Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Adu ász, avagy kis magyar népszavazás-történet

2006.10.24. 13:41
A rendszerváltozás első választása egy népszavazás volt, még 1989 őszén. Azóta további négy referendumot tartottak, és még több mint féltucatnyit szerettek volna. A szavazásokon mindig az igen volt többségben - kérdezni tudni kell -, de néha csak hajszálnyi volt a különbség, ami olykor nem is volt elég a győzelemhez.

A hazai népszavazások története 17 évre nyúlik vissza, ennyi idő alatt mindössze ötször szólították a választókat az urnákhoz egy konkrét kérdés megválaszolására. Mind az öt országos népszavazáson - amely mellett számos helyi referendumot is tartottak - az igenek voltak többségben, méghozzá az öt alkalommal feltett kilenc kérdésből nyolc esetben nagy fölénnyel.

A kérdésfeltevők számára a népszavazás látszólag tehát kockázatmentes vállalkozás. Ehhez azonban az kell, hogy jól tudjanak mozgósítani. Két népszavazási kezdeményezés is elbukott ugyanis azért, mert - noha az igenek többségben voltak - az alacsony részvétel miatt nem sikerült elérniük az alkotmányban előírt többséget.

Az alkotmány szerint ugyanis az országos népszavazás akkor eredményes, "ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint negyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott".

A kezdetek: négyigenes és érvénytelen

Az 1989. november 26-ai népszavazás volt az első demokratikus választás az 1949-es kommunista hatalomátvételt követően. És egyből a mai napig is legszorosabb eredményt hozta a négyigenes referendum első felvetése, az, hogy csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására.

A népszavazás legfontosabbnak tartott kérdéséről a véleményt nyilvánító 4,53 millió állampolgárból mindössze 6404-gyel választották többen az igent, mint a nemet. A további három kérdés mindegyikében - feloszlassák-e a munkásőrséget, megszűnjenek-e a munkahelyi pártszervek, elszámoljon-e vagyonával az állampárt - elérte a 90 százalékot az igent választók aránya.

Az első igen következtében az új országgyűlési megválasztását követően újabb népszavazást tartottak 1990 júliusában arról, hogy közvetlen vagy közvetett elnökválasztás legyen-e. A kérdésre, miszerint "kívánja-e ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül válasszák meg?", a válaszadók csaknem 85 százaléka igennel szavazott, ám nem csal az emlékük, nem volt közvetlen választás. A referendumon ugyanis csak a szavazásra jogosultak 13,9 százaléka vett részt, így a népszavazás eredménytelen volt.

NATO és EU - a nemzeti ügyek

Az 1990-es népszavazást hét év szünet követte, aztán 1997-ben hazánk NATO-tagságáról, majd 2003-ban az európai uniós csatlakozásról volt referendum. Mindkettőn meggyőző volt az igenek aránya: a NATO-ba lépést a válaszadók 85,33 százaléka, míg az uniós csatlakozást 83,76 százalék támogatta. Ugyanakkor az alacsony részvételi arány miatt - előbbin a szavazásra jogosultak 49,24, utóbbin 45,62 százaléka vett részt - előbbi kérdésre csak az összes választásra jogosultnak 41,5, míg utóbbira 38 százaléka válaszolt igennel.

A mit sem érő győzelem

Az eddig utolsó népszavazást 2004. december 5-én tartották a kórházprivatizációról és a kettős állampolgárságról. Bár a Fidesz nevével fémjelzett referendumon a megszokott módon mindkét kérdésre többen mondtak igent, mint nemet, a kórházak állami kézben tartását a szavazók 65,01 százaléka támogatta, míg a kettős állampolgárság megadására 51,57 százalékuk mondott igent.

A részvételi arány azonban - akárcsak 1990-ben - ezúttal is alacsony, mindössze 37,41 százalékos volt. Így a 65,01 százalék sem volt elég ahhoz - az 51,57 százalék még úgysem -, hogy az igenek aránya elérje az összes szavazásra jogosult 25 százalékát, tehát a referendum eredménytelen volt.

Igenesek lettek volna

Az elmúlt 17 évben a megtartott 5 országos népszavazás mellett számos elutasított népszavazási kezdeményezés is volt. A külföldiek földtulajdonszerzését tiltotta volna egy 1998-as kezdeményezés, amelynek a kérdésfeltevése - egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon külföldi sem egyénileg, sem szervezeteken keresztül, annak tagjaként vagy tulajdonosaként, közvetve és maga a szervezet ne szerezhessen földtulajdont? - alapján nem túl kockázatos kijelenti, hogy az igen nyert volna.

Négy évvel később a MIÉP is próbálkozott ezzel a kezdeményezéssel, de az OVB ismét akadályt állított, mondván: nemzetközi szerződésekkel szabályozott kérdésről nem lehet referendumot tartani. Holott a többség igen szavazatára itt is számítani lehetett volna.

Még négy igen

Hasonló a helyzet az MSZP 2001-es négyigenes kezdeményezésével. A szocialisták a középiskolában ingyenesen járó nyelvvizsgát, a nyugdíjszámítás módjának átalakítását, a sorkatonaság megszüntetését és a munka törvénykönyve alkalmazottak számára kedvező átírását kezdeményezte - a kérdésfeltevések a négy igent valószínűsítették, de a referendum jogi okok miatt elmaradt.

Szintén átütő lakossági támogatásra számíthatott két 2004-es kezdeményezés, a parlament létszámának csökkentéséről és a minimálnyugdíj népszavazás útján történő emeléséről is.

Egyetlen olyan, az Országos Választási Bizottság (OVB) által elutasított népszavazási kezdeményezés volt, amelyen talán a nemek lettek volna többségben. A 2002-es választások után, a Medgyessy-kormány osztogatós időszakában kezdeményezett egy magánszemély referendumot új választások kiírásáról, azonban az OVB már az aláírásgyűjtő ívet sem hitelesítette.