Ami nagyon terjed, az gyanús

Dávid Ibolya hangfelvétele, a legújabb megfigyelési ügy kétféle gyanút keltett: egyrészt, hogy léteznek magáncégek, amelyek titkosszolgálati eszközökkel dolgoznak, másrészt hogy az állami titkosszolgálat politikai megrendelésre dolgozik (és nem csak az állam szuverenitásának védelmében, ahogy azt az alkotmány előírja). Mindkettő törvénysértő lenne. Egyik állítást sem sikerült bizonyítani, de mindkét gyanút politikusok is erősítették. A kérdést ez a cikk sem tudja bizonyítékokkal eldönteni, ám megerősíti azt a vélekedést, hogy mindkét feltételezés inkább igaz, mint nem.

Annyi bizonyos, hogy a gyanú a rendszerváltás óta már mindkét állítással kapcsolatban sokszor felmerült. A mostani lehallgatási ügy legtöbb elemét már átélhette a magyar közvélemény: az eddigi összes kormányváltáskor bejelentette az új kormány, hogy az előző kisajátította a titkosszolgálatokat, és évek óta utalgatnak rá politikusok, hogy ez vagy az a cég valamelyik párt házi titkosszolgálata.

A szakma krémje Kádár idején kezdte

A privát szolgálatokat és az államiakat Magyarországon nem csak hasonló tevékenységük köti össze. Egy szakértő forrásunk szerint a magánnyomozók 95 százaléka az állami szférában kezdte karrierjét. Egy részük rendőr volt, mások viszont az állami titkosszolgálatnak dolgoztak. A legutóbbi botrányban főszereplővé vált UD Zrt. vezetője, Horváth József például az NBH műveleti főigazgató-helyettese volt. Természetesen nem ő az egyetlen, aki a titkosszolgálattól távozva a privát szférában is maradt a kaptafánál. Ez természetes jelenség, hiszen ehhez értenek, és igény is bőven van szolgáltatásaikra. Éppen ezért nem szokás általában sehol a világon csak úgy kirúgni titkosszolgálati embereket. Speciális tudásuk és kapcsolatrendszerük miatt akkor is veszélyesek az állami titkosszolgálati monopóliumra, ha egyébként egy új kormány elégedetlen velük.

Ez az egyik fontos oka, hogy a rendszerváltáskor csak a III/III-as osztály egy részét rúgták ki, sőt, közülük is többen a mai napig a szervezetnél dolgoznak. Egy, az ügyben járatos volt képviselő szerint igazából csak azt küldték el, akiről tudták, hogy a KGB-nek is dolgozott. Még a jobboldali kormányok is csínján bántak a régi gárdával, Kövér László volt titkosszolgálati miniszter is erősen ellenezte az összes volt ügynök és tartótisztjeik nevének megjelentetését. A régi gárda erejét jelzi Tóth András, a titkosszolgálatokat korábban felügyelő miniszter 2005-ös kijelentése, ami szerint az NBH vezetőinek 60-65 százaléka már a Kádár-rendszerben is a titkosszolgálatnak dolgozott. (Erről Tóth a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egy kihelyezett ülésén beszélt.) Ugyanakkor a szakszolgálatoknál ez az arány Tóth akkori közlése szerint 35 százalék. A szakszolgálat dolgozói jórészt azok az emberek, akik terepen vannak, vagyis akik lehallgatnak, stb. Ez arra utal, hogy a privát szféra a gyakorlati tudással rendelkezőket szipkázta el nagyobb arányban.

Tóth András

A világ sok országában törvényekkel védi magát az állam volt ügynökeitől. Szlovéniában például négy évig nem folytathat magánnyomozói tevékenységet az a személy, aki a belügyminisztériumnak vagy valamelyik állami titkosszolgálatnak dolgozott. Az ilyen összeférhetetlenségi szabályok jellemzőek nyugaton, ám Magyarországon nincs ilyen törvény.

A Kádár-kori kémelit átmentette ugyan a hatalmát, ám ebből még nem lehet azt a következtetést egyértelműen levonni, hogy kommunisták vezetik ma is a magyar szakszolgálatokat. A titkosszolgálatok egyik fontos jellemzője, hogy hosszú távra terveznek, nem csak kormányokon, hanem rendszereken is átívelnek programjaik.

A fenti elmélet magyar vonatkozását részben cáfolta egy, a szolgálatokat jól ismerő forrásunk. Szerinte Magyarországon sokszor a rövidtávú tervek mellett hiányoznak a hosszabb távú, stratégiai elképzelések.

Szintén érdekes, hogy egyik forrásunk, aki számos Kádár-kori titkosszolgálati vezetővel beszélgetett az elmúlt években, azt állította, hogy meglepően sokan lettek jobboldaliak. Talán kompenzálásból, de szeretik 89 előtti tevékenységüket úgy feltüntetni, mintha ők a KGB-től is védték volna Magyarországot. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök is ezzel érvelt, amikor kiderült, hogy III/II-es, vagyis kémelhárító ügynök volt.)

Volt kollégák

A volt titkosszolgálati emberek a magánszférában részben szakmai kvalitásaik miatt lehetnek veszélyesek. Képesek olyan tevékenységekre, amelyek Magyarországon állami monopóliumnak számítanak: a lehallgatás vagy a dokumentált megfigyelés (vagyis például felvételek készítése egy megfigyelt személyről) Magyarországon kizárólagos állami jogkör. Ahogy egy szakértő fogalmazott, a magánnyomozók hivatalosan nem tehetnek többet, mint egy feleségére gyanakodó férj. Szakértőink viszont teljesen életszerűtlennek tartották, hogy az összes magyarországi iroda betartaná a törvényt, „csak őrzés-védésből, vagy emberek követéséből ezen a piacon nem lehet megélni, főleg olyan szinten nem, amit néhány nagyobb cég keres”.

A másik visszatérő probléma, hogy a magánnyomozók hivatalosan nem férhetnek hozzá állami adatbázisokhoz. Ezek sok esetben nélkülözhetetlenek a hatékony nyomozáshoz. A volt hivatali emberek azonban szakértőink szerint kapcsolatrendszerüknek köszönhetően ezeket is képesek megszerezni. Forrásaink egyetértettek abban, hogy sok adatot kilopnak az NBH-tól a magáncégek. Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter maga is utalt erre, már a mostani botrány előtt is. A titkosszolgálatok 2007-es évét értékelve azt mondta, hogy "az illetéktelen kiszivárogtatás a minimumra csökkent" (MTI, 2008. május 23.), vagyis áttételesen elismerte, hogy a probléma valós. Jelenleg is nyomoznak, mert a gyanú szerint kémprogramokat telepítettek az NBH rendszerére.

Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter

A kiszivárogtatás – főleg volt kollégáknak – illetve a visszaélés a titkosszolgálati eszközökkel egy szakértő forrásunk szerint olyan mint a kábítószerpiac vagy a prostitúció: hiába tiltják, úgyis lesz. Éppen ezért többek szerint érdemes lenne legalizálni, és így ellenőrizhetővé tenni a magánszolgálatok tevékenységét. Nyugaton több országban is megszűnt az állami monopólium, és vállalkozások akár a személyiségi jogokat sértve is nyomozhatnak, illetve megvehetnek bizonyos érzékeny adatokat az államtól. Cserébe szigorú állami felügyelet alatt kell működniük. Ez egyes szakértők szerint nem csak azért lenne hasznos, mert végre megtisztulna a megfigyelések elég nagyra tippelt fekete piaca. Azért is jó lenne, mert az állam végre megtudná, hogy ki milyen ügyben nyomoz.

Elvi felügyelet

Persze a magántársaságok kontrollját a magyar szabályozás már most is sok tekintetben biztosítja, ám éppen az érzékeny módszerek állami monopóliuma miatt a legtöbb esetben a legfontosabb megbízások maradnak titokban.

A mostani szabályozás szerint minden magánnyomozói megbízást írásban kell rögzíteni és ezeket a rendőrség rendszeresen ellenőrzi. A nyomozati munkáról pontos naplót kell vezetni, amit szintén bekérhet a rendőrség. Így például ha az UD Zrt. valóban kapott politikai megrendeléseket, és azoknak legálisan tett eleget, akkor a rendőrség egészen pontosan tudhatja, hogy mikor kinek mit csináltak.

A törvény kizárja, hogy állami hivatalnokokat és választott tisztségviselőket figyeljenek a magáncégek:

Vagyis például Dávid Ibolya ellen legálisan biztosan nem gyűjthetett volna adatokat az UD Zrt. (állításuk szerint nem is lett az állítólagos megbízásból semmi, ugyanakkor a Csányi Sándor és Tóth János közötti kiszivárgott telefonbeszélgetéskor törvényességi aggály egyikükben sem merült fel). Egy másik hangfelvétel szerint a fideszes Demeter Ervin az NBH főigazgatójának moszkvai útjairól érdeklődött az UD vezetőjénél. Ha ez egy nyomozati megbízás része volt, akkor szintén törvényellenes, mert Laborc Sándor ellen sem lehet nyomozni a fenti törvény szerint. Érdekes, hogy a mostani botrányban ez az érv hivatalos forrásból nem került még elő. Ugyanakkor nem került nyilvánosságra semmilyen bizonyíték arról sem, hogy akár Dávid, akár Laborc ügyében vállalt-e valóban megbízást az UD.

Polipozás

A rendszerváltás kezdetétől számtalan példa van arra, hogy a pártok magánszolgálatok létesítésével vádolták egymást. Szilvássy György az UD-ügy kapcsán egyenesen polipszerű árnyék-titkosszolgálat szervezésével vádolta a Fideszt, bár bizonyítékokkal nem jött elő. Csengey Dénes, az MDF egykori politikusa már az 1989-es Dunagate-botrány kapcsán (kiderült, hogy a titkosszolgálat ellenzékieket figyelt meg) elszólta magát, hogy nem kell félni, mert nemcsak őket figyelik a titkosszolgálatok, hanem az MDF-nek is vannak informátoraik a titkosszolgálatokban.

A volt titkosszolgálati kötődésű vezetők által irányított magánnyomozó cégek sora sem az UD-vel kezdődött. A teljesség igénye nélkül idézünk fel néhány ilyen céget:

Civilben is őrzik a lángot

Az egyik első ilyen típusú cég az S-Komplex volt, amelyet Nagy Lajos, az NBH első főigazgatója (1990 március – szeptember) vezetett. A cégben benne volt a mostani miniszterelnök anyósának testvére és unokatestvére, a szintén titkosszolgálati múltú ifj. Apró Antal és Vajda József is.

Ide szokás sorolni Fejti György, egykori MSZMP KB-titkár cégét, az Alsys-2000 Vagyonvédelmi, Tervező és Szolgáltató Kft.-t is. A cég komoly megrendeléseket kapott a Magyar Postától, aminek biztonsági szolgálatát Vidus Tibor vezeti, aki a Horn-kormány idején volt az NBH főigazgatója.

Emlékezetes lehet a Protan Rt., amit Simon Sándor, az NBH 1990-94 közötti főigazgatója alapított. A cég negyedrészben birtokolta azt a Pinpoint Kft-t, ami Kövér László szerint fideszes politikusokat figyelt meg a Horn-kormány idején (erről azóta sem került elő bizonyíték). A Protánnál volt igazgatósági elnök Csatári József, aki a Horn-kormány alatt a titkosszolgálati miniszter hivatalvezetőjének helyettese volt. A cég vezérigazgatója (később tulajdonosa is) pedig az a Nagy Károly, aki a rendszerváltás idején részt vett az NBH-t megalakító bizottságban (és benne volt az S-Komplexben is).

Sokat emlegetett céget alapított Földi László is, aki az Információs Hivatal műveleti igazgatója volt, és a Nyírfa-ügy (lásd később) után került az utcára. Defend nevű cége számos állami megrendelést kapott az Orbán-kormány idején. A Defend felügyelőbizottságában néhány hónapig benne volt Vidus Tibor, az NBH 95-98 közötti főigazgatója is.

Ezekre – és más cégekre is – hajlamosak a politikusok úgy tekinteni, mint az ellentétes oldal magánszolgálatára, bár bírósági ítélet soha egyik ellen sem született, a fenti példák is csak személyes összefonódások bemutatásáról és nem tevékenységük megbélyegzéséről szólnak.

Az idén még csak nem is az UD-botrány volt az első: a Magyar Nemzet korábban arról cikkezett, hogy Kapolyi László majdnem finanszírozott egy magánnyomozó irodát, hogy nyomozzon fideszesekre Keller László államtitkár megbízásából.

Leszólnak

A politika nemcsak a túloldal magánzóit szokta politikai (tehát tiltott) nyomozással vádolni, hanem rendszeres, hogy az új kormányok elődjeiket támadják állami megbízásra adott politikai megbízásokkal.

Bizonyos szintig természetes, hogy az állami titkosszolgálatok politikai megrendelésre dolgoznak, hiszen politikus (általában egy tárca nélküli miniszter) irányítja őket. A vezetőket motiválja a jó viszony a kormánnyal, hiszen ez garantálja a megfelelő költségvetési támogatást (új felszerelés, több munkatárs, fizetésemelések stb.). Illetve eddig az összes új kormány új vezetőt állított néhány hónapon belül az NBH élére, bár egyáltalán nem minden esetben került az utcára a régi vezető (Dobokay Gábor (főigazgató 1998-2002) és Zsohár István (2002-2004) is vezető beosztásban maradt).

Révész Béla, titkosszolgálatokat kutató politológus, a szegedi egyetem tanára szerint a politikai áthallások tetten érhetők már az NBH saját évkönyveiben is. Érdekesnek tartja például, hogy az Orbán-kormány idején a gyanús szervezetek közé bekerültek a globalizáció-ellenes újbaloldali csoportok, majd később ezeket már nem emlegetik az évkönyvek. A baloldal visszatérésével viszont bekerült az elhárítandó témák közé a gyűlöletbeszéd, igazodva az új kormányzat retorikájához.

Demeter Ervin azzal vádolta a kormányt, hogy manipulálja a titkosszolgálatokat

A mostani UD-botrányban Demeter Ervin (Fidesz) egyértelműen azzal vádolta a kormányt, hogy manipulálja a titkosszolgálatokat, de sok ilyenről hallhattunk már korábban is. Nikolits István, a Horn-kormány egykori titokminisztere azzal állt elő, hogy az Antall-kormány idején több mint 700 illegális környezettanulmányt készített a szakszolgálat. Ez azt jelenti, hogy olyan emberek kapcsolatrendszerét és életmódját térképezték fel, akikre nem volt törvényi felhatalmazása a szolgálatoknak. Köztük volt néhány politikus is (állítólag például a későbbi kisgazda honvédelmi államtitkár, Homoki János), de információink szerint kormánypárti politikusok személyes kíváncsiságát is kielégítette akkoriban a titkosszolgálat. Így készült például környezettanulmány egy volt MDF-es miniszter volt üzlettársáról, akivel éppen perben állt, illetve egy KDNP-s képviselő lánya udvarlójáról.

Hírhedté vált a Nyírfa-ügy is, amikor az MSZP attól tartott, hogy fideszes megbízásra gyűjtött adatokat a titkosszolgálat MSZP-s politikusokról az 1998-as választások előtt. Később az ezzel foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottságot Horn Gyula szerette volna leállítani, mert úgy tűnt, hogy inkább egy helyi ügynökök túlbuzgósága miatt kerültek jelentések a kelet-magyarországi politikai elitről is az aktákba - a Nyírfa-művelet valódi célja a határmenti orosz-ukrán szervezett bűnözés felderítése volt. Földi Lászlót, a Nyírfa fedőnevű akciót vezető műveleti igazgatót kirúgták, de a bíróság felmentette a vádak alól.

Az Orbán-kormány is bejelentette, hogy magáncégek segítségével a titkosszolgálat megfigyelte politikusaikat, ám később erről az ügyről sem derült ki semmi konkrét.

Kevés eset volt, amikor hivatalos vizsgálat kiderítette, hogy a szolgálatok jogtalanul dolgoztak politikai megrendelésre (utoljára az Antall-kormány idején végzett környezettanulmányok esetében). Ám a szakszolgálatokat jól ismerő forrásunk azt mondta, hogy előfordult már, hogy egy kormány kihasználta a titkosszolgálatokat politikai céljaik elérésére. Ez messziről nézve könnyűnek látszik, hiszen a szakszolgálatok működése elég titkos ahhoz, hogy a közvélemény ne tudja ellenőrzi. Valójában azonban ilyen esetekben is konspirálni kell, mert az operatív intézkedésekhez felhatalmazás szükséges és jelentési kötelezettség is van, nem lehet csak úgy ráállítani az állami apparátust akárkire. Az elvben szigorú szabályozás miatt érvelhetett Hack Péter alkotmányjogász amellett, hogy ha az NBH-tól származik a Dávid Ibolya-fél hangfelvétel, akkor az csak törvénytelenül kerülhetett nyilvánosságra: ha folyamatban lévő nyomozáshoz vették fel Csányi és Tóth beszélgetését, akkor azért nem lehet kiadni, ha lezárt ügyről van szó, akkor pedig azért nem, mert meg kellett volna már semmisíteni.

Katona Béla

Politikusokat persze figyelhet az állami titkosszolgálat valós fenyegetettség miatt legálisan is. Katona Béla, egykori titokügyi miniszter 1995-ös lemondása után azt mondta a Magyar Nemzetnek, hogy „a hidat már leverték a politika és a szervezett bűnözés közé”, és ezzel komoly találgatásokat indított el akkor, de soha többet nem hozta szóba a témát.

Utoljára Orbán Viktor állt elő azzal, hogy őt lehallgatják. Már tavasszal utalt rá, hogy nincsenek titkai, mert évek óta abban a tudatban él, hogy politikai ellenfelei úgyis lehallgatják, majd most október elején mondta azt a Blikknek, hogy kész gyűjteménye van poloskákból, amiket a biztonsági szakemberei találnak rendszeresen irodájában. Egyik szakértőnk szerint ezen csak mosolyogni lehet: ma már senki sem használ olyan elavult technikát lehallgatáshoz, amihez fizikailag jelen lévő eszközt kell beépíteni egy irodába. Szerinte Orbán vagy félrevezette az embereket, vagy őt vezették félre biztonsági szakértői, újabb megbízás reményében.

NBH-sok a Kossuth téren

Többek között Balog Zoltán fideszes politikus is többször utalt rá, hogy a zavargásokat keltő jobboldali szervezetek lehet, hogy titkosszolgálati provokációra aktivizálódtak. A TV-ostrommal kapcsolatban is sokakban él a gyanú, hogy az egészet a titkosszolgálatok szervezték, hogy elvegyék a figyelmet az őszödi beszédről, illetve alapot teremtsenek a későbbi brutális fellépésre, és a későbbi kormányellenes tiltakozásokat összemoshassák a zavargásokkal.

Az MTV ostroma

Ebben az ügyben az általunk megkérdezett szakértők nem akartak találgatni, ám egy érdekes példatörténetet azért megismerhettünk: a 20-as években az illegális kommunista párt kispesti szervezetét a Horthy-rendszer titkosügynökei alapították, akik egymásról sem tudták, hogy fedett személyek, és szorgalmasan jelentgettek egymásról. Az operatív feladatok lényege azóta sem változott: a titkosszolgálatoknak nemcsak a megfigyelés a feladatuk, hanem a beavatkozás is. Beépülnek és adott esetben alakítják az események folyását. A titkosszolgálatok számára nem az a siker, ha leültetnek embereket mondjuk az alkotmányos rend megsértése miatt, hanem akkor elégedettek, ha lehetőség szerint még feljelentésig sem jut el egy ügy, a veszélyes kezdeményezéseket már az előtt szétzilálják, hogy az eljuthatna valódi tettekig. Ehhez pedig belső bomlasztásra lehet szükség. 1963-tól így működött a kommunista belső elhárítás is, a hatalom célja az volt, hogy minél kevesebb államellenes ügy jusson bírósági szintre – ellentétben a korábbi időszak akasztás-centrikus gyakorlatával. Mint láttuk, e konszolidált Kádár-kor szakértői jelenleg is befolyásos pozíciókban vannak a szolgálatoknál, feltételezhetjük tehát, hogy a módszerek sem változtak. Így egyáltalán nem kizárt, hogy a mostani szélsőséges csoportosulások egy része eleve állami konspirációból született.

Hogy a radikális csoportokba beépültek a titkosszolgálatok, azt elismerte az NBH előző főigazgatója, Galambos Lajos is. Friderikusz Sándor az ATV-ben ezt kérdezte tőle 2007 februárjában: „Önök az információkat elsősorban úgy szerzik, hogy ezen szervezetekbe az embereiket beépítik, és akkor ők jelentéseket tesznek, majd a jelentések nyomán, amelyeket a megfelelő, mint mondta, szerveknek továbbítanak, majd értékelik is, hogy mennyire veszélyesek ezek?” Galambos pedig így kezdte a válaszát: „Így van.”

A hírek fonákja

A titkosszolgálatok másik fontos eszköze a dezinformálás, megtévesztés. Éppen ezért minden velük kapcsolatos hír eleve gyanús. Ha érdekeik úgy kívánják, akkor a szolgálatok a sajtón keresztül a közvéleményt is igyekeznek befolyásolni, akár politikai kampányokba is beszállva. A rendszerváltás előtt például a magyar titkosszolgálat aktívan befolyásolta az osztrák választásokat, az NDK Stasija pedig a francia politikát is, hogy közvetve így hassanak az NSZK-ra.

Egy informátorunk arra figyelmeztetett, hogy ami nagyon terjed, az gyanús. "Aki csepegtet, az hazudhat is" - mondta. "Van, hogy tudatosan megy a habosítás", és ezt szerinte annak fényében is különösen meg kell szívlelni, hogy külföldi szolgálatok is aktívak Magyarországon. Így a magyar közvéleményt is manipulálhatják ebben érdekelt kormányok szolgálatai. Nem tartotta kizártnak, hogy a közelmúltban előfordulhatott ilyen például a Nabucco- és ezzel rivális Déli Áramlat gázvezetékek ügyében.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!