Nem, nem, soha!

2001.09.05. 08:34
Vissza mindent! - foglalt össze tömören a huszonéves revizionista, amikor a keddi délutánban a végső cél felől érdeklődött a riporter. A Magyar Revíziós Mozgalom havonta tart megemlékezést Budapest valamely forgalmas pontján, hogy az átlagember is érezze a súlyát a Trianonban aláírt békediktátumnak, így mi sem véletlenül vagyunk itt könyvárusok és jelképvadászok között. A hangerő kellően inspiratív egy spontán ezreddé való felfejlődéshez, a csoport viszont halkan és félénken toporog: vajh' hol kell aláírni a tiltakozó gyűjtőívet?
A rublikákba már több ezren vésték be a nevüket, így a szervezők szerint komoly esély van arra, hogy valamikor petíció formájában landoljon a köteg valamely állami közméltóság asztalán. A papíron kemény és kérlelhetetlen szöveg: az aláírók kérik a kormányt és az államfőt, hogy szorgalmazzák a nemzetközi fórumokon Magyarország revíziós igazságtételét. Ennek fele sem tréfa - gondolhatja az arrajáró, és valóban, az Index által megkérdezett demonstrálók közül mindenki elképzelhetőnek tartotta, hogy egyszer lesz még Nagy-Magyarország, ami szép és frankó. A Nyugati téren egyébként minden jelzésértékű: a pólók fekete alapon vörös kontúrokkal hirdetnek, az időpont az egykori szerződés időpontja, a zene hátulról jön, és elől vág oldalba mindenkit.

Többen és többen

Budaházy György, a Magyar Revíziós Mozgalom alapítója az Indexnek úgy fogalmazott: "Jelenleg Magyarországon senkisem vállalja karizmatikusan a történelmi igazságtétel melletti kiállást, ezért azért dolgozunk, hogy az emberek megértsék, milyen igazságtalanság történt Trianonban". Az alapító szerint hónapról hónapra többen vannak a meghirdetett tiltakozásokon, tehát bejött a felrázás, amit a dalok, könyvek, érmék, jelvények sokasága és sokszínűsége is jelez. "És manapság erősebb a magyarság iránti tisztelet".

Biznic

Ezt már Nagy Zsolt mondta, aki jövőre az V. kerületben jelöltként is indul a MIÉP színeiben, és aki intézményesítette a revizionista témájú kazetták és jelvények árusítását. Nagy Zsolt elismeri, hogy ez most tényleg biznisz, de "higgye el, minden hasznot visszafordítok a magyarság érdekében". Miután elhittem, megmutatta a hétszáz forintot érő kitűzőt, ami színes volt és szép, bár korántsem viszik annyira, mint a Nagy-Magyarországot ábrázoló kitűzőt vagy a cukrot. Mielőtt felvehettem volna a mobil terítőasztalról a "Horthy Miklós táborában" vagy a "Darutollas legények" című kazettát már újabb műsorszám érkezett a tengerszinttel egyenlő magasságban elhelyezett színpadra. Gitározott és énekelt.

És kész

Nagy Zsolt mellett könyvárus könyvet árul, az asztalon többségében vannak a Wass Albert-könyvek, amelyek közül a rögtönzött közvélemény-kutatás szerint a Kard és kasza a legjobb. Ezt nem találtuk a palettán, de rögtön kapunk instrukciót is hol és hogyan juthattunk hozzá a könyvekhez. Azt szinte mindenki elismeri, hogy "az nagyon rendben van, hogy mostanában ki lehet adni ezeket a könyveket", és fogynak is, mert "a fiatalok közül egyre kevesebben dőlnek be a liberális elnyomás hatásának". A kérdezett fiatalok könyvekből, kutatók írásaiból idéznek - szinte valamenyiük hobbija is Trianon, úgyhogy gebasz lenne, ha itten tényleg lenne igazságtétel. Arra a kérdésre, hogy a kopasz fej, tetkó, bomber eszközök kissé egysíkú variálása miatt többen automatikusan lenácizzák őket, azt felelték, hogy az legyen a köz dolga, ők így gondolják, és kész.