A Surányi-ügy

Orbán Viktor a CW Bank hiányáról szóló tavaly őszi kijelentése óta kérdéses, hogy az MNB elnöke kitölti-e 2001-ig szóló mandátumát, vagy esetleg a ránehezedő nyomásnak engedve lemond megbízatásáról. Az ÉS cikke a látszólag szakmai vita - egy bank veszteségének okai - hátterét vázolja fel: a jelenlegi jegybankelnök és a kormányfő évtizedes személyes kapcsolata, személyiségük, sérelmeik és csalódásaik adnak magyarázatot a ma már szemben álló felek cselekedeteire.

Surányi György sokak számára a független magyar szakértő típusa, aki független szakemberként tevékenykedik az ország érdekében. Ő maga is ezt a vélekedést erősít, holott részt vett több '90-es évekbeli csoportosulásban, akcióban - többek között aláírta a Demokratikus Chartát, egyik kidolgozója volt a Fidesz gazdasági programjának 1992-ben, és síkra szállt Horn Gyula mellett a legutóbbi választási kampányban.

A jegybankelnök "egyszerre akarja fenntartani a független értelmiségi-szakértő státusát és annak lehetőségét, hogy a háttérben egyfajta szürke eminenciásként, királycsinálóként beleszóljon a politikába" - állítja az ÉS cikkírója a megkérdezett Surányi-hívők és -kritikusok véleményére hivatkozva. Sokak szerint Surányi hajlamos beleártani magát politikai ügyekbe. Barátai ezzel valamint elhivatottságával és önhittségével magyarázzák gyengeségét a politikai konfliktusokban.

Az MNB jelenlegi elnökének meggyőződése, hogy az intézmény vezetésére való, és ezt teljesítményével bizonyította. A magyar bankárok között azonban egyre többen elégedetlenek Surányival, azt tartják, hogy eljárt már felette az idő. Bíráló szerint jó válságmenedzser, ám a gazdasági növekedés kezelésére nem alkalmas. Egyesek szerint a liberális közgazdásznak tartott Surányi lelek mélyén megrögzött etatista, aki szerint a központi banknak komoly szerepe van a piac megregulázásában és annak ellenőrzésében - állapítja meg a cikk.

A politikával kacérkodó Surányi jól ismerte már korábban is Orbánt. A CIB társ-vezérigazgatójaként 1992-93-ban a Fidesz-vezér egyik legbizalmasabb tanácsadója volt. Az 1991-ben az MNB éléről távozó Surányi ekkor a fiatal demokratákban látta a bíztató jövőt, Orbánnal órákat beszélgetett a gazdaság helyzetéről.

Kapcsolatuk akkor vett fordulatot, amikor a pártelnök a gazdaság állami eszközökkel történő megerősítését kezdte vallani, ekkor Surányi kihátrált a Fidesz mögül. Orbán számára minden bizonnyal korábbi tanácsadójának 1995-ös döntése okozta a nagy törést. Ekkor ugyanis Horn Gyula az MNB éléről "önként" távozó Bod Péter Ákos utódlására kérte fel Surányit. Orbán már azt is nehezményezte, hogy egykori bizalmasa nem kérte ki véleményét. A "szenvedélyes monetarista élete legnagyobb kihívása előtt állt: kitudja-e vezetni az országot a pénzügyi csődből?" Orbán végül beszélt Surányival és arra kérte, hogy ne fogadja el Horn ajánlatát, azt ígérve, hatalomba jutva tőle is megkapná a kinevezést. Surányit azonban ezek az érvek nem tántorították el, a pártelnök pedig árulásként értékelte a poszt elfogadását.

Az MNB konszolidációt menedzselő elnöke 1998 tavaszán döntött úgy, hogy Horn mellé áll. Ekkor az MSZP elnökének megbízására - egy jegybankvezértől szokatlan módon - az MNB apparátusával elemzést készített a Fidesz gazdasági programjáról. Ezzel megsértette a központi bank függetlenségének és semlegességének elvét.

Orbán Viktor kormányra kerülése komoly fenyegetést jelentett Surányi számára, hiszen a miniszterelnököt már 1998 májusában is nehezen lehetett meggyőzni, arról hogy a hatalom birtokában ne tervezze az MNB elnök azonnali menesztését. Erre a pénzügyi szféra minden bizonnyal érzékenyen reagált volna, ezért tanácsadói elképzelhetetlennek tartották Surányi távozását.

A CW Bank hiányának megemlítése indokolt volt mégis eseteleges Orbán Viktor részéről - állapítja meg az ÉS cikke. Indokolt, mivel 70 milliárd forintról volt szó, esetleges azonban azért, mert '98 májusában Surányi már tájékoztatta őt és a pénzügyminisztert a bécsi CW ügyéről, akik egy közös nyilatkozatuk szerint kellő mélységben megismerték a kialakult helyzetet és az MNB jelenlegi vezetését a bank helyzetéért sem erkölcsi, sem szakmai felelősség nem terheli.

Orbánt a jegybankelnök elmozdításától csak több "fordulóban" térítették el. Tanácsadói véleménye és a bankszektor képviselőivel való találkozása mellett Surányinak az Országgyűlés költségvetési bizottsága előtt tett látogatása bírhatta rá szándéka megváltoztatására. Ott ugyanis - ugyan csak két kisgazda szavazattal - de elfogadták a központi bank elnökének éves beszámolóját, ami arról győzhette meg, hogy még kormányoldalon sem teljes az esetleges elmozdítás támogatottsága. Orbán belátta, hogy túl nagy árat kellene fizetnie a Surányi elmozdításáért - véli a cikk írója.

A cikk megállapítja: "Surányi személye a pártoktól való függetlenség példája lehetett volna, ehelyett ma csupán egy vitathatatlanul magas szakmai teljesítményt és egy politikai vitáktól megcibált közéleti tevékenységet tudhat magáénak, amelyben elvesztette semlegességét". Ismét szegényebbek lettünk egy mítosszal.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!