Jolán
-1 °C
7 °C

1990: Németh Miklós bejelentése egy fegyveres puccskísérletről

2008.03.02. 09:21
46 hozzászólás

Igazi politikai bombát robbantott Németh Miklós miniszterelnök az első szabad országgyűlési választás előtt pár héttel, amikor 1990. március 2-án, az ellenzéki pártok lehallgatási botrányáról szóló vita közben szót kért a Parlamentben. Előbb szabadkozott, hogy nemcsak a honvédelmi minisztérium, hanem a belügy átalakítását is meg kellett volna kezdeni, mert akkor - hiába ígérte ennek az ellenkezőjét a belügyminiszter - nem gyűjtöttek volna törvénytelenül adatokat pártokról még 1989 végén is.

Majd rátért arra, hogy minden országnak vannak védendő titkai és érdekei. Előfordult például, amikor a titkosszolgálat jóvoltából megelőztek egy-egy hozzánk látogató államfő elleni előkészített merényletet.

Németh beszámolt arról is, hogy három alkalommal ő maga adott utasítást a Belügyminisztériumnak, hogy "figyeljenek". A Nagy Imre-temetést megelőzően, amikor őt is megfenyegették, mégpedig "K"-vonalon, amihez kevesen férnek hozzá, hogy Király Bélával együtt agyonlövik, ha el mer menni a temetésre. Másodszor október 23-a előtt.

A harmadik eset ismertetése előtt pedig elővett és meglobogtatott egy levelet. A Parlament jegyzőkönyve szerint a következőket mondta:

"A Minisztertanács egyik ülésén novemberben, november elején az a szokás járja köztünk, hogy amikor már befejeztük a napirendeket, akkor sorban megyünk, és a miniszter urak, illetve a miniszter asszony, ő szokta kezdeni, elmondják az olyan típusú bejelentéseket, információkat, amelyeket jó, ha a kormány tagjai tudnak. Nos, végigmegyünk, eljutunk az ipari miniszter úrhoz, az ipari miniszter úr bizonyos jelzéseket ad azzal kapcsolatban, hogy az országban itt-ott, üzemeknél, egyes nagyvállalatoknál mintha tudatosan termelési zavarok keltésére törekednének egyesek, mindenekelőtt az energiaszállításban, közszolgáltatásban. Én a Minisztertanács ülésén aznap reggel 9 óra előtt kaptam egy telefont, X. megye megyei tanácselnökétől, hogy X. Y. föl fog engem keresni, és nagyon kér, hogy szánjak rá öt percet.

Tekintettel arra, hogy súlyos kérdések voltak a kormány napirendjén, nem tudtam fogadni, de az illető valóban feljött Budapestre, mikor a Minisztertanács ülésének úgy este fél nyolc tájt vége volt, az asztalomon egy zárt boríték volt. Az ember az ilyen leveleket nem dobálja el. Az illető X. megye tanácselnöke azt írja nekem, hogy Kedves Miklós, X. Y. jelentkezik nálad, ha igaz, élet-bevágó információkkal. Nagyon kérem, szánj rá néhány percet, aláírás. Kibontottam, és mivel nem tudtam fogadni az illetőt, a levelét is itt szeretném felolvasni.

Kelt '89 november kettő, hely, megye nem érdekes. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ma reggel 6 óra 50 perckor megkerestek a következő információval. Az MSZMP - nem szeretném, ha kevernék - volt vezetői más lehetőséget nem látnak a folyamatok visszafordítására, mint a fegyveres hatalomátvételt. Ehhez megnyerték a nagyvállalatok vezetőit. Zavart kívánnak kelteni az anyag-, víz-, energiaellátásban - itt csengett össze érdekes módon az ipari miniszter úr Minisztertanácson elmondott információja -, ezzel a nagyüzemi munkásság elégedetlenségét kiváltják. Ezt követően a kormány vezetőit letartóztatják. Csehszlovák és román katonai segítségre számítanak. Az információ forrása egy X. városi nagyvállalat vezérigazgatója, aki látszólag együttműködést ígért. Mármint a szervezettel. Vegye komolyan bejelentésem, alá nem írom, de személyesen hoztam a levelet nagyon nagy tisztelettel és aggodalommal."

A Népszabadság másnapi parlamenti tudósítása szerint:

"Amikor Németh Miklós a belbiztonsági szervezet szükségességét igazolandó érvéként az MSZMP fegyveres puccskísérletét is megemlítette, egy pillanatra döbbent csend lett a teremben, s bizony több tekintet is megakadt Berecz János elsápadó arcán. Megkérdeztük: tud-e valamit a puccskísérletről? - Valamiféle célzást egyszer hallottam róla, de képtelen, tébolyult ötletnek tartottam, s nem foglalkoztam vele. Németh Miklósnak persze kénytelen vagyok elhinni, hogy volt valahol efféle kezdeményezés, de felelősségem tudatában ki merem jelenteni, ehhez az MSZMP vezetésének semmi köze. Azért is kértem a miniszterelnök után nyomban szót, mert egy ilyen rögtönzött kijelentés olyan beláthatatlan következményekkel járó lavinát indíthat el, amelyet egyetlen jóérzésű, felelős ember sem kívánhat. Megismétlem: még a gondolata is képtelenség annak, hogy az MSZMP effélét kezdeményezzen."

A parlamenti felszólása után egy nappal, egy sárospataki választási rendezvényen Németh Miklós a Népszabadság beszámolója szerint a puccskísérletre vonatkozó kérdésre reagálva felmutatta azt a levelet, amely hetek óta mindig nála van. Elmondta, hogy ebben a levélben név és dátum is van a tények leírásán kívül. Arra a kételyre, hogy nem egyszerű választási fogás volt-e a bejelentés és annak időzítése (bőven benne voltak ugyanis a március 25-i választás kampányában), Németh azt válaszolta: ő ezt nem választási taktikából mondta el a parlamentben, már csak azért sem, mert - bár a szocialista párt és a Néppárt támogatásával -, független jelöltként indul a választáson.

Valaki fölvetetette, hogy az eddig meglévő bizonyíték már elég lenne a vádemeléshez. Németh erre azt felelte, hogy szándékában van megkérdezni az informátort: vállalja-e a nyilvánosságot, mert ő anélkül nem adja ki az illető nevét. Mindehhez hozzátette: reméli, hogy rövidesen megnevezheti legalább a szóban forgó megyét. Elhangzott az is, hogy a puccsisták abbahagyták az előkészületeiket, amikor észlelték, hogy szándékuk nem maradt titokban.

Németh a Népszabadság tudósítójának azt mondta, hogy eredetileg nem állt szándékában nyilvánosságra hozni ezt az esetet, a Parlamentben azért szólalt fel, mert "megszólítatott", s beszédét ott helyben rögtönzöte. Az ominózus levelet pedig magánál hordja, mert - mint mondta - nem bízik senkiben.

Az ellenzéki pártok azonnali viszgálatot követeltek. Az MDF szerint Németh Miklós bejelentése ügyes politikai fogás volt, ám a párt nevében reagáló Raffay Ernő szerint fontos dolgokról nem beszélt a miniszterelnök.

"Például arról sem szólt, hogy a majdnem egy évvel ezelőtti kaszópusztai vadászaton belügyes és honvéd tábornokok, illetve akkori MSZMP-politikusok hogyan szőttek tervet a fegyveres katonai hatalomátvételre. Erről nekem, mint az MDF honvédelmi munkacsoportja elnökének eléggé pontos információim vannak." 

(Raffay később honvédelmi államtitkárként azt jelentette be, hogy egy vidéki útja során merényletet kíséreltek meg ellene a bal első kerék rögzítőcsavarjainak meglazításával. Az államtitkár a híradásban egy olasz antifasiszta és egy magyar Horthy-ellenes szervezet levelét ismertette vádjainak alátámasztására. A Katonai Biztonsági Hivatal vizsgálata az ügyet, de semmi nem igazolta a merényletkísérlet gyanúját.)

Az SZDSZ-ben megdöbbenésével fogadták Németh bejelentését arról, hogy a kormány tavaly ősz óta tudott puccselőkészületekről, s ezekről egészen mostanáig nem számolt be a közvéleménynek. Haraszti Miklós SZDSZ-es ügyvivő szerint sajnálatos, hogy erre a bejelentésre csak akkor került sor, amikor bebizonyosodott, hogy a kormányfő, más kormánytagokhoz és az MSZP vezetőihez hasonlóan nem a valóságnak megfelelően nyilatkoztak arról, kértek és kaptak-e törvénytelen eszközök felhasználásával szerzett információkat tartalmazó belügyi jelentéseket. A kormányfő beállításával szemben úgy véljük - mondta Haraszti -, hogy ősszel nem az országot mentette meg a puccsistáktól, hanem a puccsistákat az ország haragjától. A demokráciát csak egyetlen módon lehet megvédeni, az ellene törők nyilvános leleplezésével, a törvényes eljárások lefolytatásával. A kormány hallgatásával, a vizsgálat mellőzésével gyakorlatilag fedezte a demokrácát veszélyeztető erőket. Követeljük a puccskísérlet tetteseinek megnevezését, ellenük törvényes eljárás lefolytatását - mondta az ügyvivő.

Torgyán József, aki akkor még csak az FKGP főügyésze volt, kicsit árnyaltabb volt a téma megközelítésében, a fogalmazásban már nem annyira:

"Ha megfelel a valóságnak Németh bejelentése, akkor rendkívül súlyosan elmarasztalható azért, mert nem kezdeményezett büntetőeljárásokat azokkal szemben, akik idegen hatalom fegyveres erőit kívánták az országba behívni. Ez a mi fogalmaink szerint hazaárulás büntette, a miniszterelnöknek nem volt joga ahhoz, hogy elhallgassa az ügy felderítését. Ha viszont mindez csak választási fogás, akkor erkölcsi felelősség terheli a miniszterelnököt, mert a nép idegzetével és jóhiszeműségével ilyen játékot űzni nem lehet."

Az MSZMP a kezdetektől blöffről beszélt. Thürmer Gyula pártelnök:

"Az MSZMP konkrét tényeket vár, enélkül Németh Miklós nem vádaskodhat, mert a politika nem színház, ahol a megfelelő dramaturgiai helyzetekben szükség van nagyjelenetre. Bizonyíték nélkül olcsó választási fogásnak tekinthető a bejelentés, amely az új MSZMP lejáratását szolgálja."

Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pedig azt nyilatkozta: meggyőződése, hogy semmiféle puccskísérlet nem volt, Németh a parlamenti rögtönzéskor nem gondolta végig, hogy milyen következményei lehetnek egy ilyen kijelentésnek.

Kárpáti Ferenc volt honvédelmi miniszter a Magyar Nemzet 2001. szeptember 5-i számában nyilatkozott az esetről:

Volt idő, amikor Németh Miklós miniszterelnök a parlamentben is felolvasta, hogy Borsod megyében állítólagos szervezkedés folyik. Én ehhez még legalább tíz példát tudnék említeni. Ezek közül egy: Németh Miklós még fiatal volt, nagy élettapasztalata nem volt, ezért sok híresztelést komolyan vett. Ezen izgalmas időszak utolsó hónapjában, amikor még mi voltunk kormányon, de a választásokon már a jobboldali koalíció nyert, történt valami. A parlament ülésezett 1990 tavaszán, és szóltak, hogy menjek Németh Miklós irodájába. Elsápadva, izgatott állapotban találtam. Kérdeztem: miről van szó? Azt válaszolta: most jöttem Antall Józseftől, aki felolvasott nekem egy levelet, amit Szombathelyről kapott. A levélben az állt, hogy a szombathelyi dandártól egy harckocsizó alegység megindult Budapestre, hogy letartóztassa a győztes pártok vezetőit, egyszóval katonai puccsot hajtson végre. Én akkor megnyugtattam a miniszterelnököt. Azt mondtam, felhívom Lőrincz Kálmánt, a vezérkar főnökét, és tájékozódom. Lőrinczet arra kértem, tudja meg gyorsan, Szombathelyen milyen kiképzés folyik, a laktanyán kívül milyen erők vannak, milyen eszközökkel. Néhány percen belül visszahívott, és tájékoztatott, hogy a helyőrségben normál kiképzés folyik, a gyakorlótéren egyetlen katona sem tartózkodik. Erre mondtam Németh Miklósnak, "nyugodj meg, nincs semmi gond, igyunk erre, mert nem tudom, hogy ez a tizedik vagy huszadik rémisztgetés volt-e". Persze érthető volt ez a magatartás, abban az időben a legkisebb rezdülésre is "ugrottak" az akkori politikusok.

A jelentős külföldi hírügynökségek részletesen beszámoltak Németh bejelentéséről. Az AFP szerint például az emberek másról sem beszéltek Magyarországon, mint erről, a bejelentés valódi politikai bombaként robbant. A Rabotnicseszko Delo bolgár lap szerint ez nem volt más, mint egy MSZP-s kísérlet az MSZMP-től való elhatárolódásra, de ez nem nagyon sikerült, mert az ellenzék szemében ők átfestett kommunisták, és azok is maradnak.

Március ötödikén az átmenetről szóló, az országos listát állító pártok bevonásával tartott egyeztetésen Németh arról beszélt, hogy mivel az említett szervezkedés megszűnt, így nem voltak konkrét bizonyítékok, amelyek alapján az ügyészséget utasítani lehetett volna az ügy kivizsgálására. Éppen ezért döntött úgy tavaly novemberben, hogy nem kelt pánikot a terv nyilvánosságra hozatalával. Az Országgyűlésben pedig azért beszélt végül erről, hogy megmutassa: a titkosszolgálatok az átmenet békés jellegének a megőrzése érdekében működött, s szakembereire éppen ezért szükség is van.

Majd a miniszterelnök felkérte Nagy Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjét, hogy röviden számoljon be a szervezkedésről. Nagy viszont a miniszterelnöki gyanút korántsem igazolta. Arról beszélt, hogy a vizsgálat során több személy - köztük a november elején még újjá nem alakult MSZMP két tagja - telefonbeszélgetését lehallgatták. Puccsról azonban semmiképpen nem volt szó, mert kiderült, hogy a hadsereg vezetőivel nem vették fel a kapcsolatot. Az ügy - mondta Nagy - nem jutott olyan stádiumba, amelyről arra lehetett volna következtetni, hogy az államrend erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés folyik. A telefonbeszélgetések a "mi lenne, ha?" szintjén zajlottak le.

A témához hozzászóló Antall József elismerte, hogy bármiféle szervekedés szándékát nem lehet büntetni. Arra azonban kiváncsi volt, hogy a hivatalnak vannak-e adatai külföldi - csehszlovák, román - kapcsolatfelvételre. Nagy elmondta: semmilyen külföldi kapcsolatokra nincs bizonyíték, ezért nem tartja indokoltnak, hogy bármilyen név is nyilvánosságra kerüljön ebben az ügyben, ez csak a rosszemlékű törvénysértő időkre emlékeztetne, amikor is feljelentőlevelek alapján elítélhettek embereket.

Március 7-én már egy szó sincs a témáról a Népszabadságban, puccsról ugyan lehet olvasni, de az Afganisztánban volt Nadzsibullah elnök ellen.

Végül az MSZMP feljelentette Németh Miklóst a köznyugalom megzavarásának vétsége, valamint hamis vád büntette alapos gyanúja miatt, mert a kijelentések különösen alkalmas voltak arra, hogy a kiélezett politikai küzdelemben az MSZMP tagságát, a lakosság egy meghatározott csoportja ellen gyűlöletet keltsen. Végül nem Németh lett a gyűlöletbeszéd elleni fellépés első áldozata, az ügyészség március 25-én bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozás elrendelését Németh parlamenti felszólalása miatt.