Árpád
-2 °C
9 °C

Orbán Viktor augusztus 20-ai beszéde

2001.08.20. 18:45
Mélyen tisztelt Elnök őr, Excellenciás Urak, tisztelt Hölgyeim és Uraim.

Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat!

Hadd köszöntsem külön azokat a gyermekeket, akik a magyar millennium évében érkeztek meg közénk. Isten éltessen benneteket és szüleiteket!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, magyarok itthon, a Kárpát-medencében és szerte a világban!

A jövő elkezdődött. Meghívtuk és leültettük asztalunkhoz a múltat!

Mert jeles ünnepeken, amikor megnyílik előttünk az idő, maga köré gyűjti családját az ember. Vendéget hív, ünnepi asztalt terít. S a múlt illendően tett eleget a meghívásnak, nem jött hozzánk üres kézzel. Emlékeket hozott és hagyományt, hősöket és példaképet, elhozta ezer esztendő küzdelmét, fájdalmát, örömét, elhozta a megmaradás konokságát és elhozta magával legfontosabbat: a múlt elhozta nekünk a jövőt.

Ezer ajándékot hozott. Mert ezer arca van a reménynek. Ezer arca van a fájdalomnak, a szeretetnek, a boldogságnak. Ezer arca van a gyermekeinknek. Ezerfelé fut a népek sorsa is.

A gyerekek lenni akarnak valamik, a felnőttek tenni akarnak valamit.

Magyarország véghezvitte, ami csak keveseknek sikerül, azzá lett, ami lenni akart, szabad, független, erős, gyarapodó nemzet.

A millenniummal lezártuk a hosszú, beteg, nagyképű és keserves XX. századot. Az utolsó pillanatban csaptuk rá az ajtót, mert azzal fenyegetett, hogy folytatódni fog és a jövőnk is a régi marad. De a millenniummal új kapukat tártunk ki, távlatokat nyitottunk, horizontot rajzoltunk. És nekivágtunk.

Magyarország sohasem lesz többé olyan, mint amilyen a XX. században volt.

Veszélyes szurdokban hajóztunk eddig. Tágas vidékre érkeztünk. Ideje partra szállni, mert úgy tűnik, az előttünk föltáruló század kiváló alkalom, hogy éljünk, hogy fiatalok legyünk és hogy magyarok maradjunk. Úgy érezzük, minden készen áll arra, hogy nagyszerű dolgok történjenek velünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy új korszakot nem a háborúk, nem a politika, még csak nem is a gazdaság indít el, hanem az emberek lelkületének és gondolkodásának megváltozása. A lelkek emelkedése, a közös bizalom, a jövőbe vetett remény és az ebből fakadó erő.

Ez történik velünk. Ez az erő költözött belénk.

Ezért egyre több a felemelt fej, a kiegyenesedett gerinc. Ezért szaporodik a derűs családok száma, ezért van egyre több embernek munkája, érzik úgy egyre többen, hogy munkájuknak haszna, értelme és gyümölcse van. Ezért épül az ország, születik egyre több gyermek. A harang gyakrabban hív majd bennünket keresztelőre, mint temetésre. Ezért nem fogy el a jövő.

Az új század kezdetén a bizakodás, a remény, a munka és a szeretet híveinek száma napról napra gyarapodik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Úgy volt eddig, hogy többen voltak azok, akik csak akkor érezték sikeresnek az életüket, ha a többiek sikertelennek bizonyultak körülöttük. Most úgy lesz, hogy azok jutnak többségre, akik úgy érzik, sikerükhöz a másik ember sikere is szükséges. Így talán az irigység is elsorvad bennünk.

Úgy volt eddig, hogy amit egy nemzedék felépített, a következő elvesztette. Millióknak kellett azt látniuk, hogy elveszik tőlük, amiért egész életükben dolgoztak. Ezentúl úgy lesz, hogy amit felépítünk, azt meg is tartjuk. Úgy lesz, hogy ami a tiéd, az a tiéd és a te gyermekeidé marad. Ami az enyém, az enyém és utódaimé lesz. Az enyém az enyém, a tiéd a tiéd. Ebből lehet végre mindannyiunk közös méltósága és szabadsága.

Úgy volt eddig, hogy Európa csonka. Holott semmi oka rá, hogy úgy maradjunk. Nem fogadta be a védelméért megannyi vért hullatott sok szenvedést vállalt, szabadságszerető népeket. Pedig már régen készen állnak. Most úgy lesz, hogy kontinensünket, Nyugat- és Közép-Európát a szabadság és a felelősség szellemében egyesítjük. Úgy lesz, hogy a magyarok ebben az európai egységben függetlenségüket védve és nemzeti büszkeségüket megőrizve vesznek részt.

Majd úgy lesz, hogy itthon is mindannyian megértjük, az európai lélek nem ott kezdődik, ahol a mi szabadságunk és függetlenségünk véget ér. Ott nem Európa kezdődik, hanem megint csak a hontalanság, a senki földje.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagyszüleink tudták, ha elvész a korona, oda az ország. Mindannyian érezzük, ha elvész a nyelv, oda a jövő. Minden nyelven más világ épül. Mégis világ csak egy van. De mi magyarul látjuk. Magyarul értjük. Magyarul tárjuk fel törvényeit. Magyarul alakítjuk. Úgy, ahogyan rajtunk kívül senki más nem tudja tenni. Magyarul kétszer kettő négy. Ez minden más nyelven másképpen van.

Úgy volt eddig, hogy a Kárpát-medencében Magyarország határaink kívül magyarnak születni keserves sorsot jelentett. Másodrendűséget, megvetést, kigúnyoltatást. Most úgy lesz, hogy végrehajtjuk a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítését. Mert a jövő nem ismer határokat és a haza mindaddig ott lesz a magasban, amíg elválaszt és nem összeköt a határ. Úgy lesz, hogy magyarnak születni emelkedő, erős, polgárait megvédeni képes, megbecsült nemzethez tartozást jelent. Úgy volt, hogy a XX. század eszméi nem állták ki az idők próbáját. Elvéreztek, elbuktak vagy a szemétdombon végezték - melyiknek mi járt. Most úgy lesz, hogy időt álló eszmékben hiszünk majd megint. Lesz közös rend, amely felé mindannyian szabadon törekedhetünk.

A hegy magas, de van út a tetejére.

Magyarország határai térben és időben szabottak. Ha tágasabbra vágyunk, akkor Magyarországot fölfelé, az ég felé kell építenünk. Eddig úgy volt, hogy a történelem formálta jellemünket. Most úgy lesz, hogy a jellemünk formálja a történelmünket. Saját történelmünk lesz megint.

Most úgy lesz, hogy ismét az európai történelem főutcáján haladunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A jövő elkezdődött.