Gellért, Mercédesz
10 °C
15 °C

Házhoz mentünk pofonért

2006.07.18. 19:21
Az ÓVÁS Egyesület a félig elbontott Dob utca 27. előtt tiltakozott. A felelősségből jutott az újságíróknak is, akik meglepően nagy számban jelentek meg az eseményen. Az Index riportere nem tudott meg semmit azon túl, hogy a civil szervezet a kánikulában is szeretné ráirányítani a figyelmet arra, hogy már megint bontanak.

Nyár van, a nyár pedig a nyári újságírás ideje, amikor ilyen szövegű meghívóra is újságírók tucatjai jelennek meg:

"Újabb ház, ezúttal a Dob utca 27. bontását kezdték meg a régi pesti zsidónegyedben. Most maga a VII. kerületi önkormányzat akarja lebontani a tulajdonát képező 150 éves, valaha kóser húsüzemként is működő házat. A mellette álló védett házzal azonos korú ... épület helyére egy ötemeletes monstrumot készülnek építeni, a szomszédos bölcsőde parányi zöldjét és benapozását is tönkretéve."

A házra egyébként érvényes bontási engedély van, melyet még azelőtt adtak ki, hogy a területet a kulturális minisztérium védelem alá helyezte volna. Egyedi védettséget nem kapott, a mellette álló épület viszont igen.

A Dob utca 27. már félig elbontva, előtte drótkerítés. "Ha lehet, engem ne fotózzál, mert megvakul a kamerád" - mondja egy bontóember a kerítés mögül egy ismerős fotósnak.

A 29. előtt és szemben a túloldalon - demonstrálóstól, újságíróstól és rendőröstől - vagy ötven ember gyűlt össze négy órára. Néhányan ÓVÁS feliratú pólóban, páran táblát tartanak.

"Ne árnyékolják be a jövőnket!"

"Napot, zöldet, levegőt!"

"Elég a túlépítésekből!"

Molnár Péter beszéde a kánikulában

"Na akkor elkezdjük" - mondja Molnár Péter, egykori szabaddemokrata politikus, szintén ÓVÁS-os pólóban.

"Azért gyűltünk itt össze, hogy megállítsuk a bontást és az egész folyamatot. Nincs közös terv a negyed felújítására. Helyette kapkodó, minimum gyanús lépések sorozatával veszti el a városrész a hangulatát" - kezdi, majd sorra veszi a felelősöket.

A VII. kerületi önkormányzat következetesen nem veszi figyelembe, hogy az egész környék a világörökség részét képező Andrássy út védő-rávezető zónája. Nem hajlandó egyeztetni a többi szereplővel egy komoly rehabilitációs terv kidolgozásában.

Felelős a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, mert nem következetes, késlekedik, nem él jogosítványaival.

Felelős a kulturális minisztérium. Ezért fel is kérte Hiller Istvánt, lépjen fel a maradék megóvásáért, és üljön le velük tárgyalni, ha már egyszer régebben szóban úgyis támogatta az egyesület törekvéseit.

Felelős a fővárosi közgyűlés, mert nem támogatta a főpolgármester és a főépítész javaslatát, hogy rendeljenek el változtatási tilalmat a területre.

És nagy a sajtó felelőssége is. "Megkérdezem az itt megjelent újságírókat, olvasták-e a HVG és a Menedzser Magazin tényfeltáró cikkeit, hogyan is mennek errefelé az ingatlanpiaci üzletek?" A sajtónak ilyen tényekkel kellene tele lennie. (Például áttételes személyi összefonódásokat mutattak ki az önkormányzat és a vevők között, magyarázta Molnár Péter a riporternek egy másfél órás, könnyed, skolasztikusan szőrszálhasogató telefonbeszégetés keretében, a fenti mondatot szerencsétlen megfogalmazásnak nevezve. Ebből félórát én beszéltem.)

Nagyra értékelte, amit a sajtó eddig tett az ügyben, de még az eddigieknél is többet kért. "Arra van szükség, hogy a nyilvánosság teljes erővel támogassa törekvéseinket!" - fejezte be a politikától visszavonult médiakutató az eddigi legrövidebb ÓVÁS-demonstrációt, melynek értelmét a riporter egyszerűen képtelen megfejteni. Az rendben van, hogy egy bontásra valamit reagálni kell kánikulában is. De hogy miért pont ezt a zéróeseményt szemelte ki arra a stratégiai szempontból ésszerű aktusra, hogy téjékozatlanságukért beszóljon az újságíróknak?

Műsoron kívül

Miután felolvassák a demonstrációhoz csatlakozott szervezetek nevét, az addig Élőlánc Budapestért táblával álldogáló Lányi András ragadja magához a mikrofont. Megvallja, hogy már szégyell ilyen demonstrációkra járni, mert nincs semmi hatása; egy nagyívű hasonlat keretében elhagyja száját "a zsidók lebontása" kifejezés, végül pedig minden érdeklődőt meghív egy szerdai élőláncos rendezvényre.

"A Beszélő itt kapható tematikus száma ezzel a kérdéssel foglalkozik" - szerzi vissza a mikrofont Molnár Péter. Ő egy parabolával bocsátja végleg útra az újságírókat.

"Ha megkérdezik az önkormányzattól, hogy miért is bontják ezt az épületet, azt a választ fogják kapni, hogy érvényes bontási engedély van rá, melyet még a védőzóna területi védettsége előtt adtak ki." Szerinte azonban ez az érvelés pontosan olyan, mintha valakinek azt mondanánk, jó, eltöröltük a halálbüntetést, de téged már korábban halálra ítéltünk, ezért bocsi, de ki kell végeznünk.

"Most akkor végül is le lett állítva ennek a háznak a bontása?" - kérdezi tőlem egy strandpapucsos, fekete frottír zoknis, rövidnadrágos környékbeli.

"Nem."

"Csak volt egy ilyen délutáni műsor?"

"Igen."