Kóstolgatták egymást a világ vezetői

A 2009 decemberében tartott és kudarccal zárult koppenhágai klímakonferencia utána majdnem fél évvel úgy tűnik, hogy még mindig nem mindenki nyugodott bele abba, hogy az ENSZ csúcstalálkozóján nem született megegyezés arról, hogy az egyes tagállamok milyen mértékben csökkentik a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátását.

A Spiegel című német lap birtokába került hangfelvétel szerint a konferencia utolsó napján tartott vita sokkal drámaibb körülmények között zajlott, mint azt korábban sejteni lehetett, de a hangfelvétel azt nem cáfolta, hogy Kínának vagy akár az Egyesült Államoknak komoly szerepe lett volna egy érdemi megállapodás meghiúsulásában, ahogyan ezzel számos ország vádolta őket utólag.

A Spiegel szerint a december 18-i találkozón technikai hiba történt, így hangfelvétel készült a 25 állam részvételével zajlott másfél órás megbeszélésről, ahol jelen voltak Barack Obama amerikai, Nicholas Sarkozy francia elnök, Angela Merkel német kancellár, Manmohan Singh indiai kormányfő és Kína főtárgyalója is.

Angela Merkel állítólag csalódottan rótta fel Indiának, hogy nem hajlandó belemenni egy olyan kötelezettségvállalásba, ami jogi következményekkel is jár, mire Singh sértődötten reagált a szerinte igazságtalan feltételezésre.

Merkel ezután előadta azt az európai követelést, hogy 2050-ig globálisan 50 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, a kínai tárgyaló váratlanul közbeszólt: „Köszönjük az előterjesztéseket, de ahogyan már korábban is megmondtuk, nem tudjuk vállalni hosszú távra az 50 százalékos célt.”

Sarkozy ekkor szólalt meg, és kezdetben még udvarias fordulattal szólította meg a kínai tárgyalót. Felhívta a figyelmét, hogy a Nyugat már 80 százalékos kibocsátáscsökkentést vállalt 2050-ig, ehhez képest Kína, az az ország, amelyik rövidesen a világ legjelentősebb gazdaságának számít majd, kivonja ez alól magát. „Ez elfogadhatatlan, nem lehet másként értelmezni, csak képmutatásként!” – váltott gúnyos hangnemre Sarkozy.

Obama próbálta nyugodtabb vizekre terelni a beszélgetést, de közben diplomáciai frontot is nyitott: felhozta azt a sérelmét, hogy a kínai miniszterelnök inkább a szállodai szobájában maradt, és maga helyett főtárgyalóját küldte az állam- és kormányfők találkozójára. Ho Jafej (He Yafei) azzal hárította az amerikai elnök szavait, hogy Kína képviseletében van jelen, Sarkozynek pedig úgy reagált, hogy szerinte érdemes lenne elkerülni az olyan kifejezéseket, mint a képmutatás. Amúgy vitába szállt azzal, hogy kinek kéne vállalni az elmúlt száz évben kibocsátott káros anyagokért a felelősséget, és arra hívta fel a Kínát támadókat, hogy nem menekülhetnek el a felelősség elől. (Az 50 és 80 százalékos csökkentés közti véleménykülönbség régóta áthidalhatatlan ellentét a fejlett és a fejletlen országok között.)

A hangfelvétel szerint Obama beszél arról is, hogy körvonalazódik egy, az ENSZ-ben zajló folyamattól független megállapodás is, ami nem olyan nagyszabású, de nem is sürgeti senki a megszületését. Állítólag azt hangsúlyozta, hogy előrelépésre azért szükség van, hiszen „mindannyiunknak vannak más, különösen fontos ügyei”.

A kínai és az indiai miniszterelnök a találkozó után Brazilia és Dél-Afrika részvételével folytatták a tárgyalást, erre a találkozóra az EU nem, Obama viszont kapott meghívást. Az EU élharcosnak számító célkitűzéseivel így végül nem aratott nagy sikert, javaslataik legnagyobb részét elvetették az egyeztetésen.

A koppnhágai klímacsúcsot végül egy jogi kötelezettség nélküli politikai jellegű dokumentum zárta, ami csak azt kötötte ki, hogy az országok vállalásait egy későbbi időpontban határozzák meg. Mivel a kiotói jegyzőkönyv 2012-ig érvényes, így ha az országok valóban tartják magukat az eredeti célhoz, legkésőbb addig el kell fogadniuk egy olyan megállapodást, ami meghatározza a 2012 utáni irányokat. Az ENSZ következő klímcsúcsát az év végén tartják Mexikóban.