Régi állambiztonságiak irtják a poloskákat

"Képteleneség" - feleli egy lehallgató-berendezések felkutatására alakult cég ügyvezetője az Index újságírójának arra a kérdésére, hogy elkísérhetnénk-e bevetésre a csapatot. A diszkréció ebben az üzletben nélkülözhetetlen, ha a szükségesnél eggyel több ember érkezik a találkozóra és az ügyfél gyanút fog, oda a bizalom.

A III/V-ből a magánszektorba

A cég munkatársai elegáns öltönyben, három nagyobb méretű kazettatáskával jelennek meg a bevetés színhelyén, így azt a látszatot keltik, mintha utazók lennének. A főnök kiszól titkárnőjének: "Senkit ne engedjen be, kérem, tárgyalunk." A "vagyonkezelő, tanácsadó és szolgáltató" kft. a "feladatot" egy olyan berendezéssel hajtja végre, mely minden elektronikai vagy kommunikációs eszközben elrejtett poloskát felismer.

Bogácsi poloska "Az irodámban tárgyaltam a vendégemmel, aki olcsó fát ígért a rászorulóknak. Már a folyosón voltunk, amikor kiderült, hogy mindössze huszonöt köbmétert tudna hozni, így az üzlet meghiúsult, a faluban mégis úgy tudták az emberek: lesz olcsó fa" - meséli Vasas László, a borsodi Bogács polgármestere annak történetét, hogyan lett biztos benne: lehallgatják. A poloskairtók egy nagyon egyszerű szerkezetre leltek az irodában. Felcsíptethető mikrofonra hasonlított, amelyben háromnaponta kellett cserélni a gombelemet. A rendőrség megszüntette a nyomozást, mivel úgy értékelte, hogy az önkormányzat közterület; más lett volna a helyzet, ha lakásban vagy cégirodán találják meg a szerkezetet. "Nem is kerestem a tettest, az irodám úgyis mindig nyitva van, lehet, hogy már újabb poloska is van bent" - mondja az Indexnek Vasas, akinek Indexnek adott nyilatkozatát talán egy, a polgármesteri hivatal ötven méteres körzetében várakozó autó rádiója is sugározta.

A cég munkatársai "felsőfokú állami iskolai végzettségűek", valamint "nagy hazai és nemzetközi tapasztalatokkal" rendelkeznek. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy - cégvezető informátorunk szerint, aki maga is operatív tiszt volt - a lehallgató-iparban dolgozók kilencven százaléka a Kádár-rendszer III/V-ös csoportfőnökségéből jött pénzt keresni a magánszektorba. Az állambiztonságnál a többi csoportfőnökségnek biztosították a technikát, majd ezek a "kiválóan képzett", "szakmájukat megszállottan szerető" emberek elmentek pénzt keresni a magánszektorba.

A társaság ügyfeleinek döntő többsége üzletember. Az ipari kémkedés egyre nagyobb méreteket ölt, így az ellene való védekezésből is jó hasznot húzhatnak az erre szakosodott vállalkozások. Egy ötven-száz négyzetméter közötti helyiség egyszeri átvizsgálásáért négyzetméterenként 1800 forintot kell fizetni, ha ugyanezt havi rendszerességgel kéri a megrendelő, akkor ötszáz forintos kedvezmény jár. Jellemző még a házastársi féltékenység; a férjet, feleséget saját mobiltelefonján lehet a legkönnyebben nyomon követni. Ehhez elég kicserélni a telepet egy olyanra, melybe apró mikrofont szereltek. Ez akkor is sugároz, amikor a telefont kikapcsolják. A házastárs legfeljebb annyit vesz észre, hogy kicsit sűrűbben kell töltenie mobiltelefonját.

Nem pincefeltörőknél

"A titkos információgyűjtésnek ezzel az eszközével nem pincefeltörőknél élünk" - utal az eljárás bonyolultságára Szomor Sándor, az Országos Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztályának vezetője. A bírói engedélyhez kötött, költséges procedúrába "kiemelt bűnözőknél" érdemes belefogni. A lehallgató-berendezést végül a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat munkatársai helyezik el.

És mi van akkor, ha törvényesen működő, poloskairtásra szakosodott cég törvényesen kihelyezett, rendőrségi mikrofonra bukkan. "Pech" - válaszolja tömören Szomor, aki szerint ilyenkor a vállalkozó mérlegeli, hogy megéri-e államtitkot felfedni megrendelője előtt. A szakszolgálat munkatársai "soron kívül" gondoskodnak arról, hogy a lehallgató-készülék visszakerüljön hozzájuk. Igaz, ilyen eset nagyon ritkán adódik.