Gyöngyi
9 °C
9 °C

A Szentlélek kiáradt, és jött az egyház

2008.05.11. 11:34
A zsidók az isteni törvények átvételére emlékeznek, a keresztények viszont a Szentlélek kiárasztását és az egyház születését éltetik Pünkösd ünnepén. A katolikus elvek szerint az apostolokat az evangélium terjesztésére ösztönző Szentlélek a mai napig segíti a klérust a döntéshozatalban, és a hívőknek is fogódzót nyújt a mindennapi életben.

Krisztus születése és feltámadása után (karácsony és húsvét) rögtön pünkösd következik a kereszténység legfontosabb ünnepeinek sorában. Ekkor ugyanis az egyház megalakulására emlékeznek a keresztények, mondta Tarjányi Béla, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem újszövetségi tanszékének vezetője.

A kereszténység akkor formálódott egyházzá, egyfajta szervezett közösséggé a Biblia szerint, amikor a tanítványok Jézus feltámadása után hét héttel Jeruzsálembe mentek a zsidó vallás szerinti zarándokünnepre. Amin az izraeliták arra emlékeznek, hogy az Úr szövetséget kötött velük a Sínai-hegyen, s Mózes átvette az isteni törvényeket. Ami az ügy gyakorlati részét illeti: ez az ünnep zárja az árpaaratást és kezdi meg a búzaaratást. (A pünkösd kifejezés egyébként azt mutatja, hogy mintegy ötven nappal Jézus feltámadása után került sor erre a zsidó ünnepre, ugyanis a görög "pentecoste", azaz "ötven" szóból ered a magyar elnevezés.)

Ám miután a tanítványok részt vettek a szertartásokon, különvonultak az ünneplő tömegtől, hogy mesterükre emlékezzenek és imádkozzanak. Az ünnep jellege pedig a keresztények körében tartalmilag lassanként teljesen átalakult. Mert amikor az apostolok első alkalommal elkülönültek, a hagyomány szerint a Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek áradt ki körükben, s ekkor eltűnt hitbéli bizonytalanságuk, s átérezték felelősségüket az evangélium hirdetését illetően. (A Jézus halálát és feltámadását követő 49 napban a tanítványok társasága bizonytalankodott, s meggyengült hitében. Krisztus kereszthalála után úgy érezték, hogy egyedül maradtak, hisz hiába támadt fel Jézus húsvétkor, mégsem volt velük.)

Azonban a Szentlélek "bátorítása" után elkezdték hirdetni a Jézus feltámadásáról szóló örömhírt, s az evangélium terjesztése közben elindult egy egyfajta intézményesülési folyamat: sokan csatlakoztak az új hithez, amelynek kialakították működési kereteit, s létrehozták a keresztény egyházat. Igaz, ahogy duzzadt a hívők tábora, úgy erősödött üldöztetésük, a az öngyilkos Júdáson kívül mind a 11 tanítvány kivétel nélkül vértanúhalált halt. (A keresztények gyötrése csak mintegy 300 évvel később ért véget, amikor Nagy Konstantin római császár milánói ediktumában (i. sz. 313) elismerte a vallásszabadságukat.)

A kiáradó Szentlélek a Biblia szerint apró lángnyelvek formájában jelent meg az apostolok fejére szállva, s ez mintegy szimbolizálta a keresztények együvé tartozását. E hit szerint az isteni harmadik személy, a Szentlélek segítségével gyakorolják vallásukat a hívők jelenleg is. A Szentlélek egyúttal a Biblia szerzője is, mert a keresztény felfogás szerint az alkotókat ő irányította a szent iratok papírra vetésekor.

Ugyanígy az egyház nemzetközivé tételét is a Szentlélek munkájának tulajdonítja a Biblia Apostolok cselekedetei című könyve, egyebek mellett azzal érvelvén, hogy az apostolok megkapták a nyelveken szólás tehetségét, így szorgalmas misszionáriusként nemzeti egyházakat alapíthattak a világ minden táján. A katolikus elvek szerint a Szentlélek segítette és segíti most is a különböző egyházi testületek munkáját, így a zsinatokat is, ahol a hitalapelveket meghatározták a korai középkor folyamán, illetve fontos hitbeli kérdésekben döntenek ma is.

Tarjányi professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Szentlélek munkája nemcsak a klérusnak, azaz az egyházi vezetésnek segít a döntéshozatalban, hanem a hétköznapi emberek mindennapi életéhez is fogódzót nyújt. A pünkösdvasárnap előtti szombat estén vigíliát, azaz virrasztást tartanak, hogy felhívják a figyelmet a Szentlélek munkájára. (Az esti imádság a keresztény ünnepek zsidó gyökereire utal, ugyanis utóbbi vallásban számították az első esti csillag feljövetelétől a napokat.)

Pünkösd fontosságát támasztja alá az, hogy két napig, vasárnap és hétfőn is ünneplik, ezenkívül számon tartják pünkösd hetét is, amelyet nyolcadnak neveznek; ennek az időszaknak a vége értelemszerűen a következő vasárnap. A modern kor rohanásához igazodva ugyanakkor a katolikus egyház nem teszi kötelezővé a pünkösd hétfői szentmisén való részvételt, azaz akkor nincsen úgynevezett "parancsolt ünnep". Ennek megfelelően Európában több országban nem munkaszüneti nap pünkösd hétfője, ellentétben Magyarországgal, ahol 1993-ban vezették be a keresztény ünnephez kapcsolódóan az állami munkamentes ünnepet.

Régen azonban nem csak egyetlen napig örülhetett a nép pünkösdnek, egyes szerencsés férfiak egy évig "mulathattak" az ünnep kapcsán. Ők voltak a "pünkösdi királyok". Ezt a címet különböző ügyességi versenyek (például lovas próba)büszke győztese tudhatta magáénak a magyar falvakban, számos előnnyel együtt. A pünkösdi király például hivatalos volt minden egy évig minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre, a kocsmában ingyen ihatott,fogyasztását a község állta.

A pünkösdnek, főként a Dunántúlon, nemcsak királya, de királynéja is akadt. Az úgynevezett pünkösdi királynéjárás során általában 4 nagyobb lány körbevisz a faluban egy ötödiket, a legkisebbet, a legszebbet. Énekeltek, jókívánságokat mondtak, termékenységvarázsló rítusokat kántáltak (némi ajándékért cserébe.)

A termékenység kiemelt szerepe nem véletlen: pünkösdnek ugyanis nemcsak szakrális vonulata akad, a régmúltban gyökerező, mágikus célzatú, nászt, termékenységet, tavaszt köszöntő ünnep. Egyes források szerint előfutára a római Floráliák ünnepe volt. Flóra a római mitológia egyik termékenység istennője. Így a magyar népszokások között is felbukkannak az udvarlási, párválasztási rítusok. Néhol például a legények pünkösdi rózsát csempésztek a szívűknek kedves lány ablakába, aki ilyenkor, ha kölcsön9ös volt a vágyakozás, koszorút font cserébe. De az eljárás működött élelmiszerrel is: a legény annak a lánynak küldött egy tálat kaláccsal és borral, aki tetszett neki. Ha a lány viszonozta az érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza. Este aztán jött a bál. Sőt egyes helyeken az udvarlók ilyenkor állítottak májusfát választottjuk udvarába.