Rajk László: Minőséggel a minőségért

(Trebitsch): - Mi a véleménye (akár önnek, akár az SZDSZ-nek) a Munkáspárttal való együttműködésről? Eddig azt hallottam, hogy az SZDSZ részéről szó se lehet róla, meg ilyenek. Ha ez így van: hogyan akarják ezt elhitetni? Pontosan ugyanezt mondta a párt az MSZP-vel kötendő koalícióról is, amennyiben Horn, akkor nem. Aztán mégis. Az kevés lesz, hogy most már aztán tényleg... Szóval?

- Nem lesz koalíció a Munkáspárttal. Horn Gyulát a választók (lásd még közvéleménykutatás), nem mi akartuk.

(Rocky): - Mr. Rajk! Mi a véleménye arról, hogy a magyar újkori történelem egyik legvéresebb kezű szadistájának a fia papol itt demokráciáról, jogállamiságról, meg egyebekről? Nem gondolja, hogy az ön személye egy súlyos kolonc az ön pártja számára? Vagy az ön pártja is a bőrkabátos elvtársak hajnali kettő és négy közötti megjelenésével fémjelzett korszak visszatéréséért küzd?

- Fontos kérdés, válaszom nemcsak Önnek szól. Tehát Apámról. Van a kérdésére egyszerű, triviális válasz, apámat kivégezték, mikor kilenc hónapos voltam. Ebben a vonatkozásban nem különbözöm attól a gyerektől, akinek csecsemőkorában meghal az apja... Azonban apámmal kapcsolatban vannak olyan kérdések, amelyek mindig is foglalkoztatnak, sokszor, sok interjúban elmondtam már, vállaltam már. Foglalkoztat az, hogy mikor következik be egy ember életében az a pillanat, amikor megszűnnek számára az írott és íratlan szabályok, alaptörvények (hihetetlen lehet Önnek, de számomra a Tízparancsolat ilyen), az emberi tartás, és mindez alárendelődik a pártérdekeknek.

Ezt én - legyen szó akár apámról, akár Hemingwayről, Arthur Koestlerről, álljanak itt csak most irodalmi példák -, semmilyen esetben nem fogadhatom el. Számomra az apámhoz való viszony éppen ezért nem emocionális kötődésekből áll, hanem egy olyan problémát jelent, amire még senki nem adott választ. Pedig sok tanulsága lett volna, akár 1990-ben is, talán nem ismétlődtek volna meg újból olyan esetek, hogy barátságok, emberi kapcsolatok és elvek rendeltettek alá olyan pártérdekeknek, ahonnan már nincs visszatérés. Mert alárendelés létezik, de hogy mikor, meddig és hol a határ?

Ez persze számomra egy kérdés, megválaszolása történészek, morálfilozófusok dolga, az én szerepem csak annyi, hogy viseljem a saját nevemet, és teszem, mégpedig büszkén.

(Salk): - Az utóbbi időben a politika színterén divattá vált a "szülő-gyerek gyerek-szülő" felelősség-vállalás kikényszerítése. Ön ezt az érzést többszörösen megtapasztalta. Mi ezekről a véleménye.

- Nekem is elegem van az "apák és fiúk"-ozásból.

(alfalfa58): - Rajk Úr! Ön lemondott képviselői mandátumáról. Óhajt-e újra az SzDSz parlamenti frakciójában dolgozni?

- Igen. (Beany): - Rajk Úr! Kapcsolódnék alfalfa kérdéséhez. Ön lemondott...de miért pont akkor, amikor az R betű következett az átvilágításnál?

- Jómagam és az SZDSZ azért követeli, hogy bárki követelhesse a saját átvilágítását, hogy elejét vegye a hasonló rágalmaknak. Sőt, továbblépve, munkahelyi vezető is kérhesse az alkalmazott átvilágítását, hogy ne kelljen együttműködnie egy valamikori besúgóval. Egyébként a szabadon választott parlament első tíz évében az egyetlen képviselő voltam, aki jól fizető állásról mondtam le, és maradtam az SZDSZ-ben, s nem fordítva: megtartva a zsíros képviselői mandátumot, bejelentettem volna, hogy a párt eltávolodott tőlem.

(babaarc): - Ha igaz, Ön a Tocsik-ügy miatt mondott le képviselői mandátumáról. Most a fővárosi SZDSZ-nél dolgozik. A sikerdíj egy része a Társadalmi Párbeszéd Alapítványhoz vándorolt, amelynek kuratóriumi elnöke Böhm András. Böhm ma is az SZDSZ fővárosi frakcióvezetője. Nem zavarja mindez?

- Ahogy már említettem, én nem az SZDSZ-ből léptem ki, hanem képviselői mandátumomról mondtam le, mert az ÁPV Rt. ellenőrzését a Parlament gyakorolja. Az emlegetett ügy kapcsán ez az ellenőrzés nem valósult meg. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az egész Parlament egyszerre nem mondhat le.

(SKing): - Itt a Fórumban egyre gyakrabban olvasom, hogy micsoda baromi ellenállók voltak egyesek. (Csurka, Fidesz vezetőség) stb. A Szabad Európa Rádió akkori rendszeres hallgatója lévén, nem igen hallottam ezekről az urakról. Demszkyről, Rajkról, a Hálózatról annál többet, mint akik a Kádár rendszer ellenzéke volt. Emlékszem, hogy 1985-ben-ben Rajk úr képviselőjelöltként indult volna, amit igen sikeresen megakadályoztak. Kérdésem, hogy az akkor demokratikus ellenzékben ezek az urak valamilyen szerepet játszottak, vagy csak egy legenda megszületésének vagyunk tanúi?

- Nem mindenkiről szólt a Szabad Európa, hol azért, mert mi nem akartuk (nyomdászok, terjesztők, stb.), hol azért, mert a szóban forgó úr vagy hölgy saját maga nem vállalta. Természetesen volt olyan, akiről nem volt mit mondani. Legendák mindig születnek, egyszer Donald kacsáról, egyszer meg_

(Emberforma): - 1992 környékén volt egy "színházi előadás" kb. a "Szocialista szellem vasútja" témában. Ha jól emlékszem Ön volt a díszlettervező, Hobó írta, egy utazás volt a szocializmusban, a nézők bevonásával. Néhány előadás volt Tatabányán. Előadásra kerül-e még ez a darab vagy sem, ha igen mikor és hol. Így utólag mi a véleménye róla? Nekem nagy élmény volt.

- Ötletgazda Cseh Tamás volt, aki egyébként (takarítónőként) lépett fel, baboskendőben. Mi jobban voltunk, mint a Tanú.

- A '90-es választásokon Ön Szarvason Roszik Gábor MDF-SZDSZ közös jelölt képviselő mellett kampányolt. Az, hogy Roszik Gábor a főiskolások részéről nem lett sarokba szorítva (mint Ormos Mária és a szocialista jelölt) az Ön személyének és az SZDSZ-nek volt köszönhető. (úgy láttuk, hogy R.G. nem a parlamentbe való ember, kissé tutyi-mutyinak tűnt, de kíméltük). Mi a véleménye R.G. ténykedéséről annak tükrében, hogy már a választások másnapján (azon kevés jelöltek egyike volt akik az első forduló után a parlamentbe jutottak) közölte, hogy nem a függetlenek, hanem az MDF frakciójába ül, a megállapodás ellenére?

- Mondjuk inkább úgy, hogy nekem (is) köszönhető, hogy Ormos Mária nem jutott a Parlamentbe. Így visszatekintve Roszik Gábort én még mindig szívesebben látnám a Parlamentben, mint például_

(vangog): - Ön szerint az SZDSZ-nek "az új évezred küszöbén" valóban még mint rendszerváltó pártnak kell megjelenni? Néhányan azért vagyunk e kis országban akik szeretnének egy harmadik pólust, a MIÉP felé kacsingató marketingkonzervatívok és az MSZMP felé kacsingató szocdemek mellett, szóval ön szerint erre esély?

- Én nem vagyok ilyen rossz véleménnyel a szocdemekről. Nem is ártana az igaziakból több. Az évezred küszöbén az SZDSZ nem rendszerváltó, hanem Korszakváltó párt. Köszönöm a jókívánalmakat.

(General Robert Lee): - Miért állítja az SzDSz, hogy a kormány "lenyúlta" a médiát? Miért nem ismerik el, hogy az önök pártja és holdudvara kezében van a magyar média túlnyomó többsége? Miért próbálják úgy beállítani a helyzetet, mintha a kormány gyakorolna diktatúrát, megsértve a sajtószabadságot, holott az önök médiája a legdiktatorikusabb. Miért jó önöknek, hogy az szdsz-es elvbarátai külföldön az ország rosszhírét keltik, antiszemitizmussal vádolva a kormánypártokat?

- Még nem sikerült neki, de akarja. Valószínűleg Önnek nem azért nem tetszene az említett újságok, mert hogy egy törpepárthoz tartoznának, hanem azért, mert egyszerűen objektívek. Vannak olyanok, akiknek a valóság szálka a szemükben. Ez még akkor is igaz, ha ezt külföldön írják meg.

(Benedek Szabolcs): - Tisztelt Rajk úr, a napokban olvastam, hogy az SZDSZ-nél szóba kerülhet akár egy elnökváltás is, amelynek oka az, hogy a két évvel ezelőtti vereség után a párt még mindig nem talált magára, és még mindig nem sikerült megmutatni a választóknak az ún. "harmadik utat" (most nem a Németh László-i értelmezésre gondolok). Ha igaz az elnökváltás híre, mit gondol, elég lesz a választásokig hátralévő két év arra, hogy az SZDSZ visszanyerje korábbi bázisát? Egyáltalán, mit gondol, mekkora tömeget mozgathat meg Magyarországon ma a liberális gondolat? (Ezt akár az időközi választások eredményeinek tükrében is kérdezhetem.)

- A fehérgyarmati eredmény, több, mint 14 százalék, azt mutatja, hogy az SZDSZ magára talált. A jelen legfontosabb kérdése nem a "harmadik út" (sem Németh Lászlói, sem Tony Blair-i értelemeben), hanem, hogy kétpólusú politika politikai struktúra lesz-e Magyarországon. A két pólust két párt nagyon akarja, a többi nem. Jómagam az utóbbiak közé tartozom, s a fent említett eredmény azt bizonyítja, hogy erre minden esély megvan.

(Nemecsek): - 1990-ben minden reggel úgy ébredtem, hogy én is teszek valamit a meggyőződésem szerinti politika sikeréért (tettem is). 1994-ben még mindig lelkes voltam, sajnos ma már inkább közönyös, de azért egy szavazatra még mindig számíthatnak.

- Sok kicsi sokra megy, ennyit a szavazatokról. De ugyanez elmondható a meggyőzésről is. Bár azért nem vagyok annak a híve, hogy a mennyiségi változás minőségibe csap át. Úgy hogy maradjunk annál: minőséggel a minőségért. Arccal a minőségi petting felé.

(http): - Volt egyszer egy Solt Ottília. És volt egyszer elgy SZADESZ. Én 90-ben arra a pártra szavaztam. A párt jobb, vagy kevésbé jó politikusai, mint egy süllyedő hajóról, úgy ugráltak le az elmúlt 10 évben erről a pártról. Ki maradt mára? Mi a párt programja? Kiket képvisel? Mi az arculata? A SZADESZ-nak szerintem nem az a legnagyobb baja, hogy arctalanná vált, hanem az, hogy arctalanná tette a szavazóit. Ez utóbbi nem megbocsájtható!

- Ha Ön 1990-ben mint írja, ránk szavazott, valószínűleg olvasta az 1989-es kék könyvet, a "Rendszerváltás programját" (és nem rendszerváltoztatás, csak úgy mellesleg). A kötet szerkesztőjét úgy hívják, hogy Magyar Bálint, 2. oldalán pedig a szerzők névsora. A lista túl hosszú, hogy felsoroljam, majd ötven név. Ebből az ötven névből csak két-három név dereng, ki ma már máshol tart (Tölgyessy Péter nem túl boldogan képviselői szavazógombot nyomogat MPP-sként, Vargha János kormányfőtanácsosként most nem szervez Tiszakört...). A többiek: nyíltan vállalnak minket, új programunkat írják, szakértőink. Akkori és mostani tetteik is vállalhatók. Kéretik (újra?) elolvasni, megtalálható remélhetőleg a könyvtárakban, legrosszabb esetben küldök Önnek egyet.

(Medieval): - Értékelésem szerint ma Magyarországon egyetlen liberális párt létezik: az SZDSZ (vagy egy sem, de most erre a későbbiekben tárgyalni kívánt okokból ne térjünk ki). Egy liberálisnak tehát két választása marad: vagy szavaz erre a liberális pártra, vagy nem szavaz senkire. Az SZDSZ eddig megkapta a szavazatomat, pedig egyre erősödő intenzitással dolgozott azon, hogy ezt elkerülje. Hogy mi lesz 2002-ben? No az csak az SZDSZ-től függ. Visszatérve a liberális pártok számára: ha Magyarországon nincs liberális párt, akkor egy magamfajta, jobb ha nem foglalkozik politikával, mert pl. a szex sokkal jobb. (Wágner úrnak tisztelettel: a sör is!)

- Köszönöm, a sex is meg a sör is tényleg jó. De azért hallgassa meg rövid véleményemet a 94-98 közötti koalícióról. Szerintem a koalíció nagyon hasznos volt az országnak, bár az SZDSZ-nek rengeteg kárt okozott. (Ez részben saját hibánkból, elveinket, értékeinket kormányon nem hangsúlyoztuk eléggé, de részben az MSZP hibája is, nevesíthetném, hogy Horn GYula nagyon szerette bűnbaknak állítani az SZDSZ-t.)

Ennek ellenére tényleg úgy gondolom, hogy nem volt rossz döntés az akkori koalíció, sok olyan döntés született, aminek gyümölcsét a mostani kormány szüretelte le. Ez nem baj, az ország elindult egy olyan úton, amiről nagyon nehéz elmozdítani.

Hogy 2002-ben milyen választási szövetségek jönnek majd létre, nem tudom megjósolni. Valószínűleg az MSZP-nek sem csupán az SZDSZ lehet az egyetlen partnere 2002-ben és viszont. Valószínűleg generációváltás lesz, remélhetőleg nem csak az Új Generációt lestoppoló SZDSZ-nél, hanem másoknál is. Ez számomra nem kor kérdése, hanem egyfajta mélyreható változás a problémamegoldás logikájában. (mint '68 volt anno). És pont ezért vallom, hogy generációváltás lesz, és nem azt, hogy van. Mert bár fiatalok az MPP káderei, de gondolkodásmódjuk, eljárásmódjuk még a kádárkorszak terméke.