.

Mi ezen az úton maradunk, ez lesz arra írva. A fényképen rengeteg magyar ember vonul az Andrássy úton, amit a fiam csak Népköztársaság útjának ismer majd, a 60-as szám alatt az Emlékezés és Megbékélés Háza fogadja a látogatókat. Az egyik tárlóban bemutatják, hogyan tépte itt a körmöket Schmidt Mária.

A könyvbe belelapozva, egy fázós ember kézírásával, ezt találom:
"Az Index.hu szerkesztőségének, áldott ünnepeket kívánva, Orbán Viktor
Hajrá Magyarok!"

Tudom már, hogy hol töltöttem kétezerkettő december 21-ének délelőttjét.

Csak nem Kertész Imre dedikál itt?

Kilenc óra után alig harmincan állnak a Várban, a Litea könyvesbolt előtt. Egy polgári hely a proletárok városában. A rendszerváltozás környékén nyitott, nevét a literatúra és a tea szavak összevonásából kapta. Tea most is van. A boltoslányok hozzák tálcákon a fázós embereknek, akik egyre többen vannak. Egy darabig számolom a mögöttem lévőket, majd a sor az udvarból elkígyózik az utcára.

Orbán Viktort várjuk, akit itt miniszterelnök úrnak szólítanak.
- Vagyunk vagy öten - köszörüli valaki a nyelvét a baloldali sajtón, amely rendre alábecsüli az igaz magyarok számát.
- Csak nem Kertész Imre dedikál itt?
Gúnyos kacagás a válasz.
- Akkor sárga tollat hoztam volna magammal. És még egy csillagot is felrajzoltam volna a kabátomra.
Fiatalok és idősek nevetnek a poénon, senki sem kéri ki magának a tréfát. Pedig akinek van füle, az hallja, ahogy a Vár falai visszhangozzák Orbán Viktor május 7-én itt elmondott beszédének foszlányait:

- Ha eszméiteket vállalva a nyilvánosság elé álltok, akkor könnyen nacionalizmussal, antiszemitizmussal bélyegezhetnek meg benneteket. Tudnotok kell, készen állnak, akik a bélyeget sütik rátok a tolerancia jegyében.

Egy autó gördül be az udvarba, egyenesen a nyomdából hozza a dedikálásra szánt példányokat. Antennáján piros-fehér-zöld szalag. Nem sokkal mögöttem felismerem a fázós Papp Endrét.

Mondd meg, hogy Te írtad azt a cikket a Demokratában!

Ideje megismerkedni közvetlen szomszédaimmal. Utánam három idős hölgy érkezett, a Pilvax Polgári Kör tagjai. Százszor elátkozzák mobiltelefonjaikat, amelyeken sorra érkeznek a rendelések. Egyikük megunja:
- A Miniszterelnök Úrnak nem lesz ideje ráírni a neveket is.
Előttem ugyancsak három fiatalember, őket nem sokkal később vértatyónak fogják nevezni. Kettő közülük roppant tudatos, a harmadik viszont, ha a Szent Imre kollégiumban történetesen nem velük, hanem anarchomarxistákkal lakott volna egy szobában, akkor most molotovkoktélokat dobálna arra a sorra, melynek ő is részese. A kapafogúnak azt javasolja aktatáskás társa:
- Mondd meg a miniszterelnök úrnak, hogy Te írtad azt a cikket a Demokratában!
Az aktatáskás különben úgy néz ki, mint aki az előző kormányzati ciklusban sajtóreferensi álláshoz jutott a sportminisztériumban, ezért meg van róla győződve, hogy a nagypolgári Deutsch Tamás igazabb magyar a szegényparaszti családból származó Jánosinál. Tényleg bennfentes; tudja például, hogy Orbán Chryslerral jár.

Itt van három vértatyó és nem akar beengedni

Tíz óra után nem sokkal begördül a fekete autó, Orbán megrázza a feléje nyújtott kezeket. A kisebb kavarodást kihasználva a három Pilvaxos elém kerül. Lassan megindul a sor, de annyi a potyázó, hogy alig haladunk. A könyvesbolt ajtajánál állók dühbe gurulnak. Elhatározzák, hogy senkit sem engednek be. Kis híján a teával ingázó könyvesbolti kisasszonyok is kint rekednek a mínusz öt fokos hidegben, majd érkezik egy szőke, rókabundás nő, akit nehéz szavakkal leírni. Fájóan tipikus példány, a részletek iránt érdeklődők jobb, ha fellapozzák Parti Nagy Lajostól a Hősöm terét, és megkeresik benne a Tubicánéról szóló jellemzést. Tubicáné fekete kabátos, bukott államtitkár-helyettesre emlékeztető fazonnal jön.
- Be kell mennem a boltba, mert félre van téve a kasszánál egy könyv.
Az ajtónál állók méltatlankodnak. A válasz: nem.
- Géza - lökdösi Tubicáné a bukott államtitkár-helyettest. - Csinálj, már valamit!
- Látod, nem tudunk bemenni, mit csináljak!?
- Akkor hívom bentről a Micut. (Tubicáné telefonál.) Halló, Micu! Itt van három vértatyó és nem akar beengedni minket.
A három vértatyó alatt a kollégiumi társakat kell érteni, döbbenten lesik a jelenetet. Alig fél perc múlva megjelenik Micu, két méter magas izomkolosszus, kis fülbevalóval, festett szőke hajjal, zsinóros mentében, gyászhuszárnak öltözve, azaz Deák Bárdos Mihály, Flipper Öcsi és Szenczi Molnár Albert sajátos keverékeként.
- Szabad? - taszajtja el az útból a szent kollégistákat, miközben Miniszterelnök Úr bent dedikál. Meg kéne neki mondani, hogy ki mindenki akar dedikált példányhoz jutni. A Pilvax Polgári Kör összesúg:
- MIÉP-esek - mondják olyan undorral, mintha Medgyessy Péter nevét ejtették volna ki.
- Állatkínzó - kiáltja másikuk Tubicáné rókabundájára célozva.
Tubicáné még visszaszól: - Akkor lett volna ilyen nagy a pofátok, amikor szavazni kellett.

Miért állnak itt sorba az emberek?

A kasszánál többen hitetlenkednek, amikor kiderül, hogy Orbán könyve - október 23-i beszédét tartalmazza, valamint 56-os cikkeket 56 oldalon - ezerötszáz forint. Hogyhogy csak ennyi? Hát ez minden pénzt megér.

Orbán Viktor egy sarki asztalnál ül. Teát iszik, már vagy a harmadikat hozzák. Képzelgéseimből egy felém nyújtott kéz ráz fel:
- Orbán Viktor vagyok!

Odakint több ezren várnak bejutásra. A Hilton oldalánál egy külföldi pár szólít meg:
- Miért állnak itt sorba az emberek?
- Kenyérért - idétlenkedtem, végül megmondtam az igazat. Az angolul beszélő pár nem értette.

Ahogy a fiam se fogja, ha majd elmesélem neki, hogy mit csináltam kétezerkettő december 21-én délelőtt.