Medgyessynek elege van a gyilkos pártokból

„Valamit elrontani egy pillanat műve, de megjavítani egy hosszú-hosszú folyamat” – idéztem, kezemben egy belső visszapillantó tükörrel, a miniszterelnök Taksonyban elhangzott szavait. Jáni, a belső visszapillantó tükör és a hozzátartozó Suzuki Swift gazdája elsápadt, mire óvatosan utaltam rá, hogy talán meg kéne javítani a sofőrülés felőli ajtót, mert macerás keresztülmászni a sebességváltón. De hát megint csak Medgyessy taksonyi beszédének egy részlete szolgált magyarázattal a helyzetre: „A szegénység bennragad a rendszerben.”

Legyen szíves levinni

Bohus kolléga a szolgálati fényképezőgéppel még abban a pillanatban örökítette meg a miniszterelnököt, amint csendre inti békétlenkedő párttársait. Félő volt, hogy a géppel nem ér vissza időre, és felmerült, hogy az Index szerkesztősége logisztikai segítséget kér a Magyar Köztársaság kormányfőjétől. „Miniszterelnök Úr! Ezt a gépet legyen olyan szíves levinni Taksonyba, ahol majd egy kollégám jelentkezik érte, és ő is lefényképezi vele magát” – mondhatta volna Bohus kolléga a döbbent politikusnak, és mielőtt átvehette volna a Panasonicot, aláíratott volna vele egy átvételi elismervényt.

„Bevallom neked, miniszterelnök úr, hogy mi komolyan vesszük az építés évét, idén például egy óvodát szeretnénk építeni” – adta át a szót a polgármester a csütörtök délutáni taksonyi fórumon. Agglomerációs településen elvész a vidéki lakossági fórum varázsa. Itt nincsenek kezet csókoló nénikék, elvtársazó nyugdíjas párttitkárok, a kormányfői látogatást életük esélyének tartó haszonleső gazdálkodók. A Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermét elvakult, ritmusra bólogató MSZP-fanok, gúnyosan vigyorgó polgári körösök, pártszimpátiamentes érdeklődők, unalmas kistérségi politikusok töltik meg.

Nagyon komolyan gondolja

Medgyessy „örömmel támogatja” az óvodaépítés ötletét, reméli, hogy „bele való is lesz”. Amúgy „egy országban élünk”, vannak különböző nézetű emberek, „ez rendben van”, vannak különböző pártállású emberek, „ezzel sincs semmi baj”, csak tiszteljük már egymást, a kutyaúristenit. Van, ahol „nulla a gazdasági növekedés”, ezért becsüljük meg magunkat. Lehet, hogy „korábban” kellett volna elkezdeni az „őszinte beszédet”, ezzel együtt „nagy tisztelettel” van „az emberek iránt".

Félidőben van a kormány, ilyenkor „nem számít az eredmény”, kivéve, ha a közönség „nem hívja le a pályáról” a vesztésre álló csapatot. Vette magának „a bátorságot kiállni és elmondani”: mást kell csinálni. Amúgy „becsüli” az embereket, „különösen az egyszerű embereket”, minél egyszerűbb, annál jobb. „Nagyon komolyan” gondolja, tényleg „nagyon komolyan” gondolja, hogy mást kell csinálni.

Szakmát tanulni, tanulni, tanulni

„Mi a modern Magyarország?” – teszi fel a kérdést a szónok. Ilyenkor „mindenkinek meglódul a fantáziája” (Suzukit látok magam előtt, a sofőrülés felől is be lehet szállni). Ausztriában „zöldebb a fű”, nincs graffiti. Nekünk is fel kell készülnünk: „"három-négy évente kell szakmát tanulnunk”.

Rossz az ország közérzete, mert „megosztottság van és gerjesztett konfliktus”. Meg „gyilkos, egymást eltaposni vágyó pártok” vannak, fúj. A tévében például „mindig az erőszakot mutatják, ezek felvételek össze vannak válogatva egy válogatáskazettára”, de nem akarja bántani a tévéseket, mert „biztos itt vannak, de ha nincsenek, akkor jobb”. Ezért jár „mostanában sokat emberekkel találkozni, mert a pártokkal”, nem tudja magát „megértetni”. Így volt ez „tegnap is”, amikor „elemi erővel tört fel az emberekből: miért ne lehetne közös lista?”

A végén kérdezni lehetett. Tudakolták, hogy az ügyészséggel nem lehetne-e valamit csinálni. Valamint: a baloldaliak is polgároknak érzik magukat. És még: legyen közös lista. Utóbbi elemi erővel tört fel.

Hazafelé rájöttem, hogy a belső visszapillantó tükör amolyan úri huncutság, a bal oldali külső tükör – a jobb külső régóta rossz – untig elég. Ahogy Medgyessy fogalmazott: „a realitásokkal kell számolni”.