Árpád
-1 °C
9 °C

Műbalhé jókora szimbolikus potenciállal

2006.06.12. 13:43
Vajon mennyit ér a bíróságon, hogy "kitért, betért, paranoid alkat, aki személyes sérelmét a beteges gyűlölet szolgálatába állította"?

A Főváros Bíróság harmadik emeletén a 2. tárgyaló előtt két csoportosulás, egyikben olyan kifejezések keringenek, mint „jordániai idő”, „Naftali”, „gyűlölködő”, a kisebbikben pedig „kurucinfo”, „jobbiknet”, „nem itt lenne a helye”. Végül egy órás késéssel a tizenöt várakozó ember betódul egy körülbelül 100 köbméteres tárgyalóterembe.

Szemben egy félig nyitott ablak, a levegőutánpótlás miatt. Előtte, egy óriási íróasztal mögött a bírónő, akinek az arcán látszik, hogy olyan iszonyúan fájhat a feje, amikor már végtelen rezignáció tölti el az embert a világ dolgai iránt. Asztala mellett az egyik oldalon egy kisebb szekrényszerűség, a másikon egy kis asztal, rajta jókora papírdoboz, melynek tartalma rejtély.

A bírónő asztala előtt egymással szembefordítva két ugyanakkora íróasztal a peres feleknek. Ez a komplexum gyakorlatilag elfoglalja a terem kétharmadát. Egy négyszemélyes padnak és három széknek marad csak hely, plusz pár négyzetméter falnak, ajtófélfának támaszkodni.

Magyar skizo II.

Jelen vannak: az egyik oldalon Hering József felperes, az ügyvédje, egy tanú és ötfős hallgatóság.

A másik oldalon az alperes, a PolgART Könyvkiadó Kft. ügyvezető igazgatója, az ügyvédje, pontosabban az ügyvéd beugró helyettese és két tanú.

Továbbá a Demokrata Televízió operatőre, aki az Éjjeli menedék című műsornak készít hang- és képfelvételeket, valamint az Index riportere, aki önnek ír hosszú, részletező riportot egy műbalhénak tűnő perről, mely a látszat ellenére jelentős szimbolus potenciállal rendelkezik.

„Beleegyeznek, hogy felvétel készüljön önökről?” – érdeklődik a bírónő.

„Én nem – mondja az alperes egyik tanúja. – Sőt, itt megmondom, hogy pert indítok, ha egyetlen kockán rajta leszek.”

„Én igen. Hiszek a sajtó szabadságságban!” - kiált fel a felperes középkorú tanúja, majd elterpeszkedik kincset érő székén, baseball-sapkáját pocakjára helyezi, és félálomszerű állapotba merül, melynek legmélyebb pillanataiban jobb kezének mutatóujját ajkai közé helyezi. De nem kell sokat ebben a testhelyzetben várakoznia: ő az első szereplője a tanúmeghallgatásnak.

De előbb elmondom, miről szól a per.

Hering József újságíró 2 millió forintos kártérítést követel a PolgART Könyvkiadótól jóhírnevének megsértése miatt. A kiadó ugyanis megjelentetett egy könyvet: az izraeli állampolgárságú Naftali Kraus Az áldozat visszatér a tett színhelyére című önéletrajzi írását. Ennek 695. oldalán pedig például ez áll Hering úrról: „meghasonlott, betért, majd visszatért, paranoid alkat”, aki 20 éves izraeli tartózkodás után „hazatérve minden személyes sérelmét a beteges gyűlölet szolgálatába állította”.

(Hasonló szellemben értekezik a szerző egyébként Lovas Istvánról is: „uszító hangú szennnylap, amely Demokrata néven egyebek egyebek között aberrált zsidó szerző íráasaival uszít a zsidók ellen. Itt égbekiált L. I. esete.”)

A gavallér főszerk

Jöjjön akkor B. úr, aki a Kapu című konzervatív beállítottságú folyóirat főszerkesztője. Távol áll tőle minden szélsőség, így az antiszemitizmus is, magyarázza bevezetésül. Szerinte minden nációval meg kell tanulnuk együtt élni, „még a cigányokkal is”. A főszerkesztő úr úgy tervezte, főmunkatársként alkalmazza lapjánál Hering urat, akinek korábbi cikkeit és izraeli élményeiről írt könyvét már ismerte. A jelöltben az is tetszett neki, hogy a héber mellett az arab egyetemet is elvégezte.

Ám odajött hozzá egy újságíró barátja, akinek mindig is adott a véleményére, egy régi kolléga, akit még az Új tükörtől vagy honnan ismer. És azt mondta, vigyázz ezzel az emberrel, kétszínű és antiszemita, nézd csak, mit írnak róla ebben a könyvben itt meg itt. B. úr el is olvasta a bejelölt részeket, és úgy döntött, csak flekkdíjasként alkalmazza a felperest, és még belpolitikáról sem írhat. Egy idő után azonban elolvasta Naftali Kraus egész könyvét, és rájött, hogy barátja és ő is bedőlt: ez egy „alacsony intellektusú könyv”, mint ahogy „minden szélsőségességet alacsony IQ jellemez”. De ekkor már nem volt mit tenni. A főmunkatársi állás időközben betöltötte. A felperesnek maradnia kellett flekkdíjon.

„A két állás között mekkora az anyagi különbség?” – kérdezi a bírónő.

„Olyan havi 70/80 ezer forint” – válaszolja a főszerkesztő.

(A riporter rövid fejszámolás után arra jut, három év alatt jön össze ezen az alapon a két millió, csak azt nem érti, hogy miért nem várt még pár évet a perrel. Vagy talán eljött a Kaputól, és a sérelem a továbbiakban már nem olyan könnyen forintosítható? Nem tudom, nem derült ki.)

„Milyen szakmai visszhangja lett Kraus könyvének?” – kérdi a bírónő.

„Nem sokszor jutott el hozzám szakmai visszhangja, ami igen, az negatív volt.”

„És a felperesről mit mondtak utána?”

„Ezzel egy átkot kapott a fejére – mondta egy ismerősöm. – Próbáltam vígasztalni, hogy rólam is kígyót-békát mondtak már, mégis itt vagyok.”

„Költségtérítési igénye van?” – érdeklődik a bírónő a jegyzőkönyvezés után.

„Nincs, taxival jöttem, de meghívom!” – válaszolja nagyvonalúan, majd távozik.

Lesújtó vélemény - fajtól, felekezettől és vallástól függetlenül

Az alperes tanúja következik. H. úr történész, aki az alperestől tud a perről.

(De ha tőle nem tudna, akkor megtudhatta volna a kurucinfo minap megjelent cikkéből is. Be is csatolják az írást, melynek lényege a riporter olvasatában a következő: Naftali Kraus egy zsidó fajvédő, ellenzi például a vegyesházasságokat, kirohanásokat intéz az Izraelbe aliázó nemzsidók ellen. Könyvéről a Szombat című folyóiratban meg is jelent egy recenzió, melynek szerzője figyelmezeteti: ha szövegében egy-két népnevet „zsidóra” cserélünk, akkor „klasszikus antiszemita szöveget kapunk”. Most pedig egy jobboldali újságíró vette a bátorságot, és beperelte - a szerző kiadóját.)

De vissza H. úrhoz, aki tanúvallomásában elmondja, megbízásból ő szerkesztette Naftali Kraus könyvét. Az olvasószerkesztő dolga ugyan nem terjed ki tartalmi kérdésekre, de szívesen válaszol rájuk, miközben a bírónő a kifogásolt kitételeket sorolja.

„Mucsai zsidózás letéteményese”?

„Nem vagyok elragadtatva Kraus úr írásművészetétől, de szerintem ez írói véleménynyilvánítás.”

„Betért, kitért, paranoid”?

A riporter nem részletezné Hering úr családi ügyeit, de higyjék el, a betért megáll. A tanú szerint a kitért is, tekintve, hogy hazatérve Csurka István nyitotta fel a felperes szemét a magyarságra. A „paranoid” pedig szintén a véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik.

„Személyes sérelmét a beteges gyűlölet szolgálatába állította”?

A tanú természetesen ezt is véleménnyilvánításnak tartja. Ami pedig az ő véleményét illeti, Hering úr 10 év alatt megjelent írásait nem tartja objektívnek, a „Magyar Fórum szellemét viszont kifejezték”.

„A szerző fajtól, felekezettől és vallástól függetlenül élesen fogalmaz, és mindenkiről leszedi a keresztvizet” – foglalja össze véleményét Kraus úrról.

Majd meglátja!

A felperesnek nincs további bizonyítási igénye. Az alperes ügyvédje viszont javasolja, hogy a következő alkalommal hallgassuk meg B. urat, akinek a tárgyalás elején el kellett mennie. Továbbá a bíróság idézze meg Naftali Kraus urat, aki szeptemberben egyébként is Budapesten tartózkodik.

’Ismerik Kraus úr címét?” – kérdezi a bírónő.

„Nem.”

„Tel-Avivban lakik” – szól közbe a felperes. - Betűzöm az utcanevet…”

„Bírja a magyar nyelvet annyira, hogy érdemes legyen meghallgatni? – érdeklődik a bírónő.

„Magyar ember, majd meglátja!” – biztosítja a dolog értelméről az alperes.

A felperesnek nincs kifogása: „Lássuk a medvét!”

„Csak egy ember!” – kontráz az alperes.

A következő tárgyalási nap tehát szeptember 15-e, péntek 13 óra, amikor megjelenik a bíróság előtt a 73 éves Naftali Kraus, a lubavicsi rebbe követője.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Egzotikus élmények!

Amiről eddig álmodni sem mert. Luxus nyaralás, a világ legcsodálatosabb tengerpartjain.