Szalay: Banális történet az enyém

2002.09.06. 15:13
Szalay Gábor a '70-es évek végétől a '80-as évek végéig megszakításokkal együttműködött a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával - ezt maga az SZDSZ-es politikus jelentette be pénteken délután pártja székházában tartott sajtótájékoztatóján, megerősítve az Index korábbi információját. A Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára úgy nyilatkozott, csupán annyi köze volt a titkosszolgálatokhoz, hogy mint mérnök-üzletkötő alkalomadtán beszámolt arról, hogy kikkel tárgyalt és milyen üzleti ügyekben. Azonban soha nem írt alá semmiféle beszervezési dokumentumot és jelentést sem tett, éppen ezért a titkosszolgálatoktól se pénzbeli, se tárgybeli juttatást, sem pedig kitüntetést nem kapott szolgálataiért.
Szalay Gábor SZDSZ-es képviselő, a gazdasági tárca politikai államtitkára hétköznapinak és banálisnak nevezte saját történetét. Mint mondta, a tatabányai szénbányák egyik cégénél 1978-tól egy togói üzlet előkészítésén dolgozott mint mérnök-üzletkötő, ekkor kereste meg egy állambiztonsági tiszt, aki azt kérte tőle, hogy mivel "száz veszély leselkedik" külföldön egy magyar állampolgárra, jelentse ezeket.

Könnyeivel küszködve emlékezett a múltra

A politikus elmondása szerint ezt akkor elutasította, nem sokkal később azonban többen is megjelentek irodájában és az egyik közeli település hoteljébe vitték. Itt eleinte udvariasan, később egyre keményebben követelték tőle, hogy ha nem akarja, hogy pályafutása derékba törjön, akkor teljesítse a kérést. Szalay - nyilatkozata szerint - ekkor megpróbált kikecmeregni a csapdahelyzetből. Mint könnyeivel küszködve elmondta, számot vetett azzal, hogy 1945 után családját miként hurcolták meg, valamint azt is, hogy ő maga is csupán 28 éves korában kapott útlevelet. Úgy gondolta, ha teljesen ellenáll, akkor valószínűleg egész életében beosztott mérnökként kellett volna dolgoznia.

Önként és ingyen

"Lehet, hogy nem volt túl bátor tett, de viszonylag tisztességesnek mondható döntést hoztam" - mondta Szalay. Úgy határozott, hogy nem ír alá semmit, de arról beszámol, hogy például kikkel tárgyalt és milyen üzleti ügyekben. A politikus többször is megerősítette, hogy soha nem írt alá semmiféle beszervezési dokumentumot és jelentést sem tett, éppen ezért a titkosszolgálatoktól se pénzbeli, se tárgybeli juttatást, sem pedig kitüntetést nem kapott szolgálataiért.

1988-tól megtagadta az együttműködést

Elmondása szerint feltételeit elfogadták, így aztán később, körülbelül 6-7 alkalommal egy-egy hónapra Togóba utazott, ezekről az útjairól azonban érdemi információkat nem tudott adni. Ezt követően Kuvaitban volt irodavezető, de ebben az időben hosszú évekig semmiféle kapcsolata nem volt az állambiztonsággal. A '80-as évek közepén csupán egy-egy telefonhívást kapott, egészen 1988-ig, amikor csatlakozott a demokratikus ellenzékhez, később pedig a szabad kezdeményezések hálózatához.

Ebben az időben hívták fel azzal a feladattal, hogy számoljon be egy tatai MDF-ülésről, ezt azonban elutasította és lecsapta a telefonkagylót. Ezután újra megkeresték és felajánlották neki, hogy szakítsák meg az együttműködést és írjon alá egy erről szóló dokumentumot, ő azonban erre sem volt hajlandó, hiszen - mint mondta - előtte sem írt alá semmit, és most sem tette azt.

"A szóban forgó dosszié a személyemhez köthető"

Arra a kérdésre, hogy mit tud arról a sajtóban már megjelent hírről, mely szerint eltűnt egy SZDSZ-es kormánytag titkosszolgálati dossziéja úgy nyilatkozott, hogy semmit. Tájékoztatása szerint is csupán Mécs Imrétől, a vizsgálóbizottság elnökétől szerzett tudomást az elmúlt napokban arról, hogy a szóban forgó dosszié személyéhez köthető. Az Indexnek arra a kérdésére, hogy pártja vezetői kitől és hogyan értesültek az ő érintettségéről, Szalay nem tudott válaszolni.