Palik a sivatagban tanult meg félni

A rendszerváltás kori történelem egy-egy epizódja elevenedik fel a pesti Duna-korzón felállított beszélő oszlopokon. Bár az installáció 1848-as és 1956-os szimbólumokkal indul, az első beszélő oszlopnál Kovácsy Tibor újságírónak, a Magyar Narancs szerkesztőjének gondolatait hallgathatjuk meg, vagy olvashatjuk el.

Feltűnik a sorban költőnő, aki párkapcsolatairól mesél, vagy épp énekesnő, aki az éneklésben találta meg a szabadságát. Az egyik oszlopnál Helmuth Kohl német kancellár szavait ismerhetjük meg 1989-ből, amikor hazánkat dicsérte a kelet-németek nyugatra engedése miatt.

Felhangzik II. János Pál magyarországi látogatásán magyarul elmondott szövegrészlete, de az idősebb George Bush '89-es budapesti beszédéből is van egy részlet. Hallható még Vaclav Havel egykori cseh államfő rendszerváltáskori drámai felhívása a világ közvéleményéhez a Csehszlovák demokratizálódási folyamatok támogatására.

Orbán, Krassó hallgatnak

A legmeglepőbb önvallomása kétségkívül Palik Lászlónak akad, aki úgy véli, hogy van, akinek a tenger jelenti a szabadságot, ő viszont fél tőle. Másoknak az erdő, számára viszont a sivatag ilyen hely, ahová ha megérkezik érzi, hogy hazatért. Mint megvallja a sivatagban tanult meg félni.

A különös kiállítás igen ötletes, de ha belefért Havel történelmi beszéde, a hazai nagy ívű szónoklatok is elfértek volna. Például Orbán Viktor Hősök terén 1989-ben elmondott beszéde, avagy Krassó György egyetlen, 1989. október 23-ai szónoklata. Persze az is egy koncepció, ha hazai politikusok egyáltalán nem szólalnak meg.