Idén még kotlanak a kvótamilliárdokon

A környezetvédelmi minisztérium honlapján szerdán külön bejelentés nélkül nyilvánosságra hozták a Zöld Beruházási Rendszer pályázati felhívását. A pályázatokat abból a 28,2 milliárd forintból finanszírozzák, ami Magyarország szén-dioxid-kvótáinak eladásából érkezett az államkincstárba, és aminek a sorsáról hónapok óta, egészen mostanáig nem lehetett semmit tudni. Az még nem derült ki, hogy a pénz elköltésének mi lesz az ütemezése, de az már biztos, hogy csak a következő költségvetési évben lesznek kifizetések.

Az első bejelentés beharangozása óta nyolc hónap telt el, végül szerdán megjelent a környezetvédelmi minisztérium honlapján a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) pályázati kiírása. A felhívás még nem teljes, a honlapon olvasható szöveg szerint a pályázati útmutatóra még kell várni néhány napot, a pályázati felhívás és az energetikai számításhoz szükséges táblázat azonban már elérhető.

A ZBR indulását nem reklámozta túl a minisztérium, a honlapjukon a pályázatok menüpont alatt megjelentették a már említett dokumentumokat, de a részletes tájékoztatás a hatalmas várakozás ellenére egyelőre elmaradt. A környezetvédelmi minisztérium megkeresésünkre azt közölte, hogy Szabó Imre tárcavezető a jövő hét első felében sajtótájékoztatón számol be a részletekről. Ennél többet a témáról nem mondtak.

Magyarországnak a legfontosabb a pályázatok indulása

A pályázatok elindulása több szempontból is fontos Magyarország számára: elsősorban azért, mert így többletforrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy szén-dioxid-kibocsátást csökkentő beruházások valósuljanak meg. A kibocsátás csökkentése nem csak morális kérdés, EU-s szabályként kényszer is. A most kiírt pályázatok többsége a háztartásokat célozza, hogy jobb szigeteléssel csökkentsék a fűtésre fordított energiát.

Emellett a több hónapos késlekedéssel Magyarország elvesztette tavaly megszerzett vezető szerepét a nemzetközi kvótapiacon, hiszen az országok közti megállapodások kialakításakor fontos szempont a hitelesség, azaz hogy az eladó ország milyen vállalásokért cserébe értékesíti forrólevegő-tartalékát. A szén-dioxid-kvóták ára mellett a tárgyalási hajlandóság is ennek függvénye.

A Kiotói Egyezmény alapján tavaly elindult rendszer, melyben az országok kereskedhetnek egymás között szén-dioxid-kibocsátási kvótákkal, egyre népszerűbb, új országok belépésével élesedik a verseny. Magyarország Belgiummal megkötött szerződése volt az első a világon, azonban azóta számos szereplő megjelent a piacon, hiszen a régió országai hozzánk hasonlóan, az ipar szerkezetátalakításának köszönhetően hatalmas forrólevegő-vagyonnal rendelkeznek.

Elúsztak a sikerek

Az eredetileg sikertörténetnek indult értékesítések után Magyarország megtorpant, és bár a Belgiummal és Spanyolországgal megkötött szerződéseknek megfelelően megérkezett az eladásból származó összesen 28,2 milliárd forint az államkincstárba, a pénz felhasználása nem kezdődött meg. Márpedig a szerződések szerint az összeget mérhető kibocsátáscsökkentő beruházásokra kell fordítani, a pénzt pályázati úton kell elérhetővé tenni a lakosság számára.

Az első ígéret a spanyol szerződés bejelentésekor, november közepén hangzott el, akkor azt mondták, december végén közlik az eladási árat, és utána indulhat is a pályáztatás. A ZBR indulásának időpontját utána számtalanszor változtatták különböző okokra hivatkozva, ráadásul a bevételből a kormány válságtartalékot képzett. Ezzel Magyarország például elveszítette a potenciális vásárlók köréből Japánt, Belgium és Spanyolország is diplomáciai vonalon próbált nyomást gyakorolni a magyar partnerre, hogy tartsa be ígéretét.

A vevő számára egyébként azért fontos, hogy a megvásárolt kvóták mögött a szerződésben vállaltaknak megfelelő valós teljesítés legyen, mert a kormányok csak úgy tudnak elszámolni a szén-dioxid-kvótákra költött pénzzel, ha konkrét számokkal támasztják alá a megvalósult klímavédelmi beruházásokat. Ha ezt nem tudják megtenni, hazájukban jogosan érheti őket az a kritika, hogy országon belüli fejlesztésekre is fordíthatták volna ugyanazt az összeget, még akkor is, ha globálisan esetleg kisebb mértékű kibocsátáscsökkentést értek volna el.

A magyar politikusok figyelmét is felkeltette a késlekedés, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága több ülésén foglalkozott a témával, ahol azt feszegették, hogy vajon hol lehet a 28,2 milliárd forint. Elhangzott, hogy a felelősség nemcsak a környezetvédelmi minisztériumé, a késlekedésben fontos szerepe van a Pénzügyminisztériumnak és a Miniszterelnöki Hivatalnak is.

Január előtt nem lesz pénz

A válasz arra a kérdésre, hogy hol a pénz, még mindig nem egyértelmű, mert bár a jogszabályi háttér adott, és a pályázati felhívás is nyilvánosságra került, a pénzhez idén már senki nem fog tudni hozzájutni. Az időzítés a tények alapján pedig nem tűnik véletlennek.

A szerdán közzétett felhívás szerint a pályázatokat a hiánytalan benyújtás utáni 90 napon belül kell elbírálni – a benyújtáshoz még meg kell várni a pályázati útmutató megjelenését. A támogatást pedig a beruházás befejezése és az elszámolás után 60 napon belül folyósítják a pályázónak.

Ha ezt a két határidőt tekintjük, illetve hozzátesszük azt, hogy a pályázati útmutató várhatóan augusztus első napjaiban jelenik meg, ebből egyértelműen látszik, hogy ha egy beruházás akár egy napon belül meg is valósul, ami a gyakorlatban esélytelen, akkor is a kifizetésig 5 hónap telik el. Ez azt jelenti, hogy idén egy pályázó sem juthat a pénzéhez, azaz a 28,2 milliárd forinthoz csak a következő költségvetési évben lehet hozzáférni. Az összeg elköltésének ütemezése még nem látszik, ennek részletei is a pályázati útmutatóból derülnek majd ki.

Sok a kérdőjel, nagy a csend

Kardos Péter, az Energia Klub éghajlatvédelmi szakértője szerint a pályázati kiírás akár hatékony is lehet, bár még sok részlet nem ismert. Példaként említette, hogy a megvalósult pályázatok eredményeként a panelek energiafelhasználási szintje megegyezik majd az újépítésű ingatlanokéval (C kategória), ez a mai szabályok szerint az elvárt standard. Összehasonlításként elmondta, hogy jelenleg a hazai családi házak és lakóházak döntő többsége D, illetve E kategóriának felel meg.

A ZBR egyébként lehetőséget teremt arra, hogy lakóközösségek támogatást nyerjenek például nyílászárók cseréjére, homlokzatok és födémek hőszigetelésére, fűtéskorszerűsítésre, lodzsák beüvegezésére, vagy akár napkollektor, illetve egyéb megújuló energiaforrások beépítésére.

Kiemelte, hogy az egyik legfontosabb kérdés, hogy a 28,2 milliárdos keretből mennyit fordítanak a ZBR-re. Ha valóban elérhetővé válik a pénz legnagyobb része, akkor a pályázatokra külön iparág alakulhat ki, ami a munkahelyteremtés mellett szakszerűbb megvalósulást is jelenthet, vélekedett.

Kulcskérdésnek tartja azt is, hogy a Panel Program hogyan viszonyul a ZBR-hez, hiszen a kiírások teljesen megfelelnek egymásnak, ugyanaz a célcsoportjuk, illetve ugyanazok a paraméterek. Így nem mindegy, hogy a két pályázati rendszer párhuzamosan fut-e majd vagy helyettesítik egymást.

Megjegyezte, hogy a ZBR kialakításáról nem egyeztettek a civilekkel, sem az érintett szakmai szervezetekkel, így számos kérdés még nyitva maradt. Érthetetlennek tartja, hogy a minisztérium nem nyilatkozik, és nem kommunikál a témáról.