Nándor
7 °C
23 °C

A műanyag a sztár

2009.04.12. 22:48
59 hozzászólás

Országos felmérést végeztek arról, hogy a magyarok hogyan viszonyulnak a szelektív hulladékgyűjtéshez. Ugyan az arányok javulnak, de még fejlődnünk kell, és az irányokról is másként gondolkoznak a szakemberek. A magyarok tudatosak, de még sokan lusták elzarándokolni a gyűjtőszigetekhez. Legtöbben a műanyagot válogatják külön.

„Nincs időm erre”, „van nagyobb bajom is”, „nincs mit gyűjteni, el szoktam égetni mindent”, „az embernek túlságosan meg kell erőltetnie magát”, „tulajdonképpen közel van, de lusta vagyok”, hangzanak el érvek, miért nem gyűjtik sokan otthonukban szelektíven a hulladékot. A magyar lakosságban arányuk azonban nő, derült ki a TNS Hungary 2008 decemberében végzett felméréséből.

A kutatás azt vizsgálta, hogyan viszonyulunk a szelektív hulladékgyűjtéshez. A lakosság 52 százaléka mondja magáról, hogy szelektíven gyűjti a hulladékot, ez a szám 2006-ban csak 46 százalék volt, a szakemberek megjegyzik ugyanakkor, hogy a visszagyűjtött mennyiség alapján ezek a számok túlzóak. Érdekes adat, hogy a megkérdezettek 76 százaléka nyilatkozott úgy, hogy lakhelyén van lehetőség a szelektív gyűjtésre, míg az ÖKO-Pannon Kht. ügyvezetőjének adatai szerint tíz százalékkal kevesebb ember éri el valóban a szolgáltatást a lakhelyén.

szel2

Viszkei György elmondta, hogy országosan átlagban 10-15 százalékkal nő évente a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége. Az egy főre jutó szelektíven gyűjtött hulladék mennyiségével Európában a 20. helyen állunk, a balkáni országokat, Dél-Európát és Szlovákiát előzzük meg, de a régióból Csehország például előttünk van.

  • alumínium 70 g/fő/év
  • üveg 3,05 kg/fő/év
  • papír 4,25 kg/fő/év
  • italoskarton 50 g/fő/év
  • polipropilén 0,28 kg/fő/év
  • egyéb műanyag 0,23 kg/fő/év

Beszélt arról is, hogy a szelektív hulladékgyűjtés még mindig elit dolognak számít: a magasabb iskolai végzettségűek, a nagyobb településeken élők, illetve a 40-59 évesek közül többen gyűjtik szelektíven a háztartási hulladékukat.

Messze van, és macerás

A felmérésből az derült ki, hogy akik nem válogatják szét otthonukban a hulladékot, azok közül a legtöbben (32 százalék) úgy érzik, túl messze vannak a gyűjtőhelyek, sokan (20 százalék) körülményesnek tartják, majdnem ennyien (19 százalék) helyhiányra hivatkoznak. Összességében az indokokból az derül ki, hogy a szelektív gyűjtést nem alkalmazók kétharmada nem akar, 38 százalékának pedig az ismeretei hiányoznak ahhoz, hogy háztartásukban válogatni kezdjék a különböző hulladéktípusokat.

szel1

Viszkei György úgy fogalmazott, hogy „a műanyag a sztár”, azaz a legtöbben azt különítik el, ezt követi a papír, és szerinte méltatlan mértékben van lemaradva az üveg. 2006-hoz képest nőtt a fémek és az italoskartonok gyűjtésének mértéke.

Érdekes adat, hogy még 2008 végén is viszonylag nagy volt azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy a külön-külön gyűjtött hulladéktípusok újrahasznosítása nincs megoldva: 8 százalék szerint összeöntik, és szemétlerakóba kerül, 7 százalék szerint mindent elégetnek. A megkérdezettek 72 százaléka mondta, hogy a szelektíven gyűjtött hulladéktípusokat újrahasznosítják.

Magyarországon jelenleg a legtöbb helyen (92 százalék) gyűjtőszigetekre viheti a lakosság a hulladékot, 21 százalék a házhoz menő szelektív gyűjtés aránya, ez jellemzően zsákos módszer, illetve 6 százalék a hulladékudvarok aránya, természetesen ezeket a lakosság vegyesen használja.

Házhoz menő kontra szigetes

Viszkei György szerint a házhoz menő gyűjtés hatékonysága nem megfelelő, mivel a hulladék sokkal kevésbé tiszta, mint a szigeteken gyűjtött. Szerinte a fontolva haladás a hosszú távú megoldás: a költségesebb házhoz menő módszerrel kell olyan mennyiségű leválogatott hulladékot begyűjteni, aminek feldolgozása fedezi a többletköltséget. Azt is mondta, hogy a magyarországi feldolgozóipar nem áll készen arra, hogy az ország teljes területén megvalósítsák ezt a rendszert.

A hulladékbegyűjtés módszerének kérdésében a Hulladék Munkaszövetséget (Humusz) véleménye eltér Viszkei Györgyétől, bár abban egyetértenek, hogy a hatékony megoldást valóban lassan lehet csak megvalósítani. Graczka Sylvia a külföldi tendenciák mellett azzal érvelt, hogy egy Sárváron megvalósított kísérlet eredményeként bebizonyosodott, hogy a házhoz menő gyűjtés összességében nem drágább, mint a szigetekről történő gyűjtés, a költségeket ellensúlyozza a válogatott hulladék mennyisége.

szel3

Azt az érvet sem találta helytállónak, hogy a magyarországi feldolgozóipar felkészületlen, hiszen a papíron kívül most is minden más anyagtípust külföldre szállítanak. Azt mondta, hogy a valódi megoldás az lenne, ha az embereket motiválni tudnák, mert a jelenlegi 14 százalékos begyűjtési arányt 50-60 százalékra lehetne emelni, ha házanként történne, a betétdíjas rendszerrel ez a szám elérhetné akár a 80-90 százalékot is.

Budapest az élen

A budapesti helyzet kicsit eltér az országostól, a begyűjtési arány itt lényegesen nagyobb: az országos mennyiség 30 százaléka származik a fővárosból, mondta Horti Zsófia, a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. szóvivője. Beszámolt arról, hogy óriási problémát okoz a hulladékgyűjtő szigetek mellé elhelyezett hulladék. Három évvel ezelőtt 350 millió forintot költöttek ezek elszállítására, és ez az összeg tavaly már elérte a 700 millió forintot. Megjegyezte, hogy ha valaki egy akkumulátort dob ki így, környezetszennyezést követ el, ami bűncselekménynek számít.

A szelektív hulladék begyűjtéséről azt mondta, hogy a VII. kerület belvárosi típusként, Gazdagrét lakótelepként csatlakozott ahhoz a kísérlethez, ami a házhoz menő gyűjtés gyakorlati megvalósítását vizsgálja. A szóvivő kérdésünkre azt mondta, hogy a két éve indult felmérésből nyert adatokat és tapasztalatokat felhasználják a fővárosi hulladékgazdálkodási terv kialakításakor.

Csökkenteni kell a hulladék mennyiségét

A humuszos Graczka Sylvia ugyan örült a felmérés eredményeinek, de úgy vélte, még mindig nem teszünk megfelelő lépéseket ahhoz, hogy az EU hulladékkeret-irányelvében is előírt csökkentés megvalósuljon, a fontossági sorrendben az újrahasznosítás csak ezután következik.

Kifogásolta, hogy a felmérésben nem szerepeltek konkrét mennyiségek, csak százalékos arányok, ahogy a környezetvédelmi minisztérium üzemeltetésében lévő Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer sem tartalmaz naprakész adatokat, számos részadat egyáltalán nincs is benne. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzatoknak jogszabályban előírt kötelezettségük a folyamatos adatszolgáltatás.

szel4

„A Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer által kezelt éves adatokat mindig a tárgyévet követő márciusig kell beadniuk az adatszolgáltatásra kötelezetteknek. Az adatok összesítése és ellenőrzése komoly feladat, így a szakterület évről évre szeptemberben teszi közzé az előző év információit. Az előző években bevált szisztéma szerint tehát a 2008-as adatok most érkeznek be, és később lesznek elérhetők” – közölte megkeresésünkre a környezetvédelmi tárca.

Közérdekű adat

Megkérdeztük Berki Zsuzsanna környezetvédelmi jogászt, az EMLA (Környezeti Management és Jog Egyesület) munkatársát, aki általánosságban annyit mondott el, hogy Magyarországon az Európai Unió irányelveit kell érvényesíteni ebben a kérdésben is. Az EMLA egy tavaly decemberben készített kutatásából (pdf) az derült ki, hogy Magyarországon az információszabadság szempontjából alapvetően jó a helyzet, a környezetvédelmi minisztérium jogkövetően tárja a nyilvánosság elé a birtokában lévő adatokat. A felügyelőségek ennél már sokkal esetlegesebbek, az önkormányzatoknak ezt a tevékenységét csak közepesnek ítélték.

A nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférésének rendjéről szóló 311/2005-ös kormányrendelet meghatározza a környezeti információ fogalmát, illetve kötelezi az információval rendelkező szervet arra, hogy aktívan és passzívan is tegye közzé ezeket. Az aktív információhoz jutás szabálya azt jelenti, hogy a társadalmat rendszeresen tájékoztatni kell, a passzív információs jog pedig azt, hogy bárki kérhet információt indoklás nélkül, amit az információval rendelkező szerv köteles kiszolgáltatni.