Natália
-3 °C
7 °C

Starsky és Hutch a mutyiban

A világhírű nyomozópáros ezúttal annak járt utána, hogy hol és kikkel ebédelnek a köztársaság politikusai. Miután Gyurcsány Ferenc cégének klubja bezárt, már nemcsak a fideszes, hanem a szocialista politikusok is új helyek után néztek. Starsky és Hutch most a franciás Biarritzban, az absztrakt Majd Leonardban és a gulyáskommunista fehér házi menzán járt. Folytatás következik.
Az előző rész tartalmából: A szocialista Starsky és Hutch bemerészkedik a köztársaság sportminiszterének egykori vállalatának székházába, ahol egy, a külvilágtól elzárt képviselői klubot találnak. A kakasülőről lesik meg az öltönyösök világát, olyan kifejezések ütik meg a fülüket, mint "költségvetési csatározás", "ellenzéki indítvány", "megfontolásra érdemes". Találkoznak Kálmánnal, őfelsége pincérével, aki elnéző a két szakadt zsaruval szemben, de finoman értésükre adja, hogy az ilyen alakoknak a szemközti Borsodi Sörözőben lenne a helyük.


Hutch fegyvere a fényképezőgép
A fehér sávval díszített tűzpiros Torino csikorogva fékez a Szalay utcában. Starsky és Hutch majdnem két éve járt erre. Nyomozásuk félsikerrel járt. A köztársaság sportminisztere ma már miniszterelnök, a képviselői klubot bezárták, Kálmánról semmi hír. Hutch bemerészkedik az épületbe, hátha titkos fegyverraktárra, pedofilos vetítőteremre, szocialista kéjtanyára bukkan. Starsky, minden eshetőségre felkészülve, bőgő motorral vár odakint. Átkozottul hosszúnak tűnik az a tizennégy másodperc, amíg Hutch odabent van.

"Kipakolták a helyet" - mondja el egy szuszra az autóban Hutch, de mire a mondat végére ér, már a Képviselői Irodaház - rezsimváltás előtti nevén Fehér Ház - előtt fékeznek.

Tigrissel játszó kecskegidák

A köztársaság politikusai ebben az épületben szeretnek legjobban ebédelni. Az árak a régi időket idézik, amikor még élt az Öreg. Leves, főétel, saláta, tartár, üdítő alig valamivel több, mint ötszáz forint. Hutch összefut régi ismerősével, aki Szitka Péterként mutatkozik be. Starskynak néhány másodperc alatt beugrik, hogy a "Bár még csak három napja tart a kánikula, a Fidelitas vezetőinek bizonyára az agyára mehetett a hőség" vagy a "Szánalmasnak és elfogadhatatlannak tartjuk azt a hecckampányt" kezdetű pártközlemények szerzőjével szürcsölheti a levest egy asztalnál.


Baráti árak a fehér házban
Szitka köp a nyomozóknak. A legtöbb képviselő - ha nincs plenáris ülés - itt ebédel, amúgy a parlament vadásztermét választják. A megszűnt képviselőklubot - a Majd Leonard és a Biarritz mellett, ezekről még szó lesz - az országházban egy titkos vendéglő pótolja. Létezéséről még a politikusok közül sem tud mindenki. Starsky és Hutch beleborzong.

A Fehér Ház étterme különben elég kicsi, az állam fizetett szolgái egymást tapossák és csúcsidőben percekig is tálcával a kezükben kell állniuk, míg valaki befejezi az ebédjét. A kép ezt leszámítva idilli, olyan, mint a Jehova tanúi szórólapján a tigrissel játszadozó kecskegidák. A fideszes Sió László kisfiára még a szabad demokrata Kiss Zoltán is mosolyog, a honatyák nem dobálják egymást kenyérgalacsinnal, hogy a köpőcsövezésről ne is beszéljünk.

Senki nem nevet

Amikor a nyomozók az utolsó szelet cukkinivel is végeznek, megegyeznek abban, hogy ez a hely nem alkalmas a rejtőzködésre, a simliskedésre hajlamos képviselők máshová járnak. Irány a Balassi utcai Majd Leonard, félúton a fehér ház és a parlament között.


Majd Leonard a túloldalon
A falon absztrakt festmények lógnak, értékük megállapítására nem vállalkoznak. Hutch cégadatokat húz elő a bőrdzsekijéből, és szó nélkül leteszi az elképedt Starsky elé. A Majd Leonard alapítói között volt Presser Gábor. A Megasztár-zsűritag egyik daláról nevezték el a vendéglőt. " S a zeneszerzők mosolyognak, de senki nem nevet / Leonardra gondolnak... a kávé hűl, a füst remeg. / Majd Leonard... / Majd Leonard..."

Ma már a Láng Holding a többségi tulajdonos. Starsky az emlékei között kutat: "A Láng Holding azé az Erdős Ákosé, akinek a cége megvett egy korábbi Gyurcsány-céget, ezért a köztársaság jobboldalának politikusai és lapjai előszeretettel titulálják a kormányfő üzlettársának, de egy minapi jogerős ítélet kimondta, hogy nem az."

Ideges ex

Húsz perc alatt egy közepesen ismert publicistával és a Nemzetbiztonsági Hivatal üzleti ebédre érkezett munkatársaival találkoznak. Nem véletlen, a Majd Leonard imázsához hozzátartoznak az ismert emberek: "Elhelyezkedéséből adódóan kedvelt törzshelye képviselők, politikusok, üzletemberek és neves közéleti személyiségeknek" - csalogatja a sznobokat a vendéglő önreklámja, internetes vendégkönyvükben megtalálható Pálinkás József volt oktatási miniszter tanáros bejegyzése 2004. március 25-e késő délelőttjéről: "A honlapról nem derül ki a nyitva tartás!"


Simon Gábor és valaki. Hutchnak gyanús
Szerencsésebb napokon Starskyék volt főnöke, Pintér Sándor ex-belügyminiszter ad itt üzleti ebédet vagy Rudi Zoltán televízió-elnök tart háttérbeszélgetéseket. A pohár sör és a paradicsomlé kilencszáz forint.

Srégen, az először 1938-ban megnyitott Biarritz Kávéházba tér be Starsky és Hutch. A kitűnő konyhát és az elegáns kiszolgálást hamarosan megkedvelte a zsidótörvényeket éppen akkoriban megszavazó képviselőház, majd hatvan éves szünet következett. (Majd Biarritz - szóvicc 1945-ből.)

Mintha félne

"A Horthy-korszakkal semmiféle kontinuitás nincs" - mondta Starsky, aki maga is meglepődött a szavain. Hutch nem figyel rá, inkább komoly képpel a bárpult felé tereli társa tekintetét. Igazi nagyhal akadt a horgukra: Simon Gábor MSZP-s választmányi elnök ül egy vállalkozó külsejű vállalkozóval, aki időnként idegesen megtapogatja farzsebét, mintha attól tartana, hogy ellopják a pénztárcáját. "Mutyizás" - mondja ki Hutch könyörtelenül az ítéletet, mire Starsky a sajtótörvénnyel hűti le a fölhevült nyomozót.

Színlelnek

Starsky és Hutch innen gyalog közelíti meg a parlamentet, mert az FBI takarékossági okokból napi negyven kilométer autóhasználatot engedélyez. A kapunál a köztársasági őrezred katonái állják útjukat, és arra hivatkozva, hogy nincs plenáris ülés, nem engedik be a zsarukat. "Biztos?" - tesz egy kétségbeesett próbálkozást Hutch. "Biztos" - mondja gúnyosan az őr a világhírű párosnak. "Hát, akkor majd visszajövünk, ha lehet" - színlel meghátrálást Starsky.

(Folytatása következik.)