Ellopták a szegények ruháit

A vámőrség által elkobzott hamis márkajelzésű ruhákat és cipőket korábban megsemmisítették, de egy 2000-es törvény lehetővé tette, hogy a márkavédjegyek eltávolítása után azokat jótékonysági alapon rászorulóknak adják. A "márkátlanítást" 2001-től kezdve az Iszkra Ferencné által vezetett Megváltozott Munkaképességűek Szakszervezete irányította: magát a munkát, azaz a márkavédjegyek kivágását, eltüntetését a férjéhez, két fiukhoz és mennyeikhez tartozó cégek által üzemeltetett varrodák, foglalkoztatók végezték.

A folyamatot a Karitatív Tanács (KT) nevű, állami felügyelet alatt működő testület koordinálta: ők szerződtek le a szakszervezettel, és ők döntöttek a márkátlanításra átadott ruha mennyiségéről is. A megváltoztatott (csökkent) munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáért az évek során a szakszervezet égisze alatt működő cégek a Fejér Megyei Hírlap értesülése szerint öt és félmilliárd forintnyi állami támogatást vettek fel. A munka a budapesti Eötvös utcai központ mellett több tucatnyi vidéki telephelyen zajlott, 2001-től egészen 2008-ig.

A karitatív munkához több önkormányzat, így pl. a terézvárosi képviselőtestület is jelentős önkormányzati ingatlanokat bocsátott ingyen vagy kedvezményesen a szakszervezet és a cégek rendelkezésére. Az egész, elvileg jól kitalált rendszerrel azonban több probléma is volt.

A márkátlanított ruhákat, cipőket a törvény szerint szigorúan csakis ingyen lehetett volna átadni a rászorulóknak, és kizárólag a nagy karitatív szervezeteken (például a Magyar Vöröskereszten, a Máltai és a Baptista Szeretetszolgálaton) keresztül. Ehhez képest a foglalkoztatókról hamar elterjedt, majd bebizonyosodott, hogy ott olcsón lehet vásárolni, és nemcsak márkátlanított, hanem márkás ruhát is. A vámosok által lefoglalt hamis ruhák egy jelentős része végül tehát mégis forgalomba került.

A Fejér Megyei Hírlap által hivatkozott, 22 milliárdos kárra vonatkozó szakértői becslés alighanem erősen túlzó: a KT által szignált, márkátlanításra átadott ruhanemű éves értéke pár százmillió forint volt. A szórványosan feltárt tízmillió-körüli esetekből következtethetően így is jelentős összegek kerülhettek vissza az Iszkra családhoz. Az összeg nagyságrendjére utal az is, hogy a nyomozást végül a Nemzeti Nyomozó Iroda végezte. A tranzakciókról hol konkrét bankátutalások, hol kockás papírokon vezetett elszámolások tanúskodtak: Iszkráék egy pillanatig sem tartottak a lebukástól.

A másik probléma az alkalmazottakkal volt. Egy idő után több foglalkoztatóban is gond lett abból, hogy Iszkráék cégei nem, vagy nem teljesen fizették ki a megváltozott munkaképességű, ezért a munkaerőpiacról kiszorult, így gyakran az utolsó leheletükig lojális alkalmazottak bérét és a közterheket. Az is előfordult, hogy a bérlapokra ráhamisították a dolgozók aláírását. Az állami támogatás egy része így illetéktelen kezekbe kerülhetett, a rászedett dolgozókat viszont nem, vagy csak részben sikerült utólag kártalanítani az állami bérgarancia-alapból.

Gond volt a telephelyekkel is. A 700 nm-es Eötvös utcai, ingyenes használatba kapott önkormányzati ingatlan egy részéről utóbb kiderült, hogy azt Iszkránéék egyik családi bt-je bérbe adta egy kft-nek. Pápán viszont, ahol egy cégtől bérelték a helyiségeket, nem tartották be a bérleti szerződést, ráadásul egy idő után a bérbe vett ingatlanrésznél jóval nagyobb területet kezdtek használni. Amikor az anomáliákra fény derült, több falusi önkormányzat is visszakérte a varrodáknak átadott ingatlanokat. Az egyik családi cég ügyében mindezek mellett még csődbűntett miatt is eljárás indult.

A család ügyeiről és a hamis márkás ruhák sorsáról szóló mind gyakoribb tudósítások, majd a Veszprém Megyei Főügyészség és a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálata ellenére 2007 nyarán Iszkránéék egyik cége, a Perl MMF Kft. a Karitatív Tanács új márkátlanítási pályázatának egyik nyertese lett. Végül csak az egyik karitatív szervezet erős nyomására döntöttek úgy, hogy a vádak tisztázásáig a kft nem kap márkátlanítandó ruhát KT-tól. Ennek ellenére sajtóértesülések szerint még 2008 tavaszán is folyt márkátlanítás a cégnél, bár Iszkráné szerint külföldi megbízásból.

A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága szerint az anomáliák arra utaltak, hogy a KT (minisztériumi) felügyelete volt hiányos, ezért nekik nem volt lehetőségük eljárni. A felügyeletet akkor ellátó Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium viszont 2006-ban azt közölte, hogy "a közérdekű felhasználásba került hamis márkajelzésű dolgok márkamentesítésében és számszerűségében eltérések nem voltak", és így nem volt jogkörük a fellépésre (a KT-nak nem volt kapacitása arra, hogy tételesen ellenőrizze a hatalmas bálák tartalmát). A felelősséget tehát az államigazgatás és a vámőrség is igyekezett hárítani, Iszkránéék pedig zavartalanul tevékenykedhettek.

Hogy - miként arról a Független Hírügynökség beszámolt - a család valóban eltűnt-e, az egyelőre nem világos: a pápai bíróság idézéseit ugyan nem vették át, de mivel a bíróság átirata még nem érkezett meg, a II. kerületi rendőrkapitányság egyelőre nem kereste Iszkránéékat rózsadombi otthonukban. Erre azonban napokon belül sor kerülhet. Ahogy az is kiderülhet, hogy Iszkra Ferencné a rendőrségen is előhozakodik-e majd a korábban gyakran és előszeretettel hangoztatott, balra és jobbra is kiterjedő politikai kapcsolataival.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!