Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Hazatért az utolsó magyar hadifogoly

2000.08.11. 23:52
Hatalmas tömeg, újságírók, fotósok, önként jelentkező rokonok, volt hadifoglyok és kíváncsiskodók fogadták a péntek este tíz óra után Ferihegyre érkező Tamás Andrást. Az utolsó magyar hadifogoly ötvenhárom évet töltött egy Moszkvától ezer kilométerre fekvő elmegyógyintézetben, amíg tavaly decemberben felfedezték, és nyolc hónappal később Magyarországra hozták. Soha nem említette, hogy haza akar jönni.
Tamás András
Újra itthon
Körülbelül negyven újságíró és mintegy kétszáz civil várta, hogy szemtanúja lehessen, ahogy a hetvenöt esztendős Tamás András, az utolsó oroszországi magyar hadifogoly több mint ötven év távollét után hazaérkezik feltételezett hazájába. Sokan vidékről jöttek fel, mert régen elveszetnek hitt rokonukat vélték felismerni benne, sokakat csak a kíváncsiság hajtott ki e késői órában a repülőtérre. A tömegben egy volt oroszországi hadifogoly saját kiadású könyvét kínálta, és a Hadifogoly Híradó legfrissebb számát osztogatta. A sajtó munkatársait a gép landolását követően megkérték arra, ne tolakodjanak, ne erőszakoskodjanak az érkezés pillanataiban, mert a moszkvai indulás már igen megviselte az idős embert.

A fotósok lerohanták Tamás Andrást

Ennek ellenére az érkezés utáni pillanatokban elszabadult a pokol a repülőtéren. A fotósok és operatőrök egymást taposva rohantak, hogy minél közelebbről és minél jobb felvételeket készítsenek a tolószékben ülő, ijedt idős emberről. Tamás Andrást kísérői alig tudták eljuttatni a mentőautóig, amellyel azután a kórházba szállították.

Tavaly decemberben figyelt fel rá egy szlovák orvos

Tavaly decemberben játszott le egy felvételt az orosz televízió, egy körülbelül hetvenöt éves férfiről, aki több mint ötven esztendeje él egy elmegyógyintézetben, és semmilyen nyelven nem tud, csak magyarul. A riport azt követően készült, hogy egy magyarul tudó szlovák orvos a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben felfigyelt az olykor értelmes magyar szavakat mondó Tamás Andrásra.

Törölték a nyilvántartásból

A meglévő dokumentumok szerint Tamás András 1945. január elsején került a 157-es orosz hadifogolytáborba. Ott minden bizonnyal megbetegedett, és átkerült egy fogolykórházba, ahol 1947-ben elborult az elméje. Ezután törölték a hadifogolytábor nyilvántartásából, és így lehetséges az, hogy nem tért haza a többi magyar fogollyal. Ezután ötvenhárom évet töltött a Moszkvától mintegy ezer kilométerre fekvő kotyelnyicsi elmegyógyintézetben, amíg fel nem figyelt rá a szlovák orvos, majd az orosz és a magyar sajtó. Egyetlen meglévő igazolványában magyar katonaként szerepel.

Csak magyarul beszélt

Veér András
Tamás Andrásnak nincsenek memóriazavarai, bár a legutóbbi ötven esztendőre nemigen emlékszik
Júliusban Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgató főorvosa megvizsgálta Tamás Andrást, és ennek alapján arról számolt be, hogy a beteg korábbi pszichózisa gyakorlatilag megszűnt, viszont magas vérnyomása van és érszűkületben szenved. Veér azt is elmondta, hogy Tamás Andrásnak nincsenek memóriazavarai, bár a legutóbbi ötven esztendőre nemigen emlékszik Veér szerint minden bizonnyal a Trianon utáni Csehszlovákiában, pontosabban Túrócszentmártonban született, és a II. világháborúban a magyar hadseregben szolgált, amikor fogságba esett. Csak magyarul tud kommunikálni, se szlovákul, se oroszul nem beszél. Az egyetlen szó a da, amit megtanult az ötven év alatt. A magyar hatóságok többek között ezzel indokolták, hogy Tamás Andrásnak haza kell térnie, és meg kell kapnia a magyar állampolgárságot. Az utolsó magyar hadifogoly hazautaztatását ezután az egyik legnagyobb magyar gyógyszergyártó cég vette kézbe.

Nem tudni, haza akart -e jönni

Tamás Andrást a repülőtérről kórházba szállították, majd két hónapig a Veér András vezette pszichiátrián fogják kezelni. Kipótolják a fogait és megkapja a hőn áhított lábprotézist is, amelyet mindig emlegetett. Három évvel ezelőtt ugyanis üszkösödés miatt az egyik lábát szinte teljesen amputálni kellett. Hogy haza akart-e térni Magyarországra, nem tudni. Tamás András erről soha nem beszélt.