Móric
10 °C
18 °C

Még nem adtam fel

Az államfő folyamatosan figyeli, hogy mik a kormányzat tervei az egészségbiztosítással, és arra számít, hogy lesz egy szép karácsonyi munkájuk. Sólyom László azt mondta, a gyülekezési törvényt módosítani kellene, de a rendőrség is lehetne rugalmasabb. Örülne, ha elektromos autóval járhatna. Miért nem mondja Gyurcsánynak és Orbánnak, hogy "elég volt, fiúk!"? Szokott-e intertezni? Indít-e blogot? Volt-e már részeg? Interjú Sólyom László köztársasági elnökkel.
Fotó: Huszti István

A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint ön a legnépszerűbb politikus, mit szól ehhez?

Örülök neki, de nem becsülöm túl a közvélemény-kutatások jelentőségét , sohasem tudtam kitalálni a logikáját, hogy valaki miért van itt vagy ott. Amikor rosszabbul szerepeltem, akkor is nehéz volt megérteni, hogy éppen mi rosszat csináltam.

Most ez minek köszönhető vajon?

Nem tudom, azt mondja a kommentár, hogy az elnök most konszenzuskereső politikusként jelent meg. Pedig az én hozzáállásom 2005 óta változatlan.

Észak-magyarországi országjárásán önnel tartva mégis megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy kisebbfajta hadsereg felügyel a biztonságára. Indokolt ez egy ilyen népszerű politikusnál?

Ezt én is megdöbbenve tapasztaltam, és kifogásoltam is, amikor láttam a mágneskaput. A korábbi útjaimon azért nem volt ekkora felhajtás. Egyébként elismerem, hogy ez komoly szakma, és itt is értékelendő a minőség. Másrészt nekem mindig megmagyarázzák, hogy azért kell a mágneskapu, mert különben egy esetleges bombariadó miatt le kéne fújni a programot.

Gyakran kritizálják azzal, hogy párbeszéd helyett kinyilatkoztatások formájában kommunikál, illetve, hogy egyes szám harmadik személyben, mint az elnökről beszél saját magáról. Nem zavarja, hogy ez sokakat irritál?

Amikor azt mondom, hogy „az elnök” így meg úgy, akkor az intézményről beszélek. Magától értetődik, hogy az elnök nem folytat párbeszédet, amikor nem az a tiszte. Megvan a politikai és szakmai véleményem is bizonyos kérdésekről, de az elnöki pozíció nem engedi, hogy azt mondjam, amit szeretnék, hanem azt, amit az elnökség a szerepfelfogásom szerint lehetővé tesz.

Tehát nem tartja jogosnak Debreczeni József kritikáját, hogy nem köztársasági elnökként, hanem királyként viselkedik?

Mindenkinek joga van azt írni, amit akar, de én a feleségemre hallgatok inkább. Voltam már főméltóság, kilenc évig alkotmánybírósági elnök, és a végén megelégedéssel nyugtáztuk, hogy nem változtam meg, és nem ment az agyamra. Nem hiszem, hogy az elnökséggel másként lenne. A hivatali megszólalások nem közvetlenkedésre vagy jópofáskodásra valók. Tudatában vagyok, hogy ez egy államfői szerep, én ezt így próbálom betölteni, nem hiszem, hogy kisiklott volna.

Hogyan esett önnek, amikor Gerő András beszari alaknak nevezte?

Az ilyesmi nem ér el hozzám. A kritikának is meg kell ütnie egy szintet, ami az alatt van, azzal nem foglalkozom. Tanár voltam egész életemben, és kutató, azonkívül jogász. Tudom, hogy a másik felet meg kell hallgatni, és hogy minden szakmai kritikát meg kell gondolni. De ami a szint alatt van, azzal nem rontom az életemet.

Nyomon követi az egészségbiztosítási rendszer átalakítására irányuló törvényhozói munkát? Mit gondol róla?

Mindent nyomon követek, mert ez hozzátartozik a hivatalhoz, magától értetődik, hogy az elnök jól informált legyen. Mind a két miniszter, Molnár Lajos és Horváth Ágnes is ült itt, nem is egyszer, és előadták, amit el akartak mondani. A magam részéről is felkészülök, beszéltem biztosítási szakembertől közgazdászig másokkal is, azt hiszem, hogy képben vagyok. Hogy mi lesz a vége, azt őszintén szólva, nem tudom. Hogy mi folyik a koalíciós alkuk során, azt majd meg fogom tudni az Indexről vagy valahonnan máshonnan, és egész biztosan a legvégén, a törvényszövegből.

Arról mi a véleménye, hogy milyen irányba mennek a dolgok ezen a téren?

Miután itt nekem van még szerepem, erről érdemben nem nyilatkozom. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az elnöknek - így, egyes szám harmadik személyben -, kötelessége minden tekintetben informált döntést hozni. Alkotmányossági vizsgálat csak akkor lehetséges, ha már van egy elfogadott törvényszöveg. Ez nyilván nem lesz egyszerű, mert felteszem, hogy a törvényt sürgősséggel akarják majd kihirdetni, tehát öt nap alatt át kell rágni, lesz egy szép karácsonyi munkánk.

A Védegylet elég intenzíven kampányol az egészségbiztosítás magánosítása ellen. Egyetért velük?

Nem fogok állást foglalni az ő véleményükről. Nekem elsősorban alkotmányossági kontrollt kell gyakorolnom, és fogom is gyakorolni nyilván, mert minden törvénnyel meg kell tennem.

Mit gondol a népszavazás-cunamiról?

A cunami kapcsán indult egy komoly elvi vita arról, hogy mi a népszavazás jelentősége egy parlamentáris demokráciában. Sajnos a gyakorlati politika számára ez most költség-haszon elemzési és nem elvi kérdés. Az elvi kérdést, hogy mikor van előnye a népszavazásnak a népképviselettel szemben, és mikor nincs, az Alkotmánybíróság 1997-ben nagyon pontosan tisztázta. Úgyhogy követem az elvi vitát, de nem ezt tartom igazán fontosnak.

Van igazi, eldöntendő, nyitott, új alkotmányossági kérdés is, tudniillik, hogy mi van akkor, ha olyan kérdések találkoznak, amelyek egymást értelmetlenné teszik. Ez pedig lehet, hogy be fog következni. Az Alkotmánybíróság még nem döntött, és kíváncsian várom, hogy fog-e erről beszélni, vagy pedig azt mondja, hogy önmagában minden kérdés rendben van. Ez olyan, mint a Rába-szennyezés: önmagában minden bőrgyár rendben van, de együttesen habzást okoznak. Ez olyan alkotmányos tisztázatlanság, amit muszáj rendbe tenni.

Nézegette már a naptárában, hogy milyen napok lehetnek jók, ha ki kell írnia a népszavazást?

Várjuk meg, mi lesz a vége, fölöslegesen nem szoktam előre dolgozni.

Döntési szempont, hogy sok milliárd forintba kerül egy népszavazás? Döntési szempont abban, hogy egy népszavazás lesz, vagy több is?

Egyelőre nincs ilyen kérdés, hiszen ami már az aláírások megszámlálásánál tart, az egészségügyi kérdések, a tandíj, amit tehát szociális csomagnak nevez a Fidesz, ez egy olyan csomag, ami egyben van. Hogy egyáltalán lesz-e népszavazás a többi kérdésről, vagy az úgynevezett tisztasági csomag kérdéseiről, ki tudja. Nem gyötröm magam olyan kérdésekkel, amik nincsenek napirenden.

A tavaly őszi események kapcsán sok kritikát kapott, hogy mintha csak egyfele szólalt volna meg, és mintha elsősorban a rendőri visszaéléseket látta volna súlyosnak. A tüntetők egy részének hasonlóan erőszakos fellépését nem tartja veszélyesnek a demokráciára?

A legelső megszólalásom pontosan az erőszakot ítélte el, és én mondtam ki először, hogy közönséges bűncselekmények történtek. Mivel a rendőrségnek meg kell védenie az államot és az állampolgárokat is az erőszakos demonstrációktól, kritizáltam a rendőrséget, hogy nem volt fölkészülve. Később is visszafogottan nyilatkoztam ebben a kérdésben. Azt mondtam egyrészt, hogy a Gergényi-féle hozzáállás megengedhetetlen, és tartom, hogy fölháborító volt, a múlt rendszer hangja volt. Továbbá, hogy a jogállam próbája lesz, hogy mindennek a jogi feldolgozása miként fog történni.

A rendőrségnek mindig jogkövetőnek kell lennie, neki jobban felróható, ha megszegi a törvényt, mint a tüntetőknek, egészen a csőcselékig, hiszen a bűnözőkkel szemben is jogszerűen kell eljárnia a rendőrnek. Mint látjuk, ez a bizonyos jogállami feldolgozás nincs lezárva, ezt kénytelen vagyok fenntartani.

Többen felvetették, hogy a gyülekezési törvényt módosítani kellene. Olyan fura helyzet van, hogy ha ötven ember kimegy az utcára demonstrálni, és hangosan kiabálnak, a rendőrség egyből feloszlatja őket, és mindig arra hivatkoznak, hogy nincs mérlegelési joguk. Mi ennek a megoldása?

Szerintem is módosítani kellene a gyülekezési törvényt, kellett volna réges-rég. A szólásszabadság és a gyülekezési szabadság testvérek, mind a kettő a legerősebben védendő és a legősibb szabadságjog. Mind a kettőre áll, hogy nincsen előzetes cenzúra. Ezt a szólásszabadságnál bevette a jogi kultúránk, a gyülekezésnél nem. Bár jogilag nincs engedélyezési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség a gyakorlatban úgy funkcionál, mintha engedély lenne, hiszen a rendőrség megtilthatja a gyülekezést.

Azt mondja a törvény – sajnálatos módon –, ha nem volt bejelentés három nappal előbb, akkor fel kell oszlatni a tüntetést. Ez szerintem alkotmányellenes. A másik probléma az eljáró állami közegek magatartása, ez nagyon sokat javult a tavaly őszi események óta. De még most is bezsuppolják az újságírókat, pedig a jogállami kultúra ott kezdődik, hogy disztingválni tudunk.

A jog megkülönbözteti a tudósítókat, a tüntetőket és a bámészkodókat egy ilyen helyzetben?

Hogyne, az újságírónak van egyfajta közfunkciója, ő a másik szabadságjog, a sajtószabadság érdekében jár el, mert csak informáltan lehet véleményt alkotni. Nagyon nagy különbség van, ha valaki ott van, és perecet árul, vagy pedig újságíró. Disztingválni kellene. Ezt megoldhatja a törvénymódosítás, de nagyon sok mindent meg lehet oldani belső rendőrségi utasítással is. Nyugaton ezeknek a kérdéseknek már megvannak a maguk jogállami megoldásai, és az Emberi Jogok Európai Egyezménye is kötelező Magyarországon, ennek a fényében kell értelmezni az összes törvényt. Megengedőbben, több teret engedve a szabadságjogoknak.

A rendőrök azt mondják, hogy nincs mérlegelési joguk.

Pedig lehetne. Például az igazságügyi miniszter kiadhatna egy utasítást, hogy hogyan értelmezzék a jogot határesetekben, és akkor a rendőr tudna mire támaszkodni. Óriási jelentősége van, főleg tavaly ősz óta, hogy a sajtó mindenhol jelen van. Főleg abban, hogy bizonyos hivatalos narratívák nem tudtak átmenni. Nagyon pozitívnak érzem azt is, hogy ez a terepmunka egyfajta szolidarítást alakított ki a sajtóban. Ennek örülök.

És egyfajta empátia is kialakult: ha ott van az újságíró, és őt is megkergetik, akkor nagyobb megértést fog tanúsítani az iránt, ha egy járókelőt elkapnak, és jól összevernek vagy bevisznek. Rájön, hogy ez nincs egészen rendjén, és nem lehet azzal elintézni, hogy rossz helyen volt, vagy ilyesmi. Ez egy tanulási folyamat, ha lehet ilyen közhelyeket mondani.

Elég határozott véleménye van arról, hogy mi nem működik jól, mit kellene megoldani. Önnek viszont van egy olyan lehetősége, hogy törvényeket kezdeményezzen a parlamentben. Kardinális ügyekben, akár a karaktere építése, akár a nemzet érdekében miért nem élt soha ezzel a lehetőséggel? Tervez saját törvényjavaslatokat?

Ez alapvetően a kormány felelőssége. A kormány határozza meg a ciklus alatt a politikát, az ő felelőssége, hogy mit tud keresztülvinni. Az elnök ebbe lehetőleg ne avatkozzon bele szakpolitikai törvényjavaslatokkal. Ha volna egy egészségügyi koncepcióm, ami egyébként nincsen, nem mondanám, hogy tessék így csinálni. Mert akkor miniszterelnöknek készültem volna. Egyébként meg miért lenne jó az az elnöknek, ha ellenőrizhetetlenül módosíthatnák vagy leszavazhatnák a javaslatát?

Ha nem a szája íze szerint alakulna, vissza is vonhatná.

Igen, de az nem lenne elegáns. Az elnöknek lehetne olyan viszonya a kormányzattal, hogy elmondhassa a véleményét, tanácsait. A dolgok viszont úgy alakultak, hogy csak két tárcával van szorosabb kapcsolatom: a környezetvédelmi és a honvédelmi minisztériummal rendszeres a párbeszéd. Nem gondolom, hogy a gyülekezési törvény módosítását például nekem kellene beterjesztenem.

Pedig az alkotmányosság őreként ezt is megtehetné.

Olyankor az Alkotmánybíróságnak küldöm el az aggályaimat.

A megválasztása előtt az volt a jelszava, hogy lehet más a politika. Most mit gondol erről, közelről látva a politikusokat, és az egész rendszert?

Még nem adtam fel. Kitapasztalva az elnöki mozgásteret, még mindig merem azt állítani, hogy lehet más a politika. Nem soroltam be sem stílusban, sem eszméket tekintve a kétosztatú pártpolitikába. Három konkrét területet tűztem ki, ahol úgy gondoltam, hogy lehet valamit csinálni: a jogállamiság, a zöld ügyek, és a határon túli magyarok ügye.

Ez utóbbi nagyon komoly és súlyos kérdés, és ebben az ügyben is más politikát viszek, mint a hagyományos jobb, vagy a nem létező baloldali magyarságpolitika. Jó lenne tudni, hogy erről van-e a magyar politikai elitnek koncepciója, tudjuk-e hogy mit akarunk azzal a hárommillió emberrel, aki magyarnak vallja magát minden nehézség ellenére. Munkaerőpótléknak tekintjük őket, van-e egyáltalán valami tervünk a velük való kapcsolatról, és tudjuk-e, nekik mik az elképzeléseik?

Ezen a téren elsősorban a kormány tehetne valamit.

Mindenben a kormány tud valami konkrét lépést tenni. Az elnöki szerep csak az, amit az alkotmány előír, komoly beleszólási lehetőség ritkán adódik. Viszont bizonyos kérdéseket napirenden tud tartani az elnök, súlyt ad nekik, beviheti a közbeszédbe, elérheti, hogy napirenden maradnak. Ha például a tavaly őszt nézzük, vannak olyan szempontok, amiket nem engedek elmerülni, és ez hatással van az egész politikai életre.

A zöld ügyekben is vannak lehetőségei az elnöknek. A tárcával való együttműködésnek is köszönhetően például újra önálló lett az Őrségi Nemzeti Park, és sokkal több természetvédelmi őrt állítanak be, mint eddig. Nem volt hiába, hogy elmentem a Zengőre, ahogy elmentem a Rába hídjára is. Így fogok tenni Tőketerebes ügyében is, és szívesen elmegyek Szerencsre, ha kell. Meg fogom hívni az UNESCO-t ide a Sándor-palotába, hogy ne lehessen tönkretenni egy világörökséget képező kultúrtájat.

Össze tudtam hozni zöld ügyben a szerb és a horvát elnököt, akiknek országa nemrég még hadban állt, és a különleges természeti értéket képviselő kopácsi réten töltöttünk egy teljes napot, ahol még el van aknásítva a horvát és szerb határ. Ez nekem kötelességem, másrészt jó érzés. Amikor bejelentettem a zöld elnökök hálózatának tervét, elnéző mosolygás volt a magyar sajtóban, most már világszerte nagy visszhangja van, és követői vannak a kezdeményezésnek.

Történelmi mélyponton van a parlamenti pártok támogatottsága, miközben az ön által is képviselt ökopolitikai alternatívának nincs politikai pártja. Mit szólna egy zöld párt megjelenéséhez?

Örülnék, ha megjelenne egy zöld párt. Eddig mindig azt mondtam, hogy még nincs itt az ideje, de most olyan mértékben kiábrándult a közvélemény az itt folyó pártpolitizálásból, hogy nem tartom kizártnak, hogy megérett a helyzet egy harmadik erő megjelenésére. Erre a zöld gondolat nagyon alkalmasnak látszik, tényleg átnyúlik a táborokon, ilyen szempontból semleges. Mindenkinek húsbavágó, mert itt már nemcsak arról van szó, hogy nem lehet levegőt venni az utcán, hanem tényleg vége lesz a világnak, ha ez így megy tovább. Hiába figyelmeztet az ENSZ, meg az összes többi jelentés, ezt nem veszik nálunk eléggé komolyan.

Attitűdváltásra van szükség, tervezéssel, takarékossággal szolgálni a fenntarthatóságot. Ha erőműveket tervezünk, mert kivetítjük a várható energiaszükségletet, akkor ahhoz a Hujber kell, pedig ha ugyanezen a pénzen kicserélnénk az égőket takarékosakra, nem kellene annyi energia. Megjelenhet egy zöld párt, amelynek van elég közösségi mondanivalója, hiszen a környezetvédelem elválaszthatatlan a szociális kérdéstől.

A szegények fizetik meg a növekedés árát, nemcsak a déli országokban, itt is ők fogják, nem a gazdagok. De a zöld gondolat elválaszthatatlan az egyéni felelősségvállalástól is, itt lehet nagyon individualistának is lenni. Tehát jobboldali és baloldali, individualista és közösségi is megtalálhatja a maga kedvenc eszméjét.

Az elnöki ciklusa után vállalna egy ilyen zöld pártban szerepet?

Sohasem voltam pártpolitikus, ezért nem is vagyok való ebbe a világba, nem szeretnék és nem is tudnék pártvezér lenni. Hogy mit fogok csinálni, az ugyan foglalkoztat, de biztos, hogy nem akarok politizálni. Van tisztességes foglalkozásom, ahová mindig vissza tudok menni.