Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Gyűlölet és drog, na meg a Btk.

2005.08.01. 10:41
Az igazságügyi tárca elképzelései szerint a kisebbségi csoportokat képviselő szervezetek a jövőben lehetőséget kaphatnának arra, hogy pert indítsanak a csoport méltóságát sértő kijelentések megfogalmazói ellen. Interjú Petrétei József igazságügyminiszterrel.
Egy hete jelent meg a nyilatkozata, hogy támogatja az MSZP Jogi és Közigazgatási Tagozatának javaslatát, mely szerint új módon kellene szankcionálni a gyűlöletbeszédet. Elmondaná, mi indokolja, hogy a tárca ismét előveszi ezt az ügyet?

Aki hallgatja a híreket, tapasztalja, hogy Magyarországon a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek különféle megnyilvánulásai vannak. A legutóbbi a romák kiirtását célzó "játék" az interneten.

Másrészt az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Tanácsa keretében folytatódik az idegengyűlölet és rasszizmus elleni kerethatározat kidolgozása. A luxemburgi elnökség ideje alatt a határozatot nem sikerült elfogadni, valószínűleg áthúzódik az angol, illetve az osztrák elnökségre. De Európában tendencia, hogy az idegengyűlölettel szemben feltétlenül jogi lépéseket kell tenni.

Petrétei József

Magyarországon azok a kisebbséghez tartozó polgárok, akiket emberi méltóságukban sértenek az ilyen megnyilvánulások, nem jutnak megfelelő jogi védelemhez. Sem büntetőjogi, sem hatékony polgári jogi eszköz nincs az ilyen jelenségekkel szembeni fellépésre. A tárcánál jelenleg azt vizsgáljuk, hogy az Alkotmánybíróság eddigi döntései után van-e lehetőség a büntetőjogi fellépésre, vagy ha ez kivitelezhetetlen, akkor megvalósítható-e szabálysértési vagy polgári jogi védelem formájában.

Az Alkotmánybíróság többször is javasolta, hogy jogalkotó a polgári törvénykönyvben próbálja rendezni ezt a kérdést, ne a végső eszközhöz nyúljon.

Ha megnézzük a vonatkozó alkotmánybírósági döntéseket, akkor látjuk, a testület kimondta, hogy a büntetőjog csak végső eszközként vehető igénybe, és más jogi úton kellene ezt a problémát kezelni. Jelenleg ez a más jogi eszköz nem áll rendelkezésre. Ezért mondanám azt, hogy vizsgáljuk mindhárom szóba jöhető megoldást.

A szocialista párti ötlet a büntető törvénykönyvbe illeszkedne?

Igen. Ellentétben azonban a korábbi megoldásokkal, nem a közrend és köznyugalom elleni fejezetben nyerne elhelyezést, hanem a szabadság és az emberi méltóság elleni cselekmények között, ott, ahol a becsületsértés és a rágalmazás is található.

Hogyan kell ezt elképzelni? Ha valaki tesz mondjuk egy olyan kijelentést, hogy "galíciai jöttmentek", akkor felléphetnek egyének vagy egyének társulásai, hogy engem ez a megnyilatkozás emberi méltóságomban sért annak ellenére, hogy nem személyesen nekem címezték?

Az alapprobléma az, hogy ugyan nem személyesen a konkrét egyénnek címezték, ugyanakkor ez az általánosító megjegyzés is rendkívüli módon sérti azt, aki az identitását tekintve a csoporthoz tartozik. Nyilván a polgári jogi eszközök alkalmazásánál is az alapvető kérdés az, hogyan lehet perrel fellépni azzal szemben, aki ezt a cselekményt elköveti. A mai szabályozás szerint a csoporthoz tartozás nem teszi lehetővé, hogy ilyen esetben valamely konkrét személy lépjen fel. A mi elképzelésünk az, hogy a perlési lehetőséget kapja meg a csoportot képviselő érdekszervezet. Másrészt ha a per megindult, akkor már ne lehessen egyénileg is újra és újra ezen az alapon pert indítani.

Érdemes börtönbüntetéssel fenyegetni ilyen esetekben? Csak hősöcskéket kreálnak. Ha viszont szabálysértés lenne, és pénzbüntetés járna vele, akkor az emberek talán meggondolnák, mit beszélnek. Tehát továbbra is az a kérdésem, miért éppen a büntető törvénykönyv?

Vizsgáljuk mind a büntetőjogi, mind a polgári jogi, mind pedig a szabálysértési jogi szabályozás lehetőségét. Nem mondtam, hogy mindenképpen a büntető törvénykönyvben kívánjuk szabályozni. Elképzelhető, hogy a büntetőjogi megoldást nem is lehet alkotmányosan megvalósítani. Megjegyzendő az is, hogy a büntetőjogi eszköz nem feltétlenül szabadságvesztést jelent: a szankció lehet pénzbüntetés is. Mindenesetre bízom abban, hogy a mai eszköztelenséghez képest megnyugtató jogi megoldást találunk. Lehet, hogy polgári jogi lesz, lehet, hogy szabálysértési, lehet, hogy mindkettő, sőt, lehet, hogy megtaláljuk a büntetőjogi szankcionálás lehetőségét is. Természetesen a végső szót mindegyikről majd az Alkotmánybíróság mondja ki.

Abban persze igaza van, hogy egy dolog egy jelenséggel szemben büntetőjogi eszközökkel fellépni, és más dolog ennek a fellépésnek a társadalombeli következménye. Én egyébként elképzelhetőnek tartanám, hogy az ilyen jelenségekkel szemben egyáltalán ne kelljen büntetőjogi eszközökkel fellépni, illetve egy normális társadalom esetén egyáltalán ne kelljen jogi eszközzel fellépni. A mai Magyarországon azonban mindenképpen indokolt lenne legalábbis valamilyen jogi eszközt találni.

Az utolsó vonatkozó alkotmánybírósági döntés után egy szocialista képviselő száját az a mondat hagyta el, hogy ha nem megy így, akkor majd megváltoztatjuk az alkotmányt. Gondolom, ezzel a megközelítéssel nem ért egyet.

Az alkotmánymódosítás kétharmados. Hiába szeretne valaki alkotmánymódosítást a megfelelő szabályozás érdekében, ha ehhez a parlamenti erők közötti megegyezés szükséges. Az alkotmánymódosítás politikai szempontból tehát nem jöhet szóba. De Magyarországnak arra is tekintettel kell lenni, hogy ha az uniónak sikerül elfogadni a rasszizmus és idegengyűlölet elleni kerethatározatot, akkor ez kötelezni fogja Magyarországot is. Ekkor, ha más módon nem lehetséges a megoldás, az alkotmány módosítása is elképzelhető.

Nem feneklett meg ez a keretegyezmény? Mintha nagyon kemény ellentétek lennének a tagországok között.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyes országokban más és más szabályozás van érvényben, illetve a véleménynyilvánítási szabadság és az emberi méltóság viszonyát is többféleképpen értelmezik. Ezért nehéz megtalálni a kerethatározathoz szükséges kompromisszumot.

Kedvenc szélmalomharcunk a drogtörvény. A minisztérium honlapján olvasható a legújabb tervezet.

A honlapunkon található tervezet még alakul. Az itteni szakemberek készítették, figyelembe véve a kormány drogpolitikáját, a nemzeti drogstratégiát és természetesen az Alkotmánybíróság úgynevezett droghatározatát. Alapvető eltérés a mostani szabályozáshoz képest, hogy négy önálló tényállást alakít ki attól függően, hogy a cselekményt ki és mire vonatkozóan követi el. Szerintem egyértelműbb lesz a különböző cselekmények megítélése.

De azt is látni kell, hogy a problémával szembeni fellépésnek csak az egyik eszköze a büntetőjog. A kábítószer-problémát nem lehet büntetőjoggal megoldani. Szerintem a kábítószer-fogyasztás kriminalizásának nincs komoly visszatartó hatása, különösen fiatal korban.

Az Alkotmánybíróság az "együttes fogyasztás" bizonytalan fogalmára hivatkozva megsemmisítette az elterelés egyes szabályait. Most született egy definíció. A kérdésem az lenne, hányszor lehet elterelésbe menni. A tervezet elterelésre vonatkozó szövegében az áll, hogy az nem élhet vele, aki ellen korábban terjesztésért indult eljárás. Tehát ha korábban fogyasztásért megbukott, akkor is mehet újra?

Azzal kezdtem, hogy a tervezet szakmai vitája csak most kezdődik. Az elterelés célja a gyógyítás és a felvilágosítás. Nagyon remélem, hogy alkalmas lesz a visszatartásra. Az elterelés során pártfogó felügyelet fog működni, amikor bizonyos magatartási szabályokat be kell tartani az illetőnek. Én ezt olyan eszköznek látom, ami segíthet abban, hogy ne legyen ilyen értelemben "visszaesés". Természetesen azt is látni kell, hogy ha valaki nem kíván változtatni a kábítószerrel kapcsolatos tevékenységén, akkor ez mégis csak bűncselekmény. Valahogy fel kell ezzel szemben lépni.

Ön személy szerint mit gondol a kábítószer-fogyasztás dekriminalizálásáról vagy szabálysértésként kezeléséről?

A könnyű drogok esetében felmerülő dekriminalizáció ma a kormány politikájával nem egyeztethető össze. A kormány ezen nem kíván változtatni. Én a kábítószer-fogyasztással szembeni fellépést akkor tartom sikeresnek, ha a megelőzésre, a felvilágosításra kerül a hangsúly. A kábítószer-fogyasztás komoly veszélyeket rejt magában. A dekriminalizálás szakmai oldalát szakembereknek kell megválaszolniuk. Nekik kell megmondaniuk, hogy a könnyű drogok fogyasztásában milyen veszélyes következményeket látnak vagy nem látnak. Ha a szakemberek azt állítják, hogy nincsenek ilyen következményei, akkor nyilván a büntetőpolitika is másképpen viszonyulhat ehhez a kérdéshez.