Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Kiforgatták az álláspontomat

2007.11.27. 08:33
Az Országos Rendőr-főkapitányság megkeresésére Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos hozott egy állásfoglalást, amely szerint mivel nem közszereplőkről van szó, hozzájárulásuk nélkül jogellenes az intézkedő rendőrök felismerhető arcképének nyilvánosságra hozatala. A Társaság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezet szerint Péterfalvi téved, a rendőrök intézkedés közben közhatalmat gyakorolnak, személyes adataik, így arcképük is közérdekből nyilvános adatnak számítanak. A múlt héten egy be nem jelentett tüntetést oszlató rendőrök Péterfalvi állásfoglalására hivatkozva nem engedték a tudósítókat fotózni, illetve arra is volt példa, hogy a helyszínen visszanézték a róluk készült felvételeket.

Mit szól ahhoz, hogy a képmásukhoz való jogukról szóló állásfoglalására hivatkozva az intézkedő rendőrök nem hagyják dolgozni a tüntetésekről, oszlatásokról tudósító fotóriportereket?

Ez félreértelmezése az álláspontomnak, ugyanis én azt mondtam hogy az állam sosem intézkedhet arc nélkül, minden egyes határozat, intézkedés mögött az állampolgár számára ismert kilétű ügyintézőnek, vezetőnek kell állnia, akinek a feladatkörével összefüggő személyes adata a hatályos szabályozás értelmében közérdekből nyilvános. A fegyveres szervek hivatásos állományába tartozók személyi nyilvántartásából a fegyveres szerv megnevezése, a név, a beosztás, a rendfokozat és a kitüntetésre vonatkozó adat az érintett hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható.

Álláspontom szerint a rendőrség köteles minden intézkedését visszakereshető módon nyomon követni, és az intézkedő rendőr nevéről későbbi kérésre, ha a helyszínen a rendőr nem azonosítható, az érdeklődőt tájékoztatni. Tehát szó nincs arról, hogy azt mondtam volna hogy a rendőrnek arc nélkül kell megjelennie.

Azt mondta, hogy a hozzájárulása nélkül nem közölhető olyan fénykép róla, amelyen az arca felismerhető.

A sajtónak a személyiségi jogokat tiszteletben tartva kell végeznie a tevékenységét. A polgári törvénykönyv kimondja, hogy az érintett beleegyezése nélkül csak a nyilvános közszereplésen készült felvételeket lehet nyilvánosságra hozni. Az én álláspontom szerint - és ezt forgatta ki a rendőrség - a rendőr ebben az értelemben nem közszereplő, egy nyilvános eseményen a szónok és a résztvevők azok. Az ilyen esetekben a bírói gyakorlat a tömegjeleneteket akceptálja, és az olyan egyéni, portrészerű kiemelést, amelyen egy személyt a hozzájárulása nélkül mutatnak be, jogellenesnek szokták nyilvánítani.

Fotók: Barakonyi Szabolcs

Erre mondja a TASZ, hogy az intézkedő rendőr közhatalmat gyakorol, ezért közszereplő, tehát az arcképe is közérdekből nyilvános adat.

A rendőr közhatalmat gyakorol, akinek a feladatával összefüggő adata - ha a törvény máshogy nem rendelkezik - nyilvános. A szolgálati törvény rendelkezik ezekről az adatokról, és az arckép nincs benne a tételes felsorolásban.

Tehát nem lehet megmutatni.

Egyedien, portrészerűen ábrázolva nem. Az állásfoglalásom egy konkrét szituációra vonatkozott: szélsőséges internetes fórumok portrészerű képeket közöltek az intézkedő rendőrökről. Súlyos jogsértésnek tartom, hogy a 2006 őszi zavargások idején a rendőrökön nem volt azonosítószám. Ez egyfajta válaszreakció, de ebben a formában biztos, hogy nem akceptálható.

Tehát ha van azonosítószáma, símaszkot is hordhat az intézkedő rendőr, hogy megakadályozza a képmásával történő visszaéléseket?

Nem az én kompetenciám hogy a rendőr mikor viselhet álarcot. Egy biztos, a rendőr nem lehet arctalan, de ez az Alkotmánybíróság határozata szerint is azonosíthatóságot jelent. Pont azért, hogy ha jogsértés éri az állampolgárt, a rendőr ne ússza meg azért, mert nem azonosítható. A képmást illetően sok évre visszamenőleg ez a gyakorlat: a szondáztató vagy elítéltet vezető rendőr arcát az összes televízió mindig ki szokta takarni. Tehát nem igazán értem, hogy most mi a probléma ezzel az állásfoglalásommal?

Az a probléma, hogy a rendőrök önre hivatkozva akadályozzák a sajtó munkáját az utcai tüntetéseken.

Nem arról van szó, én sem azt mondtam, hogy a rendőr nem mutatható. Főleg nem mondtam azt, hogy a rendőrséget bármiféle cenzúrázási jog illetné meg. Ez súlyos kiforgatása az állásfoglalásomnak. Itt ellentmondásba kerülnek a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogok. Erre nézve van a bíróságoknak az a gyakorlata, hogy nem lehet egyedi, portrészerű az ábrázolás. De igazából nem velem kéne erről vitatkozni, hanem meg kellene nézni a bírói gyakorlatot.

Mit tehet a rendőr, ha úgy érzi hogy sérülnek a személyiségi jogai? Elküldheti a fotóst, vagy visszanézheti a képeit?

Ne mondják, hogy miattam nem dolgozhat a sajtó! Nem küldheti el a rendőr, és nem nézheti vissza a képeit, én ezeket egyértelműen elmondtam. Egyet tehet a rendőr, ha úgy érzi, hogy sérültek a személyiségi jogai: elmehet a bíróságra.

Tehát utólag, a kifogásolt kép megjelenése után.

Persze, hát nincs cenzúra, könyörgöm. Semmit nem csinálhat a rendőr a helyszínen. Közfeladatot lát el közterületen, az ehhez kapcsolódó, a törvény által taxatíve felsorolt személyes adatai nyilvánosak. Ebben az arcképe nincs benne. Itt ellentmondást látok a sajtótörvénnyel, amely szerint a sajtó köteles a nyilvánosságot tájékoztatni. A kettőt valahogy összhangba kéne hozni.

Ha a rendőr jogszerűtlenül lép fel, akkor is megilleti a képmásához való joga? Akkor sem közölhető az arcképe, ha például egy földön fekvő embert rugdos?

Bárki lefényképezheti, ha valaki közterületen bűncselekményt követ el. Lefotózhatom, ha közterületen gépjárművet törnek fel, ugyanígy lefotózhatom, ha a tüntető jogsértést követ el, vagy ha a rendőr követ el jogsértést a tüntetővel szemben. De hogy ez a kép hogyan közölhető, az más kérdés.

Van különbség az újságírók és a tüntetők jogállása között a rendőri intézkedés során?

Ez megint nem az én kompetenciámba tartozó kérdés. A múlt héten hivatalból vizsgálatot indítottam a bevitt újságírók adatkezelését illetően: milyen adatot vettek fel róluk, hogyan tartják nyilván, hogyan kezelik. De hogy jogellenes volt-e az újságírók előállítása, vagy sem, az nem az én asztalom.

Akkor nem mint adatvédelmi biztost, hanem mint jogászt kérdezem, mi a véleménye erről?

Abból a szempontból biztosan van különbség, hogy a sajtótörvény alapján az újságíró feladata, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot. Egy be nem jelentett tüntetés feloszlatása a rendőrség oldaláról is közfeladatnak minősül, és azt gondolom, hogy a sajtónak is feladata, hogy ezekről az eseményekről tájékoztassa a nyilvánosságot. Ahogyan a rendőrségnek is.

A rendőrségtől nem várhatunk objektív tájékoztatást a saját eljárásáról, ezért van szükség arra, hogy újságírók is legyenek a helyszínen.

A rendőrségnek az adatvédelmi törvény szerint általános és kérelemre történő tájékoztatási kötelezettsége van. De a helyszíni tudósításokat ezzel nem lehet kiváltani. A sajtónak éppen az a feladata ilyen helyzetekben, hogy a közérdekű adatokat eljuttassa az állampolgároknak, méghozzá adott esetben élő tudósítás formájában.

Ha oszlat a rendőrség, akkor el kell menniük az újságírónak?

Ez nem az én kompetenciám. Csak azt tudom mondani, hogy a közérdekű adatoknak az állampolgárokhoz való eljuttatására ezekben az esetekben a sajtónak szinte kizárólagos lehetősége van. A közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog csorbulna, ha a közterületen zajló demonstrációkon és azok feloszlatásán nem vehetne részt a sajtó. A közérdekű adatok nyilvánosságának éppen az a célja, hogy az állam átlátható és ellenőrizhető legyen. Ez alkotmányos alapjog.

A sajtónak ez a tevékenysége nagyon fontos, hiszen ilyen jellegű ellenőrzésre nem lenne lehetősége az állampolgárnak, ha nem lenne valaki, aki közvetíti hozzá ezeket a tudósításokat és képeket. De hogy hogyan, miként jogszerű viselkednie a sajtónak egy tüntetésen, az nem adatvédelmi kérdés.

Nem sokat segített nekünk abban, hogy akkor végül is mihez tartsa magát a tudósító és a szerkesztő az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.

Ennél többet nem tudok mondani, mint amit most elmondtam. A baj az, hogy még a bírói gyakorlat sem ellentmondásmentes az ilyen ügyekben. Azt tartanám jónak, ha ebben az ügyben szakmai konzultáció kezdődne. Én is kíváncsi volnék a képmáshoz fűződő jog kapcsán a személyiségi jogi pereket lefolytató bírók véleményére.

Ha nincs egységes bírói gyakorlat, akkor biztos mindenki örülne, ha az adatvédelmi biztos megmondaná, hogy mit szabad, és mit nem.

De az adatvédelmi biztosnak ezen a területen nincs kompetenciája, mert a bíróság saját maga állapítja meg a tényállást. Lehet csatolni az adatvédelmi biztos állásfoglalását, de ez nem köti a bíróságot. A legfontosabb az önkéntes jogkövetés volna, ennek viszont az lenne az előfeltétele, hogy az újságírók tudják, hogy mik azok a játékszabályok amikhez alkalmazkodniuk kell.

Szerintem ezen a téren jelenleg nem egyértelmű sem a szabályozás, sem a joggyakorlat. Ezért szakmai konzultációra van szükség. Hogyan vehet részt az újságíró egy tüntetésen, és mit tud azzal jogszerűen kezdeni, amit ott rögzít.

Önnek van erről elképzelése, javaslata?

A javaslatomat elmondtam. Nem azt mondtam, hogy a rendőr nem mutatható, nem azt mondtam, hogy nem lehet tudósítani ezekről az eseményekről. Azt mondtam el, hogy az adatvédelmi törvény szerint milyen adata nyilvános a rendőrnek, és hogy ezzel kapcsolatban mi a bírói gyakorlat. Ennél többet tenni ebben az ügyben nem tudok. Illetve nagyon szívesen mellé állnék egy jogszabálymódosításnak, ami tisztázhatná a helyzetet.

Milyen törvénymódosításra gondol?

Például arra, hogy tételes szabállyal tegyük helyre, hogy közfeladatot ellátó szerv hatáskörében eljáró személy esetében a sajtótörvény erősebb, mint az adatvédelmi törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a személyes adatok védelméhez fűződő jogot nem übereli más jog, beleértve a közérdekű adatok nyilvánosságát sem.

A bírósági tárgyalásokról szóló tudósításokról már van ilyen szabály, ezekről a média tudósíthat, mert tételes szabály mondja ki, hogy a bírót és az ügyészt lehet mutatni, hiszen ők az államhatalmat testesítik meg.

Vagyis közölhetővé tenné az intézkedő rendőrök képmását is? Lehessen vagy ne lehessen mutatni az arcukat?

Lehessen! Szerintem ezt azért kéne törvénybe foglalni, mert jelenleg az egyedi, portrészerű képeknél nem ez a bírói gyakorlat.

Akkor miért nem erről szólt a vitatott állásfoglalása?

Azért, mert az adatvédelmi biztos sem legalizálhat olyan megoldást, amely ellentétes a bírói gyakorlattal, és a hatályos törvényekbe ütközik. A jelenlegi helyzetben a rendőröket megilletik a képmáshoz fűződő jogok, mert a törvények csak az azonosíthatóságot mondják ki.

De sürgetni sürgethetné, hogy megváltozzon a helyzet.

Sürgethetném, de figyelembe kell venni, hogy az adatvédelmi biztosnak hatósági jogköre van, vagyis az álláspontját bíróság előtt is meg kell tudni védenie. Ha olyan állásfoglalást hoztam volna, hogy szabadon, minden korlátozás nélkül mutatható legyen a rendőr arca, az ellentétes lenne a hatályos bírói gyakorlattal és a vonatkozó törvényekkel, és nem tudnám megvédeni.

De ez nem jelenti azt, hogy én a jelenlegi konstrukciót támogatom, vagy azt gondolnám, hogy fenn kéne tartani. Egy esetleges jogszabálymódosító javaslat ügyében biztos, hogy nem a nyilvánosság korlátozása mellett fogok állni.